Németh Róbert: Elhagyni az inerciarendszert
Németh Róbert
Nem vagyok itt
Noran Libro, 2021, 195 oldal

Ülök a kádban. Késő este van. A frissen cserélt ledes izzó, amit a barkácsáruházban vásároltam, hideg fehér fénnyel világít. Coolwhite, rajta van a dobozán. A forró víz egyenletes sebességgel folyik, lassan megtölti a neki szánt teret. 

Megtisztulás, beavatás, rituálé. 

Nem, ez most csak egy fürdés este tíz körül. 

Úgy döntöttem, hogy a nap végén engedélyezek magamnak egy ilyet. Fürdőhabbal, olvasással, a mobiltelefon nyomkodásával. Az előbb a farkamra tévedt a tekintetem, de most inkább nem.

Lassan megtelik. A kezemben könyv, felveszem a szemüvegem. Másfél éve figyeltem fel arra, hogy homályosan látok, pontosabban, hogy komoly erőfeszítést igényel az olvasás, jó pár centire el kellett magamtól tartani a lapokat, hogy lássam, mi van odaírva. Elsőre elég ijesztő volt. Felkerestem egy üzletet egy plázában, és vásároltam egy plusz egyes szemüveget, ami mellé aztán újabb egy év múlva vettem két másfeleset. Nem tudom, talán mert tovább romlott a látásom, de az is lehet, hogy csak azért, mert elsőre rosszul mértem fel, mire van szükségem.

Olcsó kis szarok, tömegével gyártják ezeket a tulajdonképpen eldobható cuccokat, biztos bangladesi vagy kínai gyerekek szerelik össze őket valami ótvaros gyártelepen, napi egydolláros fizetésért; ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak erről. Felháborodjak a kizsákmányoláson, vagy örüljek, hogy legalább egy dollárral többet keresnek annál, mintha egyáltalán nem jutnának munkához. Ebből nem lehet jól kijönni.

Szóval felteszem. Egy kicsit lejjebb csúszok, a víz így teljesen ellep, a kádba adagolt fürdőhab már fejmagasságig emelkedett, a tükröt pára borítja, a szemüveget is le kell venni egy kicsit, hogy újra lássak benne. Néhányat fújok rá, de amúgy magától is összemegy a harmadát-negyedét beborító nedves felület.

Napok óta szenvedek ezzel a könyvvel, pedig nem rossz. Csak egyszerűen nem tudott elkapni. Vagy én nem tudtam. Nem tudtuk egymást.

Próbálkoztam innen is, onnan is belépni a világába. Megkíséreltem szép szóval, fegyelmezetten, rutinos és katonás olvasóként odaülni és nekiállni, aztán érzéssel, ösztönből, csukott szemmel, az erőre hagyatkozva, ahogy Luke Skywalker dobja le a mindent eldöntő protonlövedéket a Halálcsillagra, miközben Darth Vader a vadászgépével éppen kipörög az űrbe, vagy ahogy Yoda emeli ki könnyedén az x-szárnyú vadászgépet a vízből a Dagobán. Szóval valahogy elkapni a fonalat, megmerítkezni a történetben – már megint itt tartunk: víz, beavatás, satöbbi –, a részévé válni, ha nem is bele nem írt, kívülálló szereplőjévé, de legalábbis olyan dimenzióátlépővé, aki hirtelen innen oda kerül, de minimum itt is van, meg ott is egy kicsit. Legalább kukkolni.

De nem. 

Próbáltam, de mindhiába. Nem sikerült a hoppanálás. Lefejeltem a falat a kilenc és háromnegyedik vágánynál. Az átjáró lezárult. 

Nem sikerült átlépni a hiperűrbe, beszart a hajtómű, Csuvi, add már azt a kibaszott villáskulcsot, leszarom, hogy ki beszél több mint hétmillió nyelvet és kommunikációs formát, nekem most ez az egy sem megy. 

Most pedig itt ülök a kádban és elkezd lenni ez a világ. 

Annyira banális, hogy nem tudom, mitől van most másképpen. De miért is nem tartom magától értetődőnek, hogy valójában semmi befolyásom nincs a folyamatra? A folyamatokra úgy általában. A kontrollküzdelem szánalmas utóvédharcai. Egy aprópénzzel működő szimulátorban ülök, tekergetem a kormányt, állítgatom a sebességváltót, taposom a gáz- és a fékpedált. 

Vizes kézzel lapozom a könyvet, előtte próbálom a csempén végighúzni az ujjaimat, hátha attól szárazabbak lesznek, a siker mérsékelt, a törölköző meg távol van, nem fogok kimászni a kádból, nem akarok csinálni semmit, ami kizökkentene. Legfeljebb arra vagyok hajlandó, hogy a vízcsapot lábbal megpöcköljem, amikor a lefolyó résein távozó csekély vízmennyiség pótlását szükségesnek látom. Jóléti intézkedések.

Elhagytam a gravitációt, befelé levitálok a történetbe, távolodom az űrállomástól, ami lassan körbe-körbe forog, a háttérben nyálasan kéklik a Föld. Látom, ahogy az elszakadt köldökzsinórom lebeg a fém tartólemezhez rögzítve. A kameraképen egyre kisebb vagyok, integetek, hogy helló, semmi baj. Valami modern szimfonikus zene szól.

Végre elhagyom az inerciarendszert.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Németh Róbert: Van egy fény, ami sosem alszik ki

"Valójában az élet csak úgy lopja a távolságot előre, mint egy jobbhátvéd bedobáskor, a partvonal mellett, amikor csalna még pár métert" - Németh Róbert és A táguló idő című tárcasorozat új részéből kiderül, milyen félelmetes egy katonai sorozás. Az aláfestő zenét az Editors adja.

...
Nagy

Németh Róbert: Prága, 1990 

...
Nagy

Németh Róbert: Motorcycle Emptiness

"A dal saját naprendszer, beszippant, nem lehet kikeveredni belőle, átcsúszol egy intergalaktikus átjárón egy párhuzamos világegyetembe, aminek saját szabályai vannak és ahonnan nem lehet csak úgy visszajönni" - Németh Róbert A táguló idő című tárcasorozata folytatódik, színpadon a Manic Street Preachers.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Neumann János szörny, angyal, félisten és Messi a tudósok között

A Neumann Jánosról szóló, MANIAC című életrajzi regény bemutatóján szó esett a tudós extrém zsenialitásáról, a matematika fogairól, a tudomány beépített, titkos kódjáról, és arról is, hogy a szerzőt nem érdekli az Oppenheimer.

...
Zöld

Ódor Lajos: Az lenne a fontos, hogy megtanuljunk jó kérdéseket föltenni

Ódor Lajos közgazdásszal, Szlovákia volt miniszterelnökével a Mindentudók kézikönyve című kötete budapesti bemutatója előtt beszélgettünk általános műveltségről, oktatásról és a lányának tett ígéretről. Interjú.

...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

ADVENT
...
Könyves Advent

A propaganda és a dezinformáció a demokrácia legnagyobb ellenségei

A demokrácia az egyetlen olyan államforma, amelynek sorsa rajtunk múlik. Ebben rejlik ereje, de egyben sebezhetősége is. Olvass bele az Ezért demokrácia! című kötetbe!

...
Könyves Advent

Ki hozza el a királylány kezéért a Nap aranyát és a Hold ezüstjét?

Mészöly Ágnes felnőtteknek szóló "gonosz" meséit nemcsak sajátos hangulatuk teszi különlegessé, hanem az is, hogy a tizenhárom történet mindegyikét Viive Noor észt illusztrátor egyedi világú képei ihlették. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Középkorból kiírt nők és irodai mágikus realizmus – 13 angol könyv a fa alá

Új regények és nonfiction könyvek külföldi barátoknak, nyelvgyakorlóknak, anglofileknek.

...
Könyves Advent

Mekkorára nő a délnémet hidegvérű és hol él az exmoor póni?

A gyerekek a lovak és pónik végtelenül gazdag világát ismerhetik meg a Mi Micsoda gazdagon illusztrált lólexikonából. Nézz bele a könyvbe!

...
Könyves Advent

A téli álomból ébredő mackócsalád vidáman készülődik a karácsonyra

Olvass bele Vadadi Adrienn mesekönyvébe, melyben egy mackócsalád tagjai már nagyon várják a karácsonyt. 

...
Könyves Advent

Francia és skandináv receptek, magyar írók kedvencei, fenntartható konyha – 10 gasztrokönyv karácsonyra

Kevesebb mint egy hónappal karácsony előtt olyan, most megjelent gasztrokönyveket ajánlunk, melyek színt vihetnek a készülődésbe, de ajándéknak is tökéletesek.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Rasszista az a fehér író, aki kínai katonákról ír?

A könyvipar sötét oldaláról és a kortárs Amerika identitáspolitikai jelenségeiről is szól R.F. Kuang Sárga című könyve, amiben egy író ellopja a másik szerző kéziratát.

...
Kritika

Auster vénülő fenomenológusa még él ugyan, de már elkezdett kicsekkolni a világból

A Baumgartner az öregedés, az emlékezés és a gyász regénye, melyben Auster idős főhősén keresztül, önéletrajzi elemek sokaságát felhasználva néz szembe a múlttal és készít egyfajta édesbús, nosztalgikus számvetést. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

A szlovén Vesna Lemaic Szíves fogadtatás című novelláskötetét az őszi Margón mutatták be, előtte a szerzővel kétféle migrációról, aktivizmusról és a horrorfüggőségéről is beszélgettünk.

...
Podcast

Kibeszéltük 2023 legjobb könyveit!

2012 óta listázzuk az adott évben megjelent szépirodalmi könyveket. Nem volt ez másként idén sem, az ötvenes lista összeállítása után pedig rögtön stúdióba vonultunk, hogy kitárgyaljuk a könyveket. Podcast.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Roderik Six: Ha nagy rajtunk a nyomás, előtör belőlünk a szörnyeteg

...
Vass Norbert

A bluessámán, akinek a fejébe halott indián költözött – 80 éve született Jim Morrison

...
Vass Norbert

A Scott Pilgrim rákapcsol játszva számolja fel az időt

Hírek
...
Nagy

Bödőcs: A Švejk befejezhetetlen, éppen Ukrajnában és Gázában folytatják

...
Könyves Advent

Neandervölgyi rokonok, mélyalkalmazkodás és kvantumvilágok – 10 kötet a Zöld rovat ajánlásával

...
Podcast

Hatos Pál: A főváros mikrotörténeteit helyeztük mikroszkóp alá

...
Hírek

Kétmilliós áron kelt el az Arany Biblia

...
Könyves Advent

A Holdezüst és éjsötét 21. századi történetként gondol újra egy népmesét

...
Nagy

Háy János: Vidékre mennek a művészek

Olvass!
...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

Mustafa Suleyman egy úttörő MI-fejlesztő vállalkozás, az immár a Google alá tartozó DeepMind egyik alapítójaként közvetlen közelről láthatja a mesterséges intelligencia forradalmát. Olvass bele a könyvébe! 

...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.