A második nem című kötete 1949-es megjelenése óta valódi feminista ikonnak számított Simone de Beauvoir, ráadásul Jean-Paul Sartre-ral való nyitott kapcsolata sem volt a korban éppen hagyományosnak mondható. Egy szeptemberben megjelenő kötet (Sex, Love, and Letters: Writing Simone de Beauvoir) szerint talán pontosan ez az oka, hogy az olvasók a világ minden tájáról levelekkel bombázták az író-filozófust, melyekben a szerelemről és a szexualitásról is kikérték a tanácsát.
A levelekben egészen intim problémákat tártak Beauvoir elé. 1962-ben például – öt évvel azelőtt, hogy a homoszexualitást dekriminalizálták volna Nagy-Britanniában – egy nő azt írta: „Olyasvalaki vagyok, akit perverznek, leszbikusnak neveznek. A barátnőmmel évek óta szeretjük egymást. Kérem, meg tudná adni egy olyan orvos nevét, aki sebészeti műtétet hajtana végre rajtam és férfivé operálna?” Más arról írt, hogy még sosem volt szerelmes vagy érzett szexuális vágyat, egy asszony pedig arról a megrázkódtatásról írt, amikor egy „koszos” asztalon illegális abortuszt hajtottak végre rajta (egy olyan korban, amikor a magzatelhajtást még törvényileg tiltották).
A levelekre egy texasi professzor, Judith Coffin akadt rá, amikor A második nemmel kapcsolatban végzett kutatásokat a párizsi nemzeti könyvtárban, és a Guardiannek azt nyilatkozta, semmi sem készített fel arra a drámára, amely ezekben a levelekben a szeme elé tárult. Bár az írók sokszor kapnak olvasói leveleket, de nem mindig tartják meg őket, szerinte viszont ezek a levelek azt bizonyítják, hogy Beauvoir nagyon is törődött az olvasóival. A kutatót kimondottan meglepte, hogy minden harmadik levelet férfiak írtak, és az aztán még inkább, amikor egy ismerőst is felfedezett a levélírók között. Mivel az anyag rendkívül személyesnek bizonyult, Coffin egyáltalán nem törekedett arra, hogy bárkit is megpróbáljon beazonosítani, az egyik levélíróban ugyanakkor egy közeli barátja apját vélte felfedezni, aki 1964-ben a félresiklott magánéletéről írt a filozófusnak, egészen pontosan arról, hogy van egy sokkal fiatalabb szeretője és hogy féltékenység gyötri, amiért a szeretője megcsalta őt. A közeli barát megmutatta a kutatónak azt a háromoldalas válaszlevelet is, amelyet Beauvoir intézett az apához, és amelyben minden együttérzése ellenére is leszögezte, hogy az említett férfi kapcsolata semmiben sem hasonlít ahhoz az egyezséghez, amelyet ő kötött Sartre-ral. A levélírók között amúgy nagyon sok olyan akadt, aki a házasságon belüli erőszakra panaszkodott – mindezt egy olyan korban, amikor az még lényegében tabunak számított.
A kutató szerint a gyári munkástól az orvosig szinte minden társadalmi státuszú ember megtalálható azok között, akik tollat ragadtak és levelet írtak a filozófusnak. Beauvoir 1986-ban meghalt, de a montparnasse-i temetőben a mai napig hagynak a sírján üzeneteket.
