Héraklész képregényben

NickelADeón | 2011. március 01. |

A
Héraklész XII munkája


Készítették: Dudás Győző, Zách Attila

Képes Kiadó & Nero Blanco Comix, 2010, 1000,- Ft

 

Mit lehet egy olyan képregénnyel kezdeni, amibe nem lehet belekötni?
A Héraklész tizenkét munkája bármelyik nagy (és kevésbé sajátos) képregénykultúrában születhetett volna, annyira természetesen kísérleti és hatásos módon képregény.
Hogy a kötet egyelőre nem került be a képregényes köztudatba, ahogy a Három Madár Műhelyre sem sokan emlékeznek, annak maga a szcéna kis volta, másrészt a bizonyos szereplőkre, kiadványokra (hazai limitált vagy/és szerzői kiadások) még ebben a szűk körben is jellemző érdektelenség az oka.
A kiadás szép nagy alakú, „gerinces”, az eredeti közléshez „albumizált” forma. A három „szín”-megoldást (fehér-fekete-homogén (nagyos sűrű raszterű?) szürke) viszonylag ritkán látni, itt nagyszerűen működik. A rajzok szórakoztatóan groteszkek, animációs hatásúak, s bár a képi elemek száma néhol nem sok, ez nem zavaró, harmonikusan töltik ki a síkot, az oldalak játékosan, ötletesen és alaposan komponáltak. A mű ritmusa rendkívül kiegyensúlyozott : eredetileg a Füles közölte – három oldalanként a művet – így az egyes rövidebb epizódok, talán az utolsó pár oldaldal kivételével, egészen kerekek, könnyen olvashatók.


A szövegek a szépirodalmi és a humoros határmezsgyéjén lebegnek, ám sose lépik át a határt, érezni, hogy az író művelt, humora finom, nem mesterkélt vagy vulgáris – a kellemes feszültség a képregény elejétől a végéig fennmarad. Tiszteletben tartja a hagyományokat, és humorral fűszerezi az egyébként is izgalmas kalandokat (melyeket úgyis mindenki ismer gyerekkora óta).
Korosztályfüggetlen olvasni/néznivaló (néhány cici szolidan előbukkan), kiegészítheti a középiskolás mitológiai ismereteket, de a fogékony idősebb korosztály is kiválóan szórakozhat Héraklész egyéni és tíz év után is friss módon interpretált kalandjain.
A kötet kiadása – röviden – eredmény.

Néhány kulisszatitok a Három Madár Műhelyről (nemrég a Képregénykedvelők Klubjában találkozhattak velük), az alkotási folyamatról az egyik tagtól, Dudás Győzőtől:
„Hauck Ferenc, Zách Attila és én. Mi hárman voltunk a HMM. 1991-ben találkoztunk Attilával  a dekoratőr és kirakatrendező iskolában. Már ebben az évben el is kezdtük a közös alkotást. Attila rajzfilmesnek készült, de az akkori technikai feltételek még nem tették lehetővé, hogy egyedül készítsen filmeket. Úgy emlékszem, korábban azért "bedolgozott" stúdióknak. De saját cuccokat akart, erre pedig a stúdiókban nem volt lehetőség. Én mindig is az írás és a rajz között inogtam, aztán rájöttem, hogy a képregény a megfelelő médium nekem. Így írhatok is és rajzolhatok is. Szabadon játszhatok a szöveg és a képek kapcsolatával.
Mivel azonnal egymásra hangolódtunk Attilával (olyan volt, mintha ezer éve barátok lettünk volna), felvetettem, hogy készítsünk együtt képregényeket. Ki is találtuk, hogy egy humoros fantasy történet lesz az első közös munkánk... Kitaláltuk a sztorit.  Attila azt szerette volna, hogy a szövege rímekbe legyen szedve, és azt állította, hogy az ő gyermekkori barátja ezt meg is tudná írni. Ez a barát volt Feri. És meg is tudta írni. Így kezdődött.

Attilával közösen rajzoltunk. Kialakítottuk azt a stílust és eszközöket (aztán persze fejlesztettük is, kísérleteztünk is), amit mindketten éreztünk, amiben mindketten tudtunk rajzolni úgy, hogy ne látszódjék nagyon, hogy ez két ember munkája. Tehát, mindketten vázlatoltunk, kihúztunk és festettünk is. A szövegek beírását képregényenként felváltva végeztük. Úgy osztottunk el mindent, hogy nagyjából ugyanannyit kelljen dolgoznunk...
Először kitaláltuk a sztorit, aztán elkészítettük a lay-outot, aztán jöttek az oldalak ceruzával, tussal, aztán ecolinnal festettük, ha színes volt. A sztorit hol Feri egyedül, hol ketten, hol hárman találtuk ki. A szövegeket vagy Feri, vagy mindannyian együtt írtuk. Nem minden képregényt készítettünk mind a hárman, de ez volt a leggyakoribb. (Héraklészt például én írtam, és ketten rajzoltuk.) Amikor a legtöbb megrendelésünk volt, akkor Feri találta ki a sztorit, ő írta a szövegeket is, mi csak rajzoltunk.

Sok magazinban és sok újságban jelentek meg cuccaink.
Kretén, Cash-flow, Élet és tudomány, Blikk, Kis Füles, Füles, Zsaru Magazin, CKM, Rúna, Kiskegyed, IM ...nem emlékszem mindenre.
De sajnos (és ez már az akkori képregényes helyzet - kérdésedre adott válasz is egyben) majdnem mindenhol tematikus, a főszerkesztő ízlésének megfelelő és ötletén alapuló képregényt kellett készítenünk. És ennek a "művészi érték" látta kárát. Üdítő kivétel volt a Füles, ahol szabad kezet kaptunk, és nagyon szerették a munkáinkat. Ott egyetlen megkötés volt: szedett szöveg kellett bele, nem írhattunk kézzel. Viszont pont a Füles tette be végül a kaput is: egy tulajdonos és főszerkesztő váltást követően (a Héraklészt követő munkánk félig kész volt már) lemondták a megrendelt anyagot. Koncepcióváltás következtében az addigi három képregény helyett, már csak egyet jelentettek meg ezután számonként...
Ezért is hagytuk abba. Ez minden magazinra jellemző fordulat volt. Átrendeződött a piac. Multik vették meg / adták ki addigra a legtöbb lapot, ahol megjelentünk, akiknek minden országban megvolt az adott nyelvű de nagyjából azonos tartalmú lapja. De eredeti anyagokért pedig csak egyszer fizettek, és nem nekünk. Korábbi megrendelőink ekkorra szinte csak Európa más országaiból átvett képeket, rajzokat, írásokat kezdtek használni.
Fogytak a megrendelések, mi pedig öregedtünk. Kellett volna a biztos pénz, és ez akkor már nem volt... Így is tíz évig ebből éltünk. 2000 végén feladtuk.

A mai képregényes helyzet? Nem tudom. Gondolom, most sem valami fényes, nem hiszem, hogy ma be tudnék menni szerkesztőségekbe, és meg tudnám győzni a főszerkesztőt, hogy szorítson helyet egy kis képregénynek, meglátja, milyen remek is lesz...
Viszont annak idején arra vágytunk a legjobban, hogy legalább egy önálló albumunk megjelenjen, de ez nem történt meg. Most, tíz év után Nero Blanco meg pikk-pakk kiadta Héraklészt önálló albumban. Alig akartuk elhinni...
Asszem, most mégis csak könnyebb. Aki nem megélhetési képregényes, hanem szenvedélyből nyomja, annak most több lehetősége van. És ott van az egész nagy internet is... :)”

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!