Elkezdődött az iskola, van, aki már elolvasta, van aki az utolsó utáni pillanatban (vagy akkor sem) olvassa a nyárra kiadott kötelező olvasmányokat. Kötelező jelleggel olvasni meglehetősen furcsa dolog, hiszen az olvasás a szabadsághoz kötődik, és ebben a szabad választás is benne kell(ene), hogy legyen.
De persze az iskola az iskola, és hát le is kell érettségizni valahogy, ezért aztán, bár sokat vitatkozunk róla, a kötelezők eltörlése egyelőre, a jelenlegi rendszerben nem tűnik járható útnak. Bár a kötelező olvasmányok egy részén már valóban nehéz (de azért egyáltalán nem lehetetlen) fogást találni egy 21. századi gyereknek, és van köztük, ami elsősorban irodalomtörténeti érdekesség, azért olyanok is vannak, melyek ma is élnek és hatásosak.
Válogatásunkban most a középiskolás korosztálynak ajánlott prózai művek közül szemezgettünk. Íme:
F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Az orosz realizmus egyik legfontosabb szerzőjének kötete a lélektani regény alfája és ómegája, olyan könyv, melyben egészen közelről látjuk egy személyiség széthullását, a téboly lépcsőfokait, egy fiatal ember teljes pálfordulását. A külső események helyett (hiszen nem a pétervári egyetemista által elkövetett kettős gyilkosság itt az igazán fontos) a belső, lelki tájakra kaluzol a regény, mely egy önmagával szembenéző és harcban álló kamasz számára – ha nem is a Raszkolnyikovéhoz hasonlóan kiélezett helyzetben – fontos tapasztalatokat jelent.
Bátorságot lehet meríteni abból, ha belenézünk a lélek legsötétebb bugyraiba. Nem véletlen, hogy a regény „nem megy ki a divatból”, most például Karl Ove Knausgård foglalkozik vele és olvastatja egyik főhősével Az öröklét farkasai című monumentális regényében.
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Ha már lélektan, a magyar íróknak sincs okuk szégyenkezni, főleg nem Kosztolányinak, akinek prózája egyérteműen kiállta az idő próbáját. Az Édes Anna lassan 100 éves, és ugyan a társadalmi vonatkozásaira már történelemként tekintünk, a húszéves cselédlány kálváriája, az emberi megalázottság megjelenítése örökérvényű. Ahogyan a freudi tanok sem mentek ki igazán a divatból (még ha újra és újra megkérdőjeleződnek is), úgy ez a megmagyarázhatatlannak tűnő tett, ez a kettős gyilkosság és a hátterében álló motiváció is elég gondolkodnivalót ad az olvasóknak a mai napig. Az már csak hab a tortán, hogy a motívumoktól a szereplőkön át a struktúráig minden a helyén van ebben a tökéletes szerkezetű regényben.
Szabó Magda: Az ajtó
Egy 1990-es interjúban maga az író „nagy gyónásként” emlegette Az ajtót, amely halhatatlanná tette Szeredás Emerenc alakját. A regény egy bonyolult barátság, egy szeretettel, féltéssel és bántással teli kapcsolat krónikája, amely a regénybeli írónő és házvezetőnője, Emerenc között áll fenn. Két különböző életkor, két társadalmi helyzet, kétféle élettapasztalat, két habitus kerül egymás mellé és fonódik össze részben teljes természetességgel, részben totálisan érthetetlenül. A különleges, árnyalt és még a benne lévők számára is nehezen érthető kapcsolat aztán egy tragikus fordulat eredményeként hullik majd darabjaira. Az ajtó a női lélek, az emberben lakozó ellentmondás, a szeretet megmagyarázhatatlansága, az erkölcsi tartás és a megbocsátás regénye is egyben.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Ez az a regény, ami soha nem veszít az erejéből, és bár nem mindenkinek sikerül elsőre bevennie a szöveget, érdemes vele próbálkozni, mert hatalmas élmény. A mágikus realizmusnak keresztelt irányzat klasszikusának lapjain a vágy, a szenvedély felszabadító erejéről olvashatunk, az örökké visszatérő, egyszerre gyötrelmes és varázslatos szerelemről, na meg persze a halálról és a múló időről.
Gabriel García Márquez élményeinek forrása elsősorban saját kolumbiai gyerekkora: a magányra kárhoztatott Buendíákat egy Maconco nevű, az ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis faluba költözteti és benépesíti gyerekkora képzeletvilágának képeivel. Azt, hogy a történet iránti rajongás nem múlik, igazolja az is, hogy a Netflix éppen sorozatot készít a regényből.
Kafka: Az átváltozás
Nyomasztó világ Gregor Samsáé, főleg onnantól, mikor egy reggel arra ébred, hogy bogárrá változott. De mi volt korábban? Milyen élete volt? Mi különböztette meg a munka monotóniáján, a megszokások és mások kiszolgálásán alapuló mindennapjait egy visszataszító lényétől? A rövid terjedelmű szöveg, Az átváltozás nem a beleveszős olvasmányok közé tartozik, hatása sokkal inkább a meghökkentés és a megdöbbentés erején alapul. Egyszerre valóságszerű, hátborzongató és kísérteties, de mindenekfelett rendkívül nyomasztó világ – az az atmoszféra, melyet kafkainak nevezünk.
Kertész Imre: Sorstalanság
Már csak azért el kellene olvasni, mert ezidáig az egyetlen irodalmi Nobel-díjas magyar szerző legfontosabb kötetéről van szó. Köves Gyuri történetével a holokausztirodalom egy újabb darabja születik meg, mely tárgyszerű, dokumentarista, némileg távolságtartó stílusban idézi meg a borzalmakat. Lehet, hogy éppen látszólagos objektivitása és a mindössze 15 esztendős elbeszélő gyermeki (és részben felnőtt) nézőpontja miatt olyan hatásos ez az önéletrajzi ihletésű szöveg. Az önazonosság elvesztése kerül a középpontba, megmutatva, hogy egy sarkaiból kifordult, borzalmas világhoz nem lehet alkalmazkodni, a koncentrációs táborok valósága mellett az ember nem ura a saját sorsának sem.
Nyitókép: Pexels
