Marie Nordlinger mindössze húsz éves volt 1896-ban, mikor egy decemberi napon bemutatták az öt évvel idősebb Marcel Proustnak. A kettejük éveken át tartó barátsága támogatást és inspirációt jelentett az írónak – ennek ellenére néhány irodalmárt leszámítva Nordlinger neve feledésbe merült.
Ezt szeretné jóvá tenni Cynthia Gamble, az Exeteri Egyetem kutatója, akinek nemrég jelent meg La Muse Anglaise de Marcel Proust (Marcel Proust angol múzsája) című könyve.
Egy szerelmi háromszög
„Igazán megrendítő történet az övék – mondja Gamble az Observer magazinnal készült interjúban.
– Van, aki úgy véli, hogy Marie szerelmes volt Proustba, pedig nem volt.”
A helyzet ennél valamivel bonyolultabbnak bizonyult: Proustot és Nordlingert az író közeli barátja és titkos szeretője, a zenész és zeneszerző Reynaldo Hahn mutatta be egymásnak párizsi lakásán.
A venezuelai születésű Hahn Nordlinger másodfokú unokatestvére volt, aki meghívta őt és nagynénjét a Champs-Élyséestől nem messze található lakásába, és bevezette gazdag, kozmopolita baráti körébe.
„Marie egész életében szerelmes volt Reynaldo Hahnba;
láttam leveleket, amelyben azt írja, hogy bármit megtenne a »drága Reynaldóért« – magyarázza Gamble. – Persze a férfit egyáltalán nem érdekelte, ahogy Proustot sem.”
Marcel leírhatatlan hangja
Nordlinger 1876-ban született egy olasz textilkereskedő és egy német anya harmadik gyermekeként. A Manchesteri Művészeti Iskolában tanult festészetet és szobrászatot. Egy rövid hamburgi kitérő után – ahol belekóstolt a szecessziót nagymértékben befolyásoló Arts and Crafts mozgalomba – 1896-ban gazdag nagynénje kíséretében Párizsba érkezett.
Párizsban Hahnnak köszönhetően egy egészen új világot ismert meg – mutat rá Gamble. „Együtt jártak a Louvre-ba, az operába, koncertekre és különböző kulturális eseményekre …
A csoport többnyire férfiakból és Marie-ból állt.”
Feljegyzéseiben Nordlinger a következőket írta Proustról: „Marcel leglátványosabb vonása a szemei voltak: hatalmas és barna, nehéz szemhéjakkal, hosszú szempillákkal és egyenletlen szemöldökökkel. Furcsán fénylő, mindenevő szemek voltak az övéi, szemek, amelyeket megvilágított a szórakozás vagy – hirtelen és mindenféle szégyenérzet nélkül – a könnyek.”
„Nem volt arányos ember, a feje túlságosan nagy volt a vállaihoz képest.
Bár drágán öltözködött és ápolt volt, a megjelenéséből hiányzott az elegancia.
A kezei aprók voltak és tehetetlenek. Marcel hangja leírhatatlan volt, sötétebb, mint a haja, fényesebb, mint a szeme, a szivárvány minden színe átjárta. Sosem hallottam még ehhez foghatót.”
A manchesteri francia rózsa
Ismeretségük idején Proust a brit polihisztor, John Ruskin műveit fordította, és ehhez kérte Nordlinger segítségét. 1900-ban, ismét a nagynénje kíséretében
az író és Nordinger heteket töltött együtt Velencében.
„Nagyszerű hetek voltak – mondja Gamble. – Proust és Marie gondolát béreltek, és meglátogatták a Szent Márk Bazilikát és számos galériát, hogy megnézzék a festményeket, amiket Ruskin említett az írásaiban.”
„Marie gyönyörű nő volt, aki több nyelven beszélt és rendkívüli szabadsággal rendelkezett. Oda-vissza utazott Németország, Franciaország és Manchester között, sőt, még az Egyesült Államokba is eljutott kíséret nélkül.
Mindez páratlannak számított volt egy korabeli nő részéről.”
Mikor épp nem volt Párizsban, Proust leveleiben gyakran tett fel kérdéseket a fordítás egy pontjával kapcsolatban. „Egy 1903-as levélben a „manchesteri francia rózsájának” hívta Marie-t. Néha, mikor ajándékot kapott tőle, Proust a válaszában hosszan és költőien fejezte ki háláját.”
A kapcsolat vége
A barátság azonban nem tartott örökké. Gamble maga sem tudja, miért szakadt meg köztük a kapcsolat, de hozzátette, hogy ha rosszindulatú akarna lenni, azt mondaná, hogy 1908 után Proustnak már nem volt szüksége Nordlingerre, mivel megjelentek a Ruskin-fordítások.
„1911-ben Proust még írt egy furcsa levelet, amelyben
meglehetősen kellemetlen megjegyzéseket tett Marie férjével kapcsolatban.
Ezt azonban sosem küldte el neki.”
Az író 1922-ben halt meg, Hahn 1947-ben, Nordlinger pedig, akit a francia állam becsületrenddel jutalmazott az országért tett szolgálataiért, 1961 októberében hunyt el lánya altrinchami otthonában.
Cynthia Gamble abban reménykedik, hogy könyve nemsokára Nagy-Britanniában is megjelenhet. „Hiszek benne, hogy ez a mű végre megadja a Marie-nak kijáró figyelmet – mondja. – Olyan kevesen ismerik, és minél többet kutattam, annál világosabbá vált, hogy milyen lenyűgöző nő volt.”
Nyitókép: Wikimedia
(Guardian)
