„Édes Anna egy tünemény. Olyan jó lány, amilyenre nincs példa. A Krisztinavárosban, regényem színhelyén valóságos legenda támad Édes Anna jelentéktelen személyecskéje körül” – így mutatta be Kosztolányi Dezső egy 1926-os interjúban az akkor még csak készülő regénye hősét. A csendes, szorgalmas, majd gazdáit álmukban megölő cselédlány alakja azóta az elfojtások irodalmi szimbólumává vált, motivációiról, a gyilkosságig vezető útról számos elmélet született, az Édes Anna pedig ma egyike Kosztolányi Dezső leghíresebb regényeinek.
Hogy mi adta a szikrát az írónak, arról megoszlanak a vélemények. Kosztolányiné Harmos Ilona utóbb úgy emlékezett, hogy egy téli vasárnap délután az ő fejében derengett fel egy kép a tökéletes cselédlányról („egyszerre hirtelenül felvillant bennem az a gondolat, hogy ilyen leányt nem mernék a házamban tartani, mert aki ennyire öntudatlan, az éppen öntudatlanságában valami rémült cselekedetre képes”), és ez inspirálta Kosztolányit az Édes Anna megírására. Ugyanakkor az író akár a korabeli sajtóhírekből is tájékozódhatott. Abban az időben nagy port vert fel két olyan bűnügy is (Schmidt Anna, illetve Kovács Magdolna esete), ahol az elkövetők cselédlányok voltak, és mindketten a gazdasszonyukat gyilkolták meg.
Kép: Schmidt Albin/Fortepan
Kosztolányit viszont egykori interjúja szerint nem elsősorban a gyilkosság foglalkoztatta: „Azt akarom megértetni és bizonyítani, hogy nem élünk külön életet, hanem egymásban és egymás által élünk mi emberek. A magunk egyénisége, a mi lényegünk embertársaink lelkében tükröződik. Azt mondom, hogy minden bizonytalan, csak egy bizonyos van és ez az egy: az irgalom”.
De milyen esélyei voltak annak idején egy Édes Annához hasonló háztartási alkalmazottnak? Mit szabadott egy cselédnek, hogyan tagozódott be a gazdái életébe, és milyen előítéletekkel kellett szembenéznie? Egyáltalán kik lehettek cselédek, a munkába álláshoz milyen feltételeknek kellett eleget tenniük, milyen veszélyek leselkedtek rájuk a nagyvárosban, és szülőfalujukban hogyan fogadták a hazatérőket?
Budapesti nők címmel új olvasókört indítunk, ahol egy-egy klasszikus vagy kortárs művön keresztül vizsgáljuk meg a nők és a főváros kapcsolatát.
Kik voltak azok a nők, akik rajta hagyták kéznyomukat a városon? Melyek a tipikus női terek, milyen szabályok voltak sokáig érvényesek a nőkre, és hogyan próbálták az évek folyamán ezeket a szabályrendszereket szétfeszíteni, lazítani? Kik voltak a mindennapi élet láthatatlan mozgatói, meghatározó női művészei, alkotói, a város valós és fiktív femme fatale-jai, és nagyon is látható hősei? Beszélhetünk-e nők közötti szolidaritásról az elmúlt 150 év történelmi és társadalmi változásainak tükrében? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is szóba kerülnek a Budapesti nők című olvasókörben, ahol a következő hónapokban mindig más könyvvel merülünk alá a város és a benne élő nők történetében.
Az olvasókört vezeti: Ruff Orsolya és Szeder Kata.
Az első olvasmány Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye lesz.
Mikor? 2024. január 30. 18 órakor.
Hol? Tompa 17 (1094 Budapest, Tompa u. 17/a)
A részvétel ingyenes.
Az esemény Facebook linkje ITT.
A projekt a Budapest 150 emlékév részeként, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány anyagi támogatásával valósul meg.
