Kötelező olvasmányok: legalább 60 éve ugyanarról vitatkozunk

Kötelező olvasmányok: legalább 60 éve ugyanarról vitatkozunk

Az elmúlt napokban mintha megint minden a kötelező olvasmányok körül forogna: Tóth Krisztina nyilatkozata miatt ismét fellángolt a vita a Jókai-művek körül, sokszor méltatlan hangnemben röpködnek az érvek és az ellenérvek, mintha legalábbis egyetlen vélemény borítaná az egész törzsanyagot, miközben az oktatásban jelenleg egy sokkal fajsúlyosabb előkészítés zajlik, hiszen épp most alakítják át a jövőbeni magyarérettségik rendszerét. A kötelező olvasmányok kérdése neuralgikus pont, és nem volt ez másként régebben sem, legfeljebb a nyilvános platform hiányzott hozzá. Ezzel együtt a kötelező olvasmányokról zajló vita mintha az idők kezdete óta tartana: hogy mikor, mit és mennyit, hogy kinek és hogyan, hogy mit ne és mit feltétlenül. Évtizedek óta tényleg ugyanazok az érvek és ellenérvek (és gyakran címek) pörögnek, és bár a politikai rendszerek változhatnak, a szándék, hogy a gyerekek kötelezően olvassanak el bizonyos könyveket, egészen biztosan változatlan. A dolog annyira nem új keletű, hogy a Pedagógiai Szemle 1954. (!) novemberi száma is nagy cikket szentelt neki A kötelező háziolvasmányok címmel. Az Arcanum adatbázisában kutattunk.

Ruff Orsolya | 2021. február 24. |

Hogy tanulóifjúságunk megszereti-e az irodalmat, az olvasás életreszóló igényévé válik-e, az a tanítási órákon folyó munkán kívül elsősorban a kötelező háziolvasmányok hatásától függ” – kezdi a cikkíró, aki bár pontosan nem definiálja, mit is jelent a kötelező háziolvasmány, de a következő mondatban otthoni olvasmányként emlegeti, aminek „gondos kiválasztása” és „helyes feldolgozása” az irodalomtanítás és nyilván az olvasás megszerettetése miatt fontos. Hogy mit és mennyit olvassanak a diákok, arról már több mint 65 éve is nagy viták folytak (az idézeteknél megtartottuk az eredeti helyesírást – a szerk.): 

„egyesek keveselték, mások sokalták az otthoni elolvasásra előírt művek számát, megint mások az előírtak helyett más műveket kívántak beilleszteni”. 

A cikkíró amellett érvelt, hogy tanévenként 6-8 olvasmánynál többet nem célszerű kötelezően elvárni a diákoktól, hozzátéve gyorsan, hogy természetesen ehhez még hozzáadódnak az ajánlott olvasmányok. A mennyiségnél égetőbb kérdés volt már akkor is, hogy

milyen könyveket adjanak – kötelező jelleggel – a gyerekek kezébe.

Az 1954-es cikk szerzője kritikusan megjegyezte, hogy az akkori kötelezők kijelölésénél nem vették eléggé figyelembe a tanulók befogadóképességét és életkori sajátosságait:

„Az utóbbi években egy olyan irányzat terjedt el az illetékesek körében, amely a pedagógiai pesszimizmusnak és a régi iskola túlzott óvatosságának ellenhatásaként most meg túlságosan bízott a kis tanulók feldolgozóképességében. Ennek a következménye lett az, hogy a Toldi a Ludas Matyival lekerült az általános iskola VI. osztályába, A kőszívű ember fiai és Gorkij Az anya c. regénye a VIII. osztályban háziolvasmány, Mikszáth A Noszty-fiú esete Tóth Marival c. regényét a gimnázium I. osztályában olvastattuk, és Voltaire szellemes, de pedagógiai aggályokat támasztó Candide-ja a II. osztályban volt eredetileg kötelező olvasmány. (Azóta a gyakorló tanárok élénk felszólalására kikerült az irányító tanmenetből, és csak hallatlanul szellemes és mulatságos részleteit szoktuk felolvasni az órán.)”

Akik az ötvenes évek közepén voltak diákok, azok a cikkíró szerint érettebbek és fejlettebbek voltak, mint pár évtizeddel korábban a hasonló korú tanulók („Nyitott szemmel benne élnek az életben, sokkal tájékozottabbak, reálisabbak, mint mi voltunk annakidején, sok esetben olvasmányaik is „felnőttebbek“.”), ugyanakkor óva intett attól, hogy idő előtt adjanak „az ilyen vagy olyan szempontból nagyobb érettséget kívánó kötelező háziolvasmányokat” a kezükbe. Példaként Gorkij Az anya című regényét hozta fel, amelynek szerinte nagy jelentősége volt „a szocialista realizmus kialakításában” (ne feledjük, 1954-ben járunk!), de vajon – veti fel a cikkíró – a diákok mennyire értik, mennyire tudják átélni az adott műben ábrázolt történelmi és társadalmi problémákat? Vajon megszeretik-e az olvasást, ha egy olyan könyvet kell elolvasniuk,

„amelynek a problémaköre még fejlett felnőttek számára sem gyerekjáték”?

A cikkíró szerint ilyenkor fennáll a veszélye, hogy bár elolvassák a könyvet, de nem értik igazán vagy egyszerűen az olvasás élményszerűsége, öröme tűnik el. Példaként említi még A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-művet és Jókaitól A kőszívű ember fiait:

„A 13-14 éves tanulónak a hősiesség iránt fogékony képzeletvilágát pompásan megragadják a II. kötet hősi harcai, a nagyszerű hősök önfeláldozó hazaszeretete. Az I. tet Bécsben játszódó részletei azonban, az egész Plankenhorst-komplexum, kívül esnek a tanulók ekkori élménykörén, úgyhogy azt lehet mondani: a regénynek ezek a részletei „kárbavesznek“ számukra.”

A cikkíró sajnálatát fejezte ki, amiért néhány évvel korábban levették a novella- és versválogatásokat a kötelezők listájáról, szerinte ezek ugyanis némelyik „monstruózus”regénynél alkalmasabbak lennének arra, hogy megszerettessék az olvasást. A cikk még egy nagyon fontos szempontot érint – bár 1954-ben a magyar pedagógiában valószínűleg még ismeretlen volt a gender fogalma, de a női szempontok fontossága már akkor felmerült. Szó szerinti idézet következik:

„Még valamit:

a kötelező háziolvasmányok sora mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban sajátosan „férfias“ jellegű,

mindenekelőtt a fiú-tanulóknak szól. Igaz, hogy egész irodalmunk általában férfias jellegű (azzá avatta a honvédelemért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott szüntelen kemény harc), de azért gondolni kellene a leánytanulók szempontjaira, sajátos érdeklődési körére is, amikor a háziolvasmányokat kiválogatjuk, a fiú- és a leányiskolák különbségére való minden tekintet nélkül. Hogy csak egy művet említsek: Kaffka Margit varázsosan szép Színek és évek-jét minden gimnazista leánynak el kellene olvasnia. (A fiúknak sem árt.)”

Nyitókép: Fortepan

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Nyolcvanéves visszalépést jelent az érettségi átalakítása a Magyartanárok Egyesülete szerint

Hibás és káros lépés az érettségi feladatok átalakítása a Magyartanárok Egyesülete szerint. A szervezet állásfoglalást tett közzé arról, szerintük mi a gond a változtatásokkal

...
Hírek

„Férjen meg a kánonban Jókai és Harry Potter”

Lázár Júlia költő-műfordító szerint nem szűkíteni, hanem tágítani kellene az irodalmi kánont. Fontos lenne, hogy megbízzunk a pedagógusok szaktudásában és ítélőképességében, a gyerekekkel pedig újra megszerettessük az olvasást.

...
Nagy

A Jókai-rajongók, a kutyaszar és az elnémítás kultúrája

Tóth Krisztinát meglincselik az internetezők, mert Az arany embert kivenné a kötelező olvasmányok listájáról. Olvasás, kánon, cancel culture.

Hírek
...
Hírek

Závada Péter kapta idén a Cogito-díjat

...
Hírek

Lezárult a jelentkezés: több mint 150 művet neveztek a Panodyssey pályázatára

...
Podcast

Babits szerint kispolgár, Ady szerint forradalmár – ez mind Petőfi

...
Hírek

Írj novellát egy sosemvolt Magyarországról vagy négylábú kedvencekről!

...
Zöld

Magyar kutatók bizonyították: a gyerek és a felnőtt máshogy észleli az időt

...
Hírek

Titkolózva jelentették be, hogy új Murakami-könyv jelenik meg áprilisban

...
Hírek

Két évtizeden át a polcon porosodó Harry Potter-könyvek kerülnek kalapács alá

...
Beleolvasó

Új Jeruzsálemet akartak építeni, terror lett belőle

...
Szórakozás

A mítoszok csatája előtt még elfér egy kis Röhrig Géza és Bak Imre [PROGRAMAJÁNLÓ]

Olvass!
...
Beleolvasó

Légrádi Gergely az apák és fiúk közé ékelődő pusztító hallgatást írja meg

Légrádi Gergely új regénye a mindent felemésztő hallgatás története, egy magába forduló, csorbult családfa rajza, melynek ágai meghajlanak a generációs traumák és a kimondatlanul maradt szavak súlya alatt. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jhumpa Lahiri hőse nem a városban tévedt el, hanem a saját életében

A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Szabó Magda a Régimódi történetben egyetlen arcképet akart kirakni: az édesanyjáét

A Szabó Magda-titok című podcastsorozatunkban négy olvasmányon keresztül kutatjuk, mitől működnek még ma is Szabó Magda könyvei. A következő adásban a Régimódi történetet tárgyaljuk ki, amelyben az író édesanyjának, Jablonczay Lenkének állít emléket. Addig is olvass bele a könyvbe!

A hét könyve
Kritika
Zacskó kristály a szerelem a Nemzeti Együttműködés Rendszerében
...
Nagy

A Facebook a demokrácia egyik legnagyobb ellensége, mert a csőcselék uralmát biztosítja

Maria Ressa, Nobel-békedíjas újságíró azokhoz szól, akik többé-kevésbé diktatórikus rendszerekben élnek. A demokráciáért való küzdelem erkölcsi kötelessége mindenkinek, a szerző pedig saját élettörténetével példázza, hogy ezt a lehető legkomolyabban gondolja. 

ZÖLD - TERMÉSZETESEN OLVASOK
...
Zöld

Megjelent Greta Thunberg új könyve, mégsem ezzel került a hírekbe

...
Zöld

A Felhőkakukkvárban ősi szövegek élnek tovább az emberi civilizációt mentő generációs űrhajón

...
Zöld

Nincs idő arra várni, hogy a tölgyfa megnőjön, mert az nem most hoz profitot

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Sokáig lehetetlennek tűnt, de ismét film készül a Momóból

Ötven éve jelent meg Németországban Michael Ende egyik legsikeresebb regénye, a Momo, amelyből - neház tárgyalásokat követően - hamarosan film készülhet.

...
Gyerekirodalom

Mi történik azzal, akinek a boszorkányiskolában örökké félresikerülnek a varázslatai?

A Botcsinálta boszi egy olyan boszorkányakadémia, ahol nem lefutják, hanem seprűn repülik az iskolakört. Hőse pedig egy kétbalkezes tinilány, akinek sosem úgy sülnek el a varázslatai, ahogy a varázskönyvben meg van írva. Olvass bele Jill Murphy gyerekregényébe!

...
Gyerekirodalom

Új író folytatja az Asterix-sorozatot

Az Asterix képregénysorozatnak új írója van, Fabcaro, aki jelenleg a széria 40. kötetén dolgozik. Utóbbi várhatóan még az idén megjelenik.