J. R. R. Tolkien nemcsak mítoszteremtő, nagy író volt, hanem elsősorban tudós. Nyelvészként kezdte pályafutását, és ebből nőtt ki érdeklődése az óangol irodalmi emlékek iránt. Ő volt az első, aki ezeket az írásokat nem egyszerűen nyelvemléknek tekintette, hanem irodalomnak.
Tolkien nyelvészeti munkái közül leghíresebb a Beowulf, a nagy óangol eposz, melyben a rettenthetetlen hős mellett – először az angol irodalomban – szerepel sárkány, sőt, vannak gyűrűk és tündék is.
J. R. R. Tolkien, Christopher Tolkien (Szerk.): Beowulf - Fordítás és kommentár
Fordította: Nagy Andrea és Tótfalusi István, Európa Könyvkiadó, 2015, 432 oldal, 2792 HUF
Az óangol eposzban a dán király boldogan uralkodik harcias népén, mígnem egyszer csak kezdenek eltünedezni a sörivó nagy csarnokból a harcosok. Nemsokára már senki sem mer ott éjszakázni. Ekkor érkezik svéd földről Beowulf, hogy megküzdjön a szörnnyel, aki a dánokat irtja. És miután sikerrel jár, visszatér ősei földjére, és belőle is nagy király lesz.
Tolkien nemcsak prózai fordítást készített a műből, hanem megírta, mint mesét, sőt, énekmondóként meg is verselte. A könyvet bőséges magyarázó anyag teszi még érdekesebbé: ezt Tolkien egyetemi előadásaiból állította össze a fia, a hagyaték gondos kezelője, Christopher.
Olvassatok el egy részt a magyarázatból:
