1. Mit olvasol épp?

Most kicsit összecsúsztak a dolgok, egyszerre olvasom Marcel Beyertől a Kaltenburgot és Gabriel García Márqueztől Az évszázad botránya című publicisztikagyűjteményt. Közben kis kortyokban fogyasztom Spiró (számomra új) Cseresznyéskert-fordítását, a Meggyeskertet, és ezek szünetében verseket teljesen kiszámíthatatlan módon. Közben meg már itt van az éjjeliszekrényemen Térey memoárja, illetve Lawrence Durrelltől az Alexandriai négyes. Ez utóbbit fogalmam sincs, miért épp most vettem elő, de ha már így történt, sort kell rá kerítenem hamarosan.

2. Milyen olvasó voltál gyerekként? Melyik gyermekkori olvasmányod volt nagy hatással rád?

Az a helyzet, hogy gyerekként nem voltam nagy könyvmoly. Illetve nem irodalmat olvastam, hanem történelmi könyveket. A Pál utcai fiúkat szerettem, de azon kívül egyik kötelező sem húzott be. A Tüskevár például fájdalmas csalódás volt, annál is inkább, mert egyébként éppen akkor benne voltam ebben a nádasos-csónakázós romantikában. Lehet, hogy a csalódásnak ahhoz is volt némi köze, hogy hamarosan kijöttem belőle.

3. Melyik könyvre mondanád azt, hogy bárcsak te írtad volna?

Rengeteg ilyen van, bele sem merek kezdeni. Bökjetek rá egy random Faulknerre, és akkor helyén leszünk.

4. Írd le a legjobb olvasási élményed! 

A tökéletesen felhőtlen olvasás élménye nekem a kamaszkoromhoz kötődik. Például A Mester és Margaritát tizenhat évesen két éjszaka alatt olvastam végig. Másnap persze minden órán elaludtam, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy megérte.

5. Mit kellene mitndenképp felvenni a kötelező olvasmányok listájára?

Az utóbbi időben inkább az a kérdés, hogy mit nem kellett volna, de ezt hagyjuk is. Olvassanak a kamaszok Sinistra körzetet, abból baj nem lehet.

6. Melyik könyvet kellene mindenképp levenni a listáról?

Lásd egyel feljebb. Én olyasmit semmiképpen nem kényszerolvastatnék, amiről nincs minimális konszenzus sem. Például Herczeg Ferenc regénye, Az élet kapuja nélkül azt hiszem nagyjából mindenki boldogabb lenne. Nem (csak) az a baj, hogy egy náci bácsi írta (az sem a legjobb ajánlólevél), hanem az, hogy rossz könyv, rossz irodalom. Azzal meg minek traktáljuk a nebulókat?

7. Mit olvasol, amikor írsz? És milyen könyveket kerülsz ebben az időszakban?

Ha prózát írok, általában olyasmit olvasok, ami a kézirat témájához kapcsolódik, de nem szépirodalom. Útleírások, városéletrajzok, történelmi művek, ilyesmi. A versírást nem befolyásolja különösebben, hogy mit olvasok közben, a költészet megtalálja a maga útját bármilyen körülmények között.

8. Mi az a könyv, amit soha nem adnál senkinek kölcsön?

Ha műről van szó, ilyen nincs, ha könyvtárgyról, akkor azokat, amelyekben ma már halott barátok személyes dedikációja van.

9. Melyik lenne az a könyv, amit beraknál egy időkapszulába, hogy 2120-ban elővegyenek? 

Én bízom a 2120-as nemzedék józan ítélőképességében, szóval inkább rájuk bíznám, olvassanak, amit akarnak, amúgy sem vagyok benne biztos, hogy egy nyomtatott könyvvel tudnának bármit is kezdeni száz év múlva.

10. Melyik az a könyv, amit kerülgetsz és még nem olvastál el?

Ahogy mondani szokták: könnyebb kikerülni, mint átugrani. A Végtelen tréfa.

11. Melyik íróval vacsoráznál együtt szívesen? 

Egyszer már vacsoráztam Esterházy Péterrel, azt boldogan megismételném mondjuk.