Németh Róbert: Elhagyni az inerciarendszert
Németh Róbert
Nem vagyok itt
Noran Libro, 2021, 195 oldal

Ülök a kádban. Késő este van. A frissen cserélt ledes izzó, amit a barkácsáruházban vásároltam, hideg fehér fénnyel világít. Coolwhite, rajta van a dobozán. A forró víz egyenletes sebességgel folyik, lassan megtölti a neki szánt teret. 

Megtisztulás, beavatás, rituálé. 

Nem, ez most csak egy fürdés este tíz körül. 

Úgy döntöttem, hogy a nap végén engedélyezek magamnak egy ilyet. Fürdőhabbal, olvasással, a mobiltelefon nyomkodásával. Az előbb a farkamra tévedt a tekintetem, de most inkább nem.

Lassan megtelik. A kezemben könyv, felveszem a szemüvegem. Másfél éve figyeltem fel arra, hogy homályosan látok, pontosabban, hogy komoly erőfeszítést igényel az olvasás, jó pár centire el kellett magamtól tartani a lapokat, hogy lássam, mi van odaírva. Elsőre elég ijesztő volt. Felkerestem egy üzletet egy plázában, és vásároltam egy plusz egyes szemüveget, ami mellé aztán újabb egy év múlva vettem két másfeleset. Nem tudom, talán mert tovább romlott a látásom, de az is lehet, hogy csak azért, mert elsőre rosszul mértem fel, mire van szükségem.

Olcsó kis szarok, tömegével gyártják ezeket a tulajdonképpen eldobható cuccokat, biztos bangladesi vagy kínai gyerekek szerelik össze őket valami ótvaros gyártelepen, napi egydolláros fizetésért; ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak erről. Felháborodjak a kizsákmányoláson, vagy örüljek, hogy legalább egy dollárral többet keresnek annál, mintha egyáltalán nem jutnának munkához. Ebből nem lehet jól kijönni.

Szóval felteszem. Egy kicsit lejjebb csúszok, a víz így teljesen ellep, a kádba adagolt fürdőhab már fejmagasságig emelkedett, a tükröt pára borítja, a szemüveget is le kell venni egy kicsit, hogy újra lássak benne. Néhányat fújok rá, de amúgy magától is összemegy a harmadát-negyedét beborító nedves felület.

Napok óta szenvedek ezzel a könyvvel, pedig nem rossz. Csak egyszerűen nem tudott elkapni. Vagy én nem tudtam. Nem tudtuk egymást.

Próbálkoztam innen is, onnan is belépni a világába. Megkíséreltem szép szóval, fegyelmezetten, rutinos és katonás olvasóként odaülni és nekiállni, aztán érzéssel, ösztönből, csukott szemmel, az erőre hagyatkozva, ahogy Luke Skywalker dobja le a mindent eldöntő protonlövedéket a Halálcsillagra, miközben Darth Vader a vadászgépével éppen kipörög az űrbe, vagy ahogy Yoda emeli ki könnyedén az x-szárnyú vadászgépet a vízből a Dagobán. Szóval valahogy elkapni a fonalat, megmerítkezni a történetben – már megint itt tartunk: víz, beavatás, satöbbi –, a részévé válni, ha nem is bele nem írt, kívülálló szereplőjévé, de legalábbis olyan dimenzióátlépővé, aki hirtelen innen oda kerül, de minimum itt is van, meg ott is egy kicsit. Legalább kukkolni.

De nem. 

Próbáltam, de mindhiába. Nem sikerült a hoppanálás. Lefejeltem a falat a kilenc és háromnegyedik vágánynál. Az átjáró lezárult. 

Nem sikerült átlépni a hiperűrbe, beszart a hajtómű, Csuvi, add már azt a kibaszott villáskulcsot, leszarom, hogy ki beszél több mint hétmillió nyelvet és kommunikációs formát, nekem most ez az egy sem megy. 

Most pedig itt ülök a kádban és elkezd lenni ez a világ. 

Annyira banális, hogy nem tudom, mitől van most másképpen. De miért is nem tartom magától értetődőnek, hogy valójában semmi befolyásom nincs a folyamatra? A folyamatokra úgy általában. A kontrollküzdelem szánalmas utóvédharcai. Egy aprópénzzel működő szimulátorban ülök, tekergetem a kormányt, állítgatom a sebességváltót, taposom a gáz- és a fékpedált. 

Vizes kézzel lapozom a könyvet, előtte próbálom a csempén végighúzni az ujjaimat, hátha attól szárazabbak lesznek, a siker mérsékelt, a törölköző meg távol van, nem fogok kimászni a kádból, nem akarok csinálni semmit, ami kizökkentene. Legfeljebb arra vagyok hajlandó, hogy a vízcsapot lábbal megpöcköljem, amikor a lefolyó résein távozó csekély vízmennyiség pótlását szükségesnek látom. Jóléti intézkedések.

Elhagytam a gravitációt, befelé levitálok a történetbe, távolodom az űrállomástól, ami lassan körbe-körbe forog, a háttérben nyálasan kéklik a Föld. Látom, ahogy az elszakadt köldökzsinórom lebeg a fém tartólemezhez rögzítve. A kameraképen egyre kisebb vagyok, integetek, hogy helló, semmi baj. Valami modern szimfonikus zene szól.

Végre elhagyom az inerciarendszert.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Németh Róbert: Van egy fény, ami sosem alszik ki

"Valójában az élet csak úgy lopja a távolságot előre, mint egy jobbhátvéd bedobáskor, a partvonal mellett, amikor csalna még pár métert" - Németh Róbert és A táguló idő című tárcasorozat új részéből kiderül, milyen félelmetes egy katonai sorozás. Az aláfestő zenét az Editors adja.

...

Németh Róbert: Prága, 1990 

...

Németh Róbert: Motorcycle Emptiness

"A dal saját naprendszer, beszippant, nem lehet kikeveredni belőle, átcsúszol egy intergalaktikus átjárón egy párhuzamos világegyetembe, aminek saját szabályai vannak és ahonnan nem lehet csak úgy visszajönni" - Németh Róbert A táguló idő című tárcasorozata folytatódik, színpadon a Manic Street Preachers.

Kiemeltek
...

Csányi Vilmos 90: „Egész életében kíváncsi volt, mégse öregedett meg hamar”

A 90 éves Csányi Vilmost, világhírű etológust köszöntötték barátai, kollégái, egykori tanítványai.

...

Christoph Ransmayr: Ez a könyv vitt közel az élethez, aminek már azt hittem, vége

Chritoph Ransmayr a vendége volt az idei PesText Fesztiválnak, ahol Földényi F. Lászlóval és Adamik Lajossal beszélgetett.

...

Nádasdy Ádám: A melegeknél fontosabb problémái is vannak Magyarországnak

Nádasdy Ádám mesélt nekünk angliai élményeiről, a Covid-időszakról, de szó esett politikáról is.

A gamer közösség mutat kiutat az elitiskola fojtogató valóságából

A gamer közösség mutat kiutat az elitiskola fojtogató valóságából

Hogyan lehet kitörtni abből a fojtogató légkörből, amit egy elitiskola sznobsága és egy despotikus osztályfőnök teremt meg? A Valós idők a hét könyve. 

Szerzőink

sza
sza

7 történelmi fikció, ha a Hunyadi-sorozat után többre vágynál

Kolozsi Orsolya
Kolozsi Orsolya

Egy mélyen eltemetett, megrázó emlék éled fel egy anya-lánya kapcsolat útvesztőjében

Hírek
...

Elfogatóparancsot adtak ki a tavalyi Goncourt-díjas francia író ellen

...

Hogyan lehetünk jó anyák 40 felett? Jakupcsek Gabriella új könyvéből kiderül

...

Channing Tatum egy egész jó verset írt Istenről

...

Margó-díj 2025: Gyakran ismételt kérdések

...

Isten is visszatér a Földre A háromtest-probléma szerzőjének új kötetében

...

Filmmel ér véget a netflixes Heartstopper

Olvass!
...

Egy halottnak hitt anya hosszú évek után visszatér – Olvass bele Holly Jackson új könyvébe!

Részlet a Rachel Price visszatérése című regényből.

...

Sárga csillag, munkaszolgálat, csókok és rigójancsi – olvass bele Bán Zsófia új regényébe!

Bán Zsófia főhősének nemcsak a neve különleges, hanem az élete is kacifántosan alakul. Mutatunk egy részletet.

...

Egy nőstény bálna szemében ősi igazságok rejlenek - Olvass bele Christoph Ransmayr lírai kötetébe!

Egy csapat elindul a tengeren, hogy meglessék az alvó bálnákat. Viszont egy játékos bálnaborjúra és bölcs anyjára bukkanak, akinek egyetlen pillantása is elég, hogy mindent megváltoztasson.