Kötelező olvasmányok: legalább 60 éve ugyanarról vitatkozunk

Kötelező olvasmányok: legalább 60 éve ugyanarról vitatkozunk

Az elmúlt napokban mintha megint minden a kötelező olvasmányok körül forogna: Tóth Krisztina nyilatkozata miatt ismét fellángolt a vita a Jókai-művek körül, sokszor méltatlan hangnemben röpködnek az érvek és az ellenérvek, mintha legalábbis egyetlen vélemény borítaná az egész törzsanyagot, miközben az oktatásban jelenleg egy sokkal fajsúlyosabb előkészítés zajlik, hiszen épp most alakítják át a jövőbeni magyarérettségik rendszerét. A kötelező olvasmányok kérdése neuralgikus pont, és nem volt ez másként régebben sem, legfeljebb a nyilvános platform hiányzott hozzá. Ezzel együtt a kötelező olvasmányokról zajló vita mintha az idők kezdete óta tartana: hogy mikor, mit és mennyit, hogy kinek és hogyan, hogy mit ne és mit feltétlenül. Évtizedek óta tényleg ugyanazok az érvek és ellenérvek (és gyakran címek) pörögnek, és bár a politikai rendszerek változhatnak, a szándék, hogy a gyerekek kötelezően olvassanak el bizonyos könyveket, egészen biztosan változatlan. A dolog annyira nem új keletű, hogy a Pedagógiai Szemle 1954. (!) novemberi száma is nagy cikket szentelt neki A kötelező háziolvasmányok címmel. Az Arcanum adatbázisában kutattunk.

Ruff Orsolya | 2021. február 24. |

Hogy tanulóifjúságunk megszereti-e az irodalmat, az olvasás életreszóló igényévé válik-e, az a tanítási órákon folyó munkán kívül elsősorban a kötelező háziolvasmányok hatásától függ” – kezdi a cikkíró, aki bár pontosan nem definiálja, mit is jelent a kötelező háziolvasmány, de a következő mondatban otthoni olvasmányként emlegeti, aminek „gondos kiválasztása” és „helyes feldolgozása” az irodalomtanítás és nyilván az olvasás megszerettetése miatt fontos. Hogy mit és mennyit olvassanak a diákok, arról már több mint 65 éve is nagy viták folytak (az idézeteknél megtartottuk az eredeti helyesírást – a szerk.): 

„egyesek keveselték, mások sokalták az otthoni elolvasásra előírt művek számát, megint mások az előírtak helyett más műveket kívántak beilleszteni”. 

A cikkíró amellett érvelt, hogy tanévenként 6-8 olvasmánynál többet nem célszerű kötelezően elvárni a diákoktól, hozzátéve gyorsan, hogy természetesen ehhez még hozzáadódnak az ajánlott olvasmányok. A mennyiségnél égetőbb kérdés volt már akkor is, hogy

milyen könyveket adjanak – kötelező jelleggel – a gyerekek kezébe.

Az 1954-es cikk szerzője kritikusan megjegyezte, hogy az akkori kötelezők kijelölésénél nem vették eléggé figyelembe a tanulók befogadóképességét és életkori sajátosságait:

„Az utóbbi években egy olyan irányzat terjedt el az illetékesek körében, amely a pedagógiai pesszimizmusnak és a régi iskola túlzott óvatosságának ellenhatásaként most meg túlságosan bízott a kis tanulók feldolgozóképességében. Ennek a következménye lett az, hogy a Toldi a Ludas Matyival lekerült az általános iskola VI. osztályába, A kőszívű ember fiai és Gorkij Az anya c. regénye a VIII. osztályban háziolvasmány, Mikszáth A Noszty-fiú esete Tóth Marival c. regényét a gimnázium I. osztályában olvastattuk, és Voltaire szellemes, de pedagógiai aggályokat támasztó Candide-ja a II. osztályban volt eredetileg kötelező olvasmány. (Azóta a gyakorló tanárok élénk felszólalására kikerült az irányító tanmenetből, és csak hallatlanul szellemes és mulatságos részleteit szoktuk felolvasni az órán.)”

Akik az ötvenes évek közepén voltak diákok, azok a cikkíró szerint érettebbek és fejlettebbek voltak, mint pár évtizeddel korábban a hasonló korú tanulók („Nyitott szemmel benne élnek az életben, sokkal tájékozottabbak, reálisabbak, mint mi voltunk annakidején, sok esetben olvasmányaik is „felnőttebbek“.”), ugyanakkor óva intett attól, hogy idő előtt adjanak „az ilyen vagy olyan szempontból nagyobb érettséget kívánó kötelező háziolvasmányokat” a kezükbe. Példaként Gorkij Az anya című regényét hozta fel, amelynek szerinte nagy jelentősége volt „a szocialista realizmus kialakításában” (ne feledjük, 1954-ben járunk!), de vajon – veti fel a cikkíró – a diákok mennyire értik, mennyire tudják átélni az adott műben ábrázolt történelmi és társadalmi problémákat? Vajon megszeretik-e az olvasást, ha egy olyan könyvet kell elolvasniuk,

„amelynek a problémaköre még fejlett felnőttek számára sem gyerekjáték”?

A cikkíró szerint ilyenkor fennáll a veszélye, hogy bár elolvassák a könyvet, de nem értik igazán vagy egyszerűen az olvasás élményszerűsége, öröme tűnik el. Példaként említi még A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-művet és Jókaitól A kőszívű ember fiait:

„A 13-14 éves tanulónak a hősiesség iránt fogékony képzeletvilágát pompásan megragadják a II. kötet hősi harcai, a nagyszerű hősök önfeláldozó hazaszeretete. Az I. tet Bécsben játszódó részletei azonban, az egész Plankenhorst-komplexum, kívül esnek a tanulók ekkori élménykörén, úgyhogy azt lehet mondani: a regénynek ezek a részletei „kárbavesznek“ számukra.”

A cikkíró sajnálatát fejezte ki, amiért néhány évvel korábban levették a novella- és versválogatásokat a kötelezők listájáról, szerinte ezek ugyanis némelyik „monstruózus”regénynél alkalmasabbak lennének arra, hogy megszerettessék az olvasást. A cikk még egy nagyon fontos szempontot érint – bár 1954-ben a magyar pedagógiában valószínűleg még ismeretlen volt a gender fogalma, de a női szempontok fontossága már akkor felmerült. Szó szerinti idézet következik:

„Még valamit:

a kötelező háziolvasmányok sora mind az általános iskolában, mind a gimnáziumban sajátosan „férfias“ jellegű,

mindenekelőtt a fiú-tanulóknak szól. Igaz, hogy egész irodalmunk általában férfias jellegű (azzá avatta a honvédelemért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott szüntelen kemény harc), de azért gondolni kellene a leánytanulók szempontjaira, sajátos érdeklődési körére is, amikor a háziolvasmányokat kiválogatjuk, a fiú- és a leányiskolák különbségére való minden tekintet nélkül. Hogy csak egy művet említsek: Kaffka Margit varázsosan szép Színek és évek-jét minden gimnazista leánynak el kellene olvasnia. (A fiúknak sem árt.)”

Nyitókép: Fortepan

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Nyolcvanéves visszalépést jelent az érettségi átalakítása a Magyartanárok Egyesülete szerint

Hibás és káros lépés az érettségi feladatok átalakítása a Magyartanárok Egyesülete szerint. A szervezet állásfoglalást tett közzé arról, szerintük mi a gond a változtatásokkal

...
Hírek

„Férjen meg a kánonban Jókai és Harry Potter”

Lázár Júlia költő-műfordító szerint nem szűkíteni, hanem tágítani kellene az irodalmi kánont. Fontos lenne, hogy megbízzunk a pedagógusok szaktudásában és ítélőképességében, a gyerekekkel pedig újra megszerettessük az olvasást.

...
Nagy

A Jókai-rajongók, a kutyaszar és az elnémítás kultúrája

Tóth Krisztinát meglincselik az internetezők, mert Az arany embert kivenné a kötelező olvasmányok listájáról. Olvasás, kánon, cancel culture.

Hírek
...
Hírek

Rangos fordítói díjat vett át Bécsben Adamik Lajos, az osztrák szerzők „magyar hangja”

...
Hírek

Snyder szerint az európai háború részeként Putyin ki akarja éheztetni a harmadik világot

...
Nagy

Peter Brook üres tereiben a kísérletező kedv mély emberséggel párosult

...
Hírek

Egy varázslatos városról szól Rushdie új regénye

...
Hírek

Jesmyn Ward kapta az amerikai Kongresszusi Könyvtár díját

...
Könyvtavasz

Transzszibériai expresszel szelné át Oroszországot Rádai Andrea hőse

...
Nagy

Puskás Panni: Az irodalom kerüli az aktuálpolitikát, de ez engem nem érdekel

...
Nagy

3 írás Böszörményi Gyulától, amit online is olvashatsz

...
Zöld

Szavazz az év madarára!

...
Hírek

Oslóban épül egy könyvtár, amelynek még senki nem olvashatja a könyveit

...
Promóció

Hogyan fokozhatod igazán az olvasás élményét?

...
Promóció

Melyik az az ital, ami írók és költők ezreinél a múzsa csókja?

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről

A hét könyve
Kritika
Orgiák, vér, erőszak és fájdalom: egy mexikói falu hétköznapjai
...
Nagy

Tüdős Klára szerteágazó tehetségével a kor kezdetben nem nagyon tudott mit kezdeni

Nem tényirodalmi műben, hanem regénytrilógiában tervezi feldolgozni Tüdős Klára életét Bódis Kriszta. Az első rész nyár elején jelent meg, és a Kisasszonyképző című kötet kimondottan a korai évekre, azon belül is arra az időszakra koncentrál, amely a fiatal Tüdős eszmélése, önállósodása, a későbbi pálya megalapozása szempontjából meghatározónak tekinthető.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A Balatontól a Bodrogközig – 5 gyerekkönyv a legmelegebb nyári napokra

A nyár egyik legforróbb napján utazós, nyaralós, csobbanós gyerekkönyveket kutattunk fel a friss megjelenések közül. Az összeállításban a kicsiktől haladunk a nagyobbak felé.

...
Gyerekirodalom

Fiala Borcsa hőse mindennapi túlélésre és medvetámadás esetére is ad hasznos tippeket

Fiala Borcsa ifjúsági regényében a hírhedt Bodrogközi Rém borzolja Dani és a nagypapája idegeit. Mire fény derül a több évtizedes rejtélyre, megtudhatjuk azt is, hogy, miért jó, ha van kéznél egy kis szárított rozmaring, tárkony vagy épp macskaalom. Olvass bele!

...
Nagy

A Félőlény nincs egyedül - Kiállítás nyílt Rátkai Kornél illusztrációiból

Rátkai Kornél illusztrált már bolygóvadászokat, elszánt magyar nőket, sárkányovisokat, és készített már történelmi szelfiket is. Grafikáiból pénteken nyílt kiállítás, amelyet Orosz Anett nyitott meg.