A sárkányok iránt tanúsított megszállottságunk nem a Trónok harcával kezdődött: az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja ez a pikkelyekkel borított mitikus lény.
A sárkányok eredete
De mi teszi a sárkányokat ilyen érdekessé? Hogy lehet, hogy a világ minden táján találhatunk róluk szóló történeteket?
Egyes elméletek szerint a dinoszauruszok csontvázai ihlették a sárkányokról szóló történeteket. Egy, a Kr. e. 4. században élő kínai történész például egy sárkány fosszíliájaként beszélt írásaiban egy dinoszaurusz-leletről. Azonban a legtöbb tudós egyetért abban, hogy a sárkány mitológiai alakja már az ehhez hasonló felfedezéseket megelőzően is létezett, és a fosszíliák csupán megerősítésként szolgáltak.
Más kutatók szerint a sárkány alakját az emberek kígyóktól való félelme hívta életre –
a különös, végtag nélküli hüllőktől való rettegés velünk született tulajdonság, mely más főemlősöknél is megfigyelhető.
Ugyanakkor a sárkányok nem minden kultúrkörben számítanak veszedelmesnek – a hétfejű szörnyeken nevelkedett közönség számára talán a kínai mítoszok hozhatják a legnagyobb meglepetést tiszteletreméltó, bölcs sárkányaikkal.
Ebben a cikkben összegyűjtöttünk párat a legfontosabb, sárkányokról szóló történetekről, a kínai longtól egészen a Beowulf gyilkos szörnyetegéig.
Kína: a vizek őrzője
A kínai legendákban megjelenő longot nem jellemzik pusztító lángcsóvák: ő a víz őrzője, aki felhőt ereget orrlyukaiból és esővel öntözi a földet. Egyes történetek szerint
a long repte határozza meg a köd leszálltát, a Nap felkeltét és az évszakok váltakozását.
A kínai kultúrában a sárkány fenséges és bölcs állat – nem csoda hát, hogy a Han-dinasztia saját szimbólumává tette, hogy így erősítse a monarchiát.
Az agyaras, kígyószerű lény alakja a mai napig elengedhetetlen része a holdújév ünnepének, és a kínai asztrológia legnépszerűbb jegyének számít – a Sárkány Évében született gyerekeket különlegesnek tartják.
Japán: a nyolcfejű szörny
Merőben más elképzelésre bukkanunk a japán hagyományban. A sintó mitológia szerint a nyolcfejű sárkány, az emberevő Jamata no Orocsi sokáig rettegésben tartotta az egész szigetet.
A borzalomnak végül Szuszanoo isten vetett véget: mikor Izumo megyére lecsapva a sárkány egy-egy szűz lányt követelt mind a nyolc fejének,
Szuszanoo a lányok helyett nyolc szakéval töltött edényt helyezett elé,
majd levágta a lerészegedett sárkány összes fejét.
India: az aszályhozó Vritra
A Rigvéda számol be a háromfejű Vritra rémtetteiről és haláláról. A kínai mitológiához hasonlóan a sárkány hatalommal rendelkezett a víz felett, ám Vritra visszaélt erejével:
megakadályozta az esők érkezését, és szörnyű aszállyal sújtotta a földet.
Csak a hindu főisten, Indra volt képes megakadályozni, hogy a sárkány tovább pusztítson. Miután Indra legyőzte a szörnyet, az eső visszatért a földre, és új korszak köszöntött be.
A Közel-Kelet: sárkányok és hősök
A mezopotámiai mitológia szerint a világ egy sárkány halálával jött létre. A történet szerint az idők kezdete előtt Marduk isten harcba szállt az istenek anyjával, a sárkányként is ábrázolt Tiamattal, és kettészelte őt –
Tiamat testének egyik fele lett az ég, a másik a föld.
De a perzsa hagyomány is bővelkedik sárkányokban és ellenük harcoló hősökben. A Sáhnáme tanúsága szerint Bahrám-Gór király több sárkányszerű szörnyet – azit – is legyőzött, míg Isfandiyar hercegnek egy tűzokádó sárkánnyal is meg kellett küzdenie a hét próba során, amit fogságba jutott nővérei kiszabadításáért vitt végbe.
Hellász és Róma: mítosz és tudomány
A gonosz sárkány alakja több görög és római mítoszban is felbukkan, de talán egy sincs olyan híres, mint a kilencfejű Hüdra, akivel Héraklész 12 próbája során csapott össze.
A kígyószerű szörnyeteg megölését jelentősen nehezítette, hogy minden levágott fej helyén két újabb fej nőtt ki
– ahogy arra a Disney Herkulesének rajongói minden bizonnyal emlékeznek. Végül Héraklész és vele küzdő unokaöccse, Iolaosz felfedezték, hogy a fáklyával megégetett nyakon nem nő ki új fej, és közös erővel sikeresen végeztek a szörnyeteggel.
Sokat megtudhatunk a római történetírótól, idősebb Pliniustól is, aki lelkiismeretesen feljegyezte a kígyószerű szörnyetegről szerzett információit. Plinius egy helyütt azt írta, hogy egy sárkány képes csupán a farkával megfojtani egy elefántot – amit készséggel elhiszünk neki, elvégre az unikornisok viselkedéséről is megfellebbezhetetlen adatokkal rendelkezett.
Nyugat-Európa: Beowulf és a szörny
A germán mitológiában a sárkány tűzokádó, szárnyas szörnyeteg, mely egy barlang mélyén őrzi kincseit.
Vele találkozunk a Beowulfban, az óangol elbeszélő költeményben is: miután meglopják, a feldühödött sárkány lecsap a szomszédos falura.
Ekkor lép színre a történet címszereplője, a korosodó Beowulf, aki társaival sikeresen megöli a szörnyet.
A győzelem azonban a hős életébe kerül: a harc közben a sárkány Beowulf nyakába mélyeszti fogait, és halálos sebet ejt rajta.
Magyarország: a magyar bestiák
Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni a hazánk folklórjában megjelenő sárkányokat is. Ahogy azt Magyar Zoltán Bestarium Hungaricum című művéből megtudhatjuk, a sárkány alakja már a honfoglalás előtt megjelent a magyar hagyományban, többnyire hatalmas, pikkelyes, hüllőszerű lényként.
A kínai és az indiai történetekhez hasonlóan ezek a sárkányok gyakran kötődtek vizekhez
– elsősorban tavakhoz, mocsarakhoz és kutakhoz –, és előfordult, hogy hatalmukkal elapasztották a vizet vagy éppenséggel pusztító viharral sújtották a földet.
De a magyar hősmesékben feltűnt egy egészen másféle sárkányalak is: egy emberszabású démon, aki királylányokat rabolt és földalatti várakban él – s az emberektől csupán természetfeletti ereje különbözteti meg.
Nyitókép: DeviantArt
