A katolikus neveltetést kapott, majd magát ateistának valló feminista filozófus életrajza és személyisége rendkívül összetett és sok vitát váltott ki, elsősorban kiskorú lányokkal folytatott viszonyai miatt, akiket Jean-Paul Sartre-nak is bemutatott. Sartre és Beauvoir a Sorbonne-on ismerkedtek meg, egy pár voltak, de sosem házasodtak össze. Beauvoir élete végéig fenntartotta függetlenségét.
A második nem című könyve, amely a feminizmus második hullámának egyik alapműve, 1949-ben jelent meg és ez hozta el számára a nemzetközi ismertséget is. A ‘70-es évektől a második hullámos feminista mozgalmak vezetője lett, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabadságharca állt. Sartre ápolója volt egészen annak haláláig, 1980-ig. 1981-ben jelent meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én halt meg, a párizsi Montparnasse-i temetőben temették el.
Önéletrajzi ihletésű regényeit, melyekben anyjáról, háborúról vagy éppen gyerekkoráról ír, néhány évvel ezelőtt adta ki a Jaffa Kiadó.
Élete során húszezer levelet kapott, melyben tanácsot kértek tőle az olvasói
Egy 2020-ban (angolul) megjelent kötet tanúsága szerint élete során az író-filozófus mintegy 20 ezer levelet kapott, melyekben tanácsot kértek tőle az emberek.
A második nem című kötete 1949-es megjelenése óta valódi feminista ikonnak számított Simone de Beauvoir, ráadásul Jean-Paul Sartre-ral való nyitott kapcsolata sem volt a korban éppen hagyományosnak mondható. A kötet (Sex, Love, and Letters: Writing Simone de Beauvoir) szerint talán pontosan ez az oka, hogy az olvasók a világ minden tájáról levelekkel bombázták az író-filozófust, melyekben a szerelemről és a szexualitásról is kikérték a tanácsát.
Hagyományosnak éppen nem mondható szerelmi élete miatt az emberek könnyen megnyíltak Simone de Beauvoir előtt, sőt, egy most megjelenő kötet szerint élete során az író-filozófus mintegy 20 ezer levelet kapott, melyekben tanácsot kértek tőle az emberek.
Egyik regénye több mint 50 évig publikálatlan maradt
1954-ben Simone de Beauvoir írt egy önéletrajzi ihletésű regényt, amely életében sosem látott napvilágot. A kéziratot, amely egy életre-halálra szóló barátság megrázó és intim története, több mint fél évszázaddal később a nevelt lánya adta közre.
Sartre szerint a legjobb könyvét az anyja haláláról írta
1963. október 24-én Beauvoir Rómában tartózkodott Jean-Paul Sartre-ral, amikor telefonon értesítették, hogy édesanyját kórházba kellett szállítani. Az írónő azonnal visszatért Párizsba, és húgával felváltva négy hetet őrködtek anyjuk betegágya mellett, egészen a haláláig.
A rémület, a feléledő remény, a lesújtó bizonyosság, a kétségbeesés és a gyász hol ólomlassúsággal vánszorgó, hol feltartóztathatatlan gyorsasággal elszálló napjaiban, óráiban Simone de Beauvoir Szelíd halál című könyvében felidézi és újra átgondolja anyjával való kapcsolatát, amely nem volt mindig konfliktusmentes. Simone élete nagyobb részében a család fekete báránya volt, aki megtagadta az anyja számára oly fontos vallást, feminista nézeteket vallott és egy értelmiségi nő vált belőle, akitől intellektusa miatt az örök kiszolgáltatottságban élő anya világ életében tartott. A halál sok mindent megváltoztat: édesanyja a végső gyónást és a pap jelenlétét elutasítva kizárólag lányait szerette volna maga mellett tudni élete utolsó napjaiban - írta Ott Anna a Szelíd halál magyar megjelenése okán 2020-ban. Ezt a könyvét Jean-Paul Sartre Beauvoir egyik legjobb írásának tartotta.
Mások vére című regényét sokáig a francia ellenállás alapművének tartották
Simone de Beauvoir felvillanó emlékekből összeálló, a bűntudat, a felelősség kérdését boncolgató regénye felvonultatja az egzisztencializmus valamennyi fontos témáját.
A Mások vérét sokáig a második világháborús francia ellenállásról szóló műként tartották számon, pedig cselekménye a húszas évek végétől a világháború közepéig tartó időszakot öleli fel, széles történelmi és társadalmi körképet adva Franciaországról és a háború felé tántorgó Európáról.
A regényt Simone de Beauvoir 1941 októbere és 1943 májusa között, az események közvetlen hatása alatt írta egy kávéházi asztalnál - talán ebből is ered magával ragadó, nyers ereje, lendülete, lenyűgöző érzékletessége. A könyvet 2020-ban adta ki a Jaffa Kiadó először magyarul és újabb bizonyítéka lehet annak, hogy szerzője egyszerre volt eredeti gondolkodó, egy újszerű filozófia jelentős képviselője és érzékeny, remek tollú regényíró.
