Szokott hegyet mászni?
Szeretek a szabadban, a természetben lenni, és szerintem a vele való kapcsolatunk nagyban meg is határozza, kik vagyunk emberként. Voltam már nagy hegyeken, de olyat még nem másztam, mint az Everest. Őszintén, szerintem akik megmásszák, őrültek - magamról soha nem tudnám elképzelni, hogy megcsinálom. Viszont ami lenyűgöz:
a legmagasabb hegyek megmászása tökéletes szimbóluma annak, hogy mi választ el bennünket az állatoktól.
Benne van a vágyunk, hogy növekedjünk, hogy fejlődjünk, hogy csodálhassunk vagy éppen meghódíthassunk valamit. A regényhez rengeteg tényirodalmat olvastam a hegymászásról, sőt, a hegyek történetéről. A kutatás nagyon fontos része a munkámnak.
A Felemelkedés olvasása közben eszembe jutott Dante Isteni színjátéka és Umberto Ecótól A tegnap szigete is. Kik vagy melyik művek inspirálták még?
Nyilván Camus és az abszurdista filozófia központi szerepet kap a regényben, de sok más gondolkodó is hatott rám. Wittgenstein kiemelkedik közülük, különösen amiatt, ahogy az emberek és a nyelv kapcsolatáról beszél. Ő az egyik oka, hogy úgy döntöttem, hogy az egész könyvet levelekből építem fel. Julian Jaynes őrült ötletei a tudatról is a regény kiindulópontjait jelentik, ahogy Derek Parfit elképzelései a szabad akaratról és a felelősségről. Mellettük nyilván inspirált még Shelley, Poe, Stoker, a gótikus hagyomány, Lovecraft, persze, és az aranykor SF szerzői, akiket még kamaszként olvastam, különösen az, ahogy Arthur C. Clarke a csodához viszonyul.
Camus Sziszüphoszát idézi a regény elején, és a szabad akarat vagy a választás lehetősége végig fontos motívum marad. A szabad akarat/választás egyenértékű a méltósággal?
A gondolkodók olyan rég megszállottjai a szabad akarat eszméjének, mint amilyen régen írunk és olvasunk, és bár gyakran látják végzet és választás dichotómiájának, szerintem ez ennél sokkal komplexebb ügy. Az életben ahhoz, hogy választhassunk, kell lennie választási lehetőségeknek - egy utak és végzetek nélküli világban csak lebegünk a semmi káoszában. Alapjaiban véve úgy gondolom, hogy a könyv arról szól, hogy függetlenül attól, hogy van-e választásunk vagy szabad akaratunk az életünkben, az a legfontosabb,
ahogyan az eseményekre reagálunk.
Mit jelent önnek a hit, illetve a vallás? Nagyon különböző meggyőződéseket ütköztet a Felemelkedésben, de van köztük olyan, amit közelebb érez magához?
Számomra a hit, a vallás és a tudományos módszertan is a történetmondás egy-egy fajtája. Némelyiknek talán egy kicsit több tényalapja van, de ugyanazt csinálják, amit az emberek az idők hajnala óta: narratívát alkotnak a világ magyarázatára. Én ateista vagyok, de lenyűgöz a vallás, és úgy gondolom, hogy azzal együtt, amit a tudományos módszer elmondhat nekünk az univerzumról, a vallás tanulmányozása sokkal többet elárulhat arról, mit is jelent valójában embernek lenni.
A Felemelkedésben játszik az idővel, ami íróként jelenthet kihívásokat. Mire kellett odafigyelnie?
Már-már a neurotikusságig megszállottan foglalkoztat az idő. Folyton a karórámra nézek, figyelem a másodperceket és a perceket:
elszökhetnének, ha hagynám.
Nem tudom, mi az oka, de mindig ilyen voltam. Így írás és olvasás közben extrém módon tudatában vagyok a múló időnek az adott regényben és a magam számára is. És ez az egyik, ami a könyvet horrorrá teszi. Megrémít annak a gondolata, hogy a könyvben olvasható módon elveszíthetjük az időérzékünket, így ez a terület megérett a felfedezésre. És persze közben nagyon oda kellett figyelnem a cselekmény dátumaira.
Olvasás közben nagyszerű volt azt érezni, hogy megértek komplexebb fizikai jelenségeket is. Egy sci-fi író bizonyos értelemben tolmács is, aki a tudomány és az olvasó között közvetít. Ön hogyan végezte a kutatásait? Voltak tudósok, akikkel egyeztetett?
A sci-fi szépsége abban rejlik, hogy képes befogadhatóan bemutatni a nagy paradigmaváltó ötleteket. Ahogy korábban említettem, az aranykor sci-fi szerzőin nőttem fel - még mindig emlékszem arra, hogy
Isaac Asimovtól tanulok atomfizikát és nem az iskolában.
Trükkös megtalálni az egyensúlyt a történet és a tanítás között, és pár vázlatba beletelt, míg meglett a regény legjobb verziója. Ugyanakkor persze meg kellett futtatni a kéziratot olyan emberek között, akik nálam sokkal okosabbak. Vannak nagyon jó barátaim, fizikusok és biológusok, akik szervesen bekapcsolódtak a munkába azzal, hogy elolvasták a regény korai változatait és elmondták, hol tévedtem.
Kreatív írást tanít az edinburgh-i Napier Egyetemen - milyen tanácsot adna kezdő sci-fi íróknak, mire figyeljenek?
Írj és olvass rendszeresen és következetesen. Olvass sokfélét és buzgón. Ha nem szánsz időt az olvasásra, soha nem leszel jobb író. Alakíts ki olyan írási rutint, amihez évekig ragaszkodhatsz. Nem az számít, hány szót tudsz megírni egy nap vagy egy hét alatt, hanem csak az, hogy egy vagy több év elteltével még mindig írsz, és nem álltál le.
