Rényi Pál Dániel: Orbánt ugyanaz a győzelmi kényszer hajtja a hatalomban, mint a lelátón

Rényi Pál Dániel: Orbánt ugyanaz a győzelmi kényszer hajtja a hatalomban, mint a lelátón

Orbán Viktor a személyes hobbijára költ milliárdokat - hangzik a gyakori vád. A szintén focista múltú Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója viszont megfordította az ok-okozati kapcsolatot: rendhagyó és izgalmas portréjában a foci felől bontja ki Orbán politikai fejlődéstörténetét. Hogyan lesz a kisfiúból, aki a Don-kanyart megjárt nagyapjával nézi a meccseket, focista, katona, majd szakkollégista, aki a bibós focicsapatával megalapítja a rendszerváltás utáni legmeghatározóbb pártot? Miben voltak mindig mások a bibós-fideszes fiúk, mint az ellenfeleik? Egyáltalán, létezik ebben a rendszerben olyan, hogy valaki nem ellenfél? A gazdag forrásanyagból építkező Győzelmi kényszer - Futball és hatalom Orbán világában a hét könyve lett nálunk, és már megjelenésekor különleges figyelmet kapott, hiszen Orbán egyik közvetlen munkatársa üzent: “ugye a Karmelita is kap belőle?” Interjú.

Fotók: Valuska Gábor

Sándor Anna | 2021. június 24. |
Rényi Pál Dániel
Győzelmi kényszer
Magyar Jeti Zrt., 2021, 400 oldal
-

Számítasz válaszra a Karmelitából?

Inkább nem, mint igen. De az, hogy érdeklődést tanúsítottak, nem lep meg.

Ez része annak, hogy kézben kell tartaniuk a kommunikációt, és monitorozzák, hogy hol tart az Orbán-kép?

A könyv részben arról is szól, miért ilyen háborús a hangulat hosszú ideje az országban. A történet ívéből következik az a jelenség, hogy a fideszesek minden állítást, cikket, vagy akár könyvet, ami tőlük független helyről érkezik, gyanakodva, és ellentámadásként észlelnek. Csakhogy ez nem egy véleményvezérelt könyv. Nincsenek politikai motivációi. A megértés szándékával készült.

A könyv címe - Győzelmi kényszer - elég erős állítás, főleg, hogy nagyon sok olyan példát hozol, ami a győzelem akarását illusztrálja. Az egyetemista évekből visszatérő motívum, hogy a többi csapat nem szeret a későbbi fideszes keménymagból álló Unitasszal játszani, mert annyira görcsösen nyerni akarnak mindig. De ennél is elgondolkodtatóbb, hogy amikor elmennek a Három kívánság című műsorba focizni, akkor a gyerekekől álló csapatot is “muszáj” megverniük. Össze lehet foglalni abban a képben az orbáni politikát, hogy le akarja tarolni az ellenfeleit?

A cím egy sporthasonlat. Győzelmi kényszerről akkor szokás beszélni, amikor a csapat hátrányban van, és mindenáron nyernie kell ahhoz, hogy elérje a célját; bent maradjon a ligában vagy megnyerjen egy bajnokságot. Azt nem gondolom, hogy ez a kép mindent leír. A nagy leegyszerűsítések mindig  gyanúsak. Ha valaki állítja, megértette és össze tudja foglalni egy mondatban a modern politika lényegét vagy Orbán legbelső motivációit, azt érdemes fenntartásokkal kezelni.

De a győzelmi kényszer egy erős metafora. Arra a mintázatra mutat rá, amit látunk a bibós korszakban, a parlamenti válogatottban, később a nagypolitikában.

Európában, főleg a posztszocialista országokban nem gyakori, hogy rendszerváltó pártok ilyen hosszú pályaívet írnak le. A Fidesznek ez azért sikerülhetett, mert hasonló hátterű fiatalok, hasonló helyről, hasonló motivációval érkeztek a politikába. A bizonyítási vágy és a csapategység aztán oda juttatta őket, ahol most vannak.

Milyen ez a csapat?

Akaratos és zárt. Nem enged ki titkokat, és minden más csapatra fenyegető riválisként tekint. Már a kilencvenes évek elején, az SZDSZ-hez való viszonyukban is tetten érhető ez a gyanakvás. Mindenki, aki az autonómiájukat, a függetlenségüket akár egy kicsit is fenyegeti, ellenfél. A mai napig jellemzi őket ez a mentalitás. Eszembe is jutott a napokban, amikor a Fidesz-frakció ülést tartott Debrecenben, és két méter magas fekete kordonokkal vették körbe magukat. Beszédes kép volt. 

-

Utószó helyett egy Esterházy Péter-idézettel zárod a könyvet arról, hogy a focihoz hozzátartozik a nyerni akarás, az élet viszont nem megnyerhető. Ez mennyire a te értelmezésed erre a polarizált jelenre, vagy mennyire jóslat, hogy ezt azért hosszú távon nem lehet csinálni?

Volt  egy irodalmi természetű problémám, hogy miként zárjam le a könyvet, és nagyon tetszett ez az idézet. Viszont nem az állásfoglalás igényével került oda ez a bekezdés – inkább egyfajta ellenpontként ahhoz, ami felépült. A történet alakulása valamiképp mégiscsak igazolja azt a felfogást, amit Orbánék képviseltek.

A harci tűz és a futballkultúrához hasonló politikai kultúra eredményessé tette a Fidesz politikáját; sikerült  olyan tábort maguk mögé állítaniuk, amelyet ma már nagyon nehéz lenne leválasztani róluk.

Másfél millió ember elfogult és elkötelezett szurkolója a pártnak. Az egy másik kérdés, hogy az ország egészére tekintve ez a fanatizmusba hajló politika pusztító erővel hat.

Ami ismét felveti a kérdést, hogy a győzelem-e a legfőbb cél.

Orbán számára igen. Neki ez nem játék. Ha elméleti szinten összehasonlítjuk a demokratikus politikai játékot és a futballt, közös bennük, hogy mindkettőt szabályok szerint játsszuk. De a játékok természetéből adódik, hogy néha az ember nyer, néha veszít. Abban semmi játék nincs, ha mindig nyer. Az valami egészen más. Orbán felfogása a futballról és a politikáról viszont egyaránt felülírja a játéknak ezt a fajta…

Önfeledtségét?

Pontosan. A könyvben szerepel egy eset, amikor az őszödi kormányüdülőben fociznak az első Orbán-kormány tagjai, és valaki felsegíti az ellenfelet. Orbán pedig szól neki, hogy előbb rúgd be a gólt, utána segítsd fel. Nem állítom, hogy a méltányosság nem létező fogalom az orbáni világban, de legfeljebb másodlagos. Először győzni kell, utána lehet fair playről beszélni. Ezt a sportfelfogást azért én nem gondolom egyetemesnek. A demokrácia és a sport sem feltétlenül arról szól, hogy mindenáron és másokat figyelembe nem véve le kell gyalulni, vagy meg kell semmisíteni az ellenfelet. Pierre de Coubertin báró, az olimpiai mozgalom alapítója mondta elsőként, hogy a részvétel a fontos. 

Azaz a játék önmagáért is játék. Az elvakult szurkoló mentalitása azonban más. A szurkolók lelkivilágában fontosabb az érvényesülés és a győzelem, mint hogy feltétlenül minden a legszabályosabban vagy a legtisztességesebb körülmények között történjen.

Attól, hogy Maradona kézzel ütött gólt az angolok ellen 1986-ban, ugyanúgy hős lett az argentinoknál.

Szerepel az a történet is, amikor Áder János észreveszi, hogy kiment a labda, és szól az ellenfél játékosának, aki ezt elismeri. Ekkor Orbán odalép ahhoz a sráchoz, és azt mondja neki: “Jegyezd meg, az ellenfél mindig hazudik.” A könyved az elsöprő, kétharmados 2010-es választási győzelemig tart, de az elmúlt tíz év azért arról szólt, hogyan alakítja át Orbán a politikai játékszabályokat, a törvényi kereteket úgy, hogy neki lejtsen a pálya.

Én ezt egy idézőjeles „fejlődéstörténetnek” látom, ami arról szól, hogyan fedezi fel Orbán Viktor, mit kell tegyen ahhoz, hogy minél többször és minél könnyebben győzhessen. Hogy miként kell megbabrálni a szabályokat, és megdönteni a pályát ahhoz, hogy mindig ők kerekedhessenek felül. 2010 már egy egészen másik meccs kezdődött.

A pszichológia egyébként meghatározta, mi a játék, és ennek része az, hogy a játék külső céltól mentes, önmagáért a tevékenységért folytatott és öröm kíséri. Amikor az agyunk játszó “üzemmódban” van, az a flow élményhez hasonló, nem érzed az időt sem.

Orbán számára a foci és a politika egyaránt küzdelem. 

A pályán a csapat győzelme áll mindenek felett, a politikában pedig a hatalom megtartása.

A bevezetőben eredetileg szerepelt egy mondat arról, hogy Orbán „kikapcsol” a stadionban. Aztán az utolsó körök egyike során kihúztam, mert rádöbbentem: ez valójában nem „kikapcsolás”. Maximum „átkapcsolás”. Ugyanaz a győzelmi kényszer hajtja a hatalomban, mint a lelátón. Ebben nincs felszabadultság. Ez harc. Orbánt soha nem is hallod a bírókról méltányossággal beszélni. A független intézményeket rendre átpolitizáltsággal vádolja, és ha épp számára nem kedvező döntést hoznak, akkor „ellenük fújnak”, ott már csalás, ármánykodás, hátsó szándék van. Nem szereti a független bíráskodást - „mi és ők” szembenállásában, „velünk vagy ellenünk” logikában gondolkodik.  Ezért fontos Orbánnál a német politikafilozófus Carl Schmitt hatása. A túlélésért vívott harcot tekinti a közösségek természetes alapállapotának.

Gyakran kerül elő Orbán politikájával kapcsolatban, hogy a törzsi mentalitást erősíti a társadalomban, illetve tudatosan épít a félelmekre. A primér érzelmek a fociban is nagyon hangsúlyosak, a csapat iránti feltétlen elköteleződésről már beszéltünk. Akkor ez a Carl Schmitt-i örökség?

Schmitt hatása azért jelentős, mert egy olyan periódusban – a '90-es évek közepe előtt - érte Orbánt, amikor a magyar közéletben felgyorsult az ideológiai alapon történő polarizáció, és amikor a Fidesz végérvényesen jobbra fordult. Ezt a folyamatot aztán már nem lehetett megállítani. De Orbán nem is akarta. Onnantól az elkötelezett szurkolótábor megteremtése lett a legfontosabb cél.

-

A könyvben előkerül, mennyi mindent tanult Orbán Berlusconitól a populista politizálásról (például a média csatasorba állítását), az elmúlt húsz évben pedig a 21. századi populista vezetők követendő példájává nőtte ki magát. Ezt a versenyt is megnyerte?

Berlusconi fontos minta volt, Orbán esetében mégis inkább a szintetizálás képességét emelném ki. Érdekes például, hogy az edzők és a tanácsadók közül is eltérő karakterek gyakoroltak rá hatást: Mezey és Verebes, aztán Wermer vagy Tellér. Amikor Orbánról esik szó, a többség elintézi a dominanciáját, hogy a politikai érzéke kivételes, és ezért tud győzni. 

Pedig ez nem elsősorban tehetség, sokkal inkább tanulás és akarás - azaz motiváció kérdése.

Máté Gábor, a Kanadában élő, világhírű magyar orvos beszélt többször arról, hogy a hatalom akarása milyen gyakran ered abból, hogy az illető egy belső űrt próbál kitölteni a külső hatalommal, illetve hogy hány politikai vezető él együtt olyan mély érzelmi traumatizáltsággal, ami például bántalmazó apához kapcsolódik. Ez onnan jutott eszembe, hogy te is írsz Orbán családjáról. Ő maga mesélt arról a Fekete Doboz 1988-as interjújában, hogy amíg otthon élt, az apja időről időre megverte, meg is rugdosta. Ebből is táplálkozhat a győzni akarás? 

A pszichologizálást kerülni akartam, ettől még könnyen lehet, hogy így van. A szisztematikusság látványos. Rengeteg pálfordulást, önmeghazudtolást, U-kanyart láttunk már Orbán pályáján, de mindez egyetlen célnak rendelődött alá: a győzelemnek. Számomra az egyik legmeglepőbb felismerés az volt, milyen intenzíven zajlott már a Bibón belül is a klikkesedés: az Orbánék focistársaiból verbuválódott “kemény mag” a toborzás során szigorú kritériumok szerint méricskélte, ki kerülhet be a szakkollégiumba, és ki nem. 

Ezt az egy csapatban focizó és a Bibót irányító kemény magot már a közös katonaság is összekötötte a szakkollégiumi időszak előtt, ami még egy forrás a harci logika és foci kapcsolatához. 

A futball a 20. század második felére Európában elkezdte átvenni a háborúk nemzet- és identitásszervező szerepét. A század derekán ezek a szerepek még erősen keveredtek.  A mi történetünk is éppenséggel azzal kezdődik, hogy Orbán felidézi nagyapja történeteit a Don-kanyarból. Miközben közösen meccset néztek, Orbán Mihály sokat mesélt unokájának háborús élményeiről. Orbán Viktorra is nagy hatással volt a katonaság.

 A mai napig felhozza a beszédeiben, hogy aki nem szolgált, az soha nem értheti meg a hatalom lényegét.

A katonaság zárt és hierarchizált világa számára aztán összekapcsolódott az öltözők világával, és később ezek a minták jelentek meg részint a Bibóban, a Fideszben, végül pedig a futballakadémia megalapítása során is.

-

Mondtad korábban, hogy ez egy fejlődéstörténet. Ez hozta meg a kedvet, hogy megírd a könyvet?

Több tényező játszott szerepet. Egyrészt nem nagyon találni hasonló politikai karriert Európában, mint Orbáné. Harminc éve az élvonalban van, ez szinte példátlan. Az élpolitikusok általában elkopnak, megbuknak, elfáradnak, eltűnnek, visszatérnek, Orbán ehhez képest még mindig húsz évre tervez. Én már ellenzékben is Orbánékat találtam érdekesnek. Azt utólag raktam össze, hogy ez összefüggésben lehetett a futballkultúrában gyökerező mentalitással, a politikai közösség csapatszerű szerveződésével. 7-8 éve korom óta igazolt játékosként fociztam, ismertem a magyar futball világát, a nyelvet, a társadalmi környezetet, a sportújságírás primitív, mégis a bőröd alá bekúszó nyelvezetét. Ebben nem sok minden változott az évtizedek alatt. Orbán a 70-es években nő fel, amikor a magyar foci épp összezuhant, és mindenki kereste, hova lett, és ki támasztja fel. Mi a 90-es években nőttünk fel - és ugyanerre emlékszünk. Az Orbán-sztori tehát önmagában is erős, itt pedig kínálkozott egy olyan nyelvi világ és egy olyan metafora, ami még könnyebben elmesélhetővé tette ezt a történetet.

Hírlevél feliratkozás

A rengeteg archív anyag mellett interjúztál is a könyvhöz. Előfordult, hogy a foci miatt könnyebben szólaltak meg az emberek, mintha a politikával kezdted volna?

Előfordult, hogy valaki elzárkózott, és amikor jeleztem, hogy „csak” fociról van szó, megenyhült. Volt, akit sikerült ezzel kimozgatnom. Akadt alany, aki így sem volt hajlandó kötélnek állni. Készült rengeteg olyan is, hogy öt perc után tudtam: ebből semmi nem fog kijönni, maximum egy-két mondat. Főleg a kezdeti szakaszban, ahol az egyetemi időszakból 30-40 éves emlékeket próbáltunk meg előkaparni, gondot okozott az időbeli távolság. Megkopnak az emlékek, meghalnak, eltűnnek az emberek. Tudtam volna még interjúzni, közelebb menni, de most ennyi lehetőség és idő volt. Nem vagyok elégedetlen.

És hogy látod, újságíróként mennyire lehet a pálya szélén maradni egy ennyire polarizált politikai helyzetben? Hátra lehet lépni a megértés szándékával?

A 444-et, ahol dolgozom, Orbánék politikai ellenfélnek tartják. Nem kritikus vagy tőlük független sajtónak, hanem politikai ellenfélnek. Ez az én szerepfelfogásommal ellentétes, de hát nem én alakítom a politikai klímát, ez is része a politikájuknak. Viszont nem hagyhatom, hogy ez befolyásolja a szakmai működésemet. Véleményem ettől még van, gyakran meg is írom, de a tényfeltárás vagy a nagyobb elemzések során ez nem befolyásol. Azért én azt érzem, hogy erre a típusú újságírásra még mindig van igény. Ezért is írtam meg ezt a könyvet.

 

 

 

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Orbán Viktor a férfiöltözőből országot, a politikából focimeccset csinált

A hét könyvében magányosan kocog Orbán Viktor a VASAS-pályán, ami után nem melegítik fel neki a szaunát.  Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója megírta Győzelmi kényszer - Futball és hatalom Orbán világában című könyvét, ami rendhagyó, foci-nézőpontú portrékönyv Orbán Viktorról, szinte már szépirodalom. 

...
Kritika

Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára

A Konstruktív bizalmatlansági indítvány Vida Kamilla első kötete, amelyben Majka és Gyurcsány járják a táncot. Nosztalgia nincs. Értsük meg egy generáció cinizmusát. A hét könyve.

...
Kritika

Egy nő írta a foci-vb legmániákusabb könyvét

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Ternovszky Béla: A Macskafogó minden szempontból kegyelmi állapotban íródott

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Interjúnkban a Macskafogóról, festészetről, színészi próbálkozásokról és Rejtőről beszélgettünk vele.

...
Szórakozás

Ezeket az irodalmi adaptációkat nézzük májusban!

Mutatunk öt adaptációt, amit nem érdemes kihagyni májusban. 

...
Nagy

A Tokyo Vice felfedi Japán másik arcát a szexipartól a szervezett bűnözésig

Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot .

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Orbán Viktor a mindennapos olvasásra buzdít

...
Hírek

Libri-díj, Nick Cave-doksi, Irodalmi Diszkó [Programajánló]

...
Hírek

Betilthatták Orwell 1984-ét Fehéroroszországban

...
Hírek

Amanda Gorman írt előszót Martin Luther King kötetéhez

...
Hírek

Krúdy és Radnóti dedikált köteteire is licitálhatnak a gyűjtők

...
Szórakozás

Love, Death & Robots: A Netflix megosztott egy epizódot premier előtt

...
Hírek

Szenzációs kiadvánnyal ünnepli a Marvel Pókember 60. születésnapját

...
Szórakozás

A Disney új feldolgozást készít a Különleges Úriemberek Szövetségéből

...
Hírek

Versterápia: „Estére megölöd a verset”

...
Hírek

Élőben követheted a Libri-díj átadóját

...
Szórakozás

Sok feszültséget ígér az Ahol a folyami rákok énekelnek új előzetese!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

...
Hírek

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerte a Libri-díjat!

Idén hetedik alkalommal osztották ki a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. 2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

...
Bányász Attila

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

...
Kolozsi Orsolya

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

Polc

A tiltott szerelem krónikájában megingathatatlan a hit, hogy az ember szabadnak született

...

Az a kenetteljes cinizmus, amivel elveszed a másik ember életét és földjét

...

Margaret Atwood megmutatja, hogyan válunk mindannyian történetekké

...

Aki túlélte a menekülést a szaúdi Gileádból

...