Sűrű nappá alakult a csütörtök Magyarországon: még a Novák Katalin körül dagadó botrány újabb fejezetei előtt, reggel a teljes magyar sajtót letarolta a hír, hogy Portik Tamást életfogytiglanra, Gyárfás Tamást hét év fegyházra ítélték első fokon Fenyő János médiavállalkozó 26 évvel ezelőtti meggyilkolása ügyében. Délutánra aztán kiderült, hogy Gyárfás Tamást nem vették őrizetbe és mindkét elítélt fellebbezett.
Fenyőt 1998. február 11-én gyilkolták meg, a bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében elítélt Gyárfás pedig annak köszönhetően került a bűnüldözés látóterébe, hogy az addigra paranoiás Portik Tamás titokban felvételt készített egy beszélgetésükről. Az időzítés fontos, még ugyanebben az évben, július 2-án robbant a pokolgép az Aranykéz utcában, és mindössze két évvel korábban gyilkolták meg Prisztás József milliárdos uzsorást.
Portik immár mindhárom ügyben ítélettel is megerősítetten érintett, sőt, ahogy Dezső András írja a Nagyfőnök című könyvében, a
magyar kriminalisztikában kevés bűnöző nevét hozták összefüggésbe annyi gyilkossággal és emberölési kísérlettel, mint Portikét.
Portik már a múlté, de a hatásai ma is érezhetők
A 2023-ban megjelent Nagyfőnök bemutatója a Margón volt (az akkor készült felvételt itt meg is hallgathatod), az oknyomozó újságíró szerző pedig ott is kiemelte, hogy szerinte a kilencvenes éveket nem érdemes úgy tanítani, hogy nem beszélünk a szervezett bűnözés akkori jelentőségéről.
Mint a csütörtöki ítélet is mutatja, Portik pályafutása azért sem mellékes a számunkra, mert a mai napig zajlanak büntetőperek az akkori eseményekkel kapcsolatban. Dezső szerint például kijelenthető, hogy a kilencvenes évek nem lett volna olyan véres Magyarországon, ha nincs Portik, illetve ha az ő és a bérgyilkos Jozef Roháč körei nem találkoznak. Emlékeztetőül, Roháč az Aranykéz utcai robbantás elkövetője és szóba került a neve a Fenyő-gyilkosság kapcsán is.
A kilencvenes évek egyik hazai csúcsragadozója Portik Tamás, akinek felemelkedése és bukása révén kirajzolódik, hogyan épül fel a szervezett bűnözés rendszere. Dezső András új könyvében, a Nagyfőnökben nem portrét írt, hanem megragadta egy olyan korszak tablóját, amelyiknek meglátása szerint “történelmi jelentősége van”.
Azt pedig konkrétan Dezső derítette ki és a könyvben írta meg először, hogy Portik állt a Torgyán József és Szájer József lakásánál történt robbantások mögött, valamint az ő emberei helyeztek pokolgépet a Független Kisgazdapárt székházához is (ezt még a működésbe lépése előtt sikerült hatástalanítani).
Ahogy azt Dezső a bemutatón elmondta, ha a korszakról beszélünk, érdemes felidézni a kilencvenes évek rendőri korrupcióját is, ami nélkül Portikék nem tudtak volna előrébb jutni. És ami miatt például hiába sikerült azóta kideríteni, ki a felelős egy-egy akkori ügy megoldatlanságáért. Ha ugyanis ezek nem gyilkossági ügyek voltak, akkor elévültek, így nem lehet feljelentést tenni ezek kapcsán az ügyészségen.
Szintén ide kapcsolódik, hogy nemcsak Portik személye köti össze a 20-30 évvel ezelőtti eseményeket a mával, hanem olyan, az akkori és az elmúlt tíz év közéletében is aktív alakok, mint például az 1991–1996 között országos rendőrfőkapitány, majd az Orbán-kormányok többszörösen megbízott belügyminisztere, Pintér Sándor. Vagy Gyárfás Tamás, aki 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, és a közelmúltig számos sportdiplomáciai pozíciót töltött be.
Ítélet született egy 1999-ben elkövetett gyilkosság ügyében - Portik Tamás felbujtóként húsz év letöltendőt kapott. Könyvek hírek mellé.
Hatalomvágy és kontrollmánia, nem kevés paranoiával mérgezve
Ahogyan azt a Nagyfőnökről szóló cikkünkben is írtuk, Dezső nem is igazán portrét írt, hanem Portik Tamás felemelkedése és bukása révén megrajzolta egy olyan korszak tablóját, amiben a szervezett bűnözés addig nem látott szintre jutott a magyar hétköznapokban és megpróbált belefolyni a politikába is.
Mint az a kötetből kiderül, Portik kifejezetten nehéz családból érkezett: vér szerinti apja elhagyta, az anyja öngyilkos lett, a nevelőapjával pedig konfliktusos volt a kapcsolata.
Drobilich Gábor, a kilencvenes évek magyar alvilágának egyik vezéralakja viszont valódi apafigurává és mentorrá vált számára – egy ideig. Portiknak imponált, hogy egy ilyen kaliberű alak felfigyelt rá, Drobilichnek pedig pont egy ilyen tudatosan építkező srácra volt szüksége: Portik úgy volt nagyon okos, manipulatív és vagány, hogy nem dohányzott, nem ivott, célirányosan sportolt, Dezső szavaival
„profi bűnözőnek készült”.
Ez a tudatosság viszont később ellene is fordult: kontrollmániává nőtte ki magát, amit még tovább mérgezett a paranoiája. A Nagyfőnökben egészen megterhelő például arról olvasni, ahogyan az élettársával, Almával és a családjával bánt: az abszurd követeléseiről és parancsairól, ahogyan elszigetelte őket a külvilágtól.
Az évek során Portik egészen bonyolult önvédelmi rendszert épített ki maga körül: nem hívhatta fel akárki, ő határozta meg, kivel mikor beszél, illetve hol, hogyan találkozik, továbbá mások tudta nélkül elkezdte felvenni a beszélgetéseit (lásd Gyárfás esetét).
Mindeközben az ambíció és az elismerési vágy is fűtötte: míg gátlástalanul átgázolt bárkin, a szókincsét csiszolgatta, olvasott, művelődött, és a saját nárcizmusától fűtve még arra is talált módot, hogy Novák Erik 2008-as Zuhanórepülés című filmjének stáblistáján félig rejtve, félig egyértelműen ország-világ elé tárja, hogy közreműködött a filmben.
Ahogy Dezső összefoglalta a Margón: „Valakinek a drog veszi el az eszét, Portik pedig nagyon tudatosan figyelt arra, hogy ez ne történjen meg vele. De elvette az eszét a nárcizmus és a hatalomvágy, ami a pénzzel jött neki. (...) A kilencvenes években nagyon gyenge és korrupt volt a rendőrség, nem voltak térfigyelő kamerák, nehezebb volt bizonyítani egy-egy gyilkosságot. És ha megölünk valakit, majd az utána nem derül ki, rákapunk erre a fajta drogra.
Portik így ugyanolyan függő lett, mint a ténylegesen drogos bűnözők, de sokkal súlyosabb árat fizetett, mert míg mások elmentek Komlóra rehabilitálódni, ez neki most sok-sok évébe fog kerülni.”
Hogy az elsőfokú ítéletet követően mi lesz a végső verdikt a Fenyő-gyilkosság ügyében, még nem lehet tudni. Portik Tamás az eddigi büntetései mellé most életfogytiglant kapott, ami alól legkorábban húsz év múlva szabadulhat feltételesen. Dezső mindenesetre azt hangsúlyozta a Nagyfőnökben, hogy „az alvilágnak tényleg nincs romantikája. Annál inkább van romlottsága, és a felemelkedést a legtöbb esetben a megérdemelt bukás követi.”
