Bemutatták Kertész Imre Lét és írás. Feljegyzések 1959-1973 című művét a Kertész Imre Intézetben. A bemutatón Hidas Zoltán, a kötet lektora, Horváth Péter, az életmű kutatója és Soltész Márton, az Intézet tudományos igazgatója beszélgettek. A kötetből Szabó Sebestyén László olvasott fel részleteket.
A megtett út
„A Lét és írás egy titokzatos alkotás – olvasható a kötet utószavában. – Csak következtetni tudunk arra, mikor születhetett, ahogyan eredeti kéziratának hollétét is homály fedi. Két dolog azonban bizonyos: remekmű, amelyet az első Nobel-díjas magyar író szerkesztett szövegfüzérré. Szerzője pedig legalább annyira filozófus, mint író.”
A kötet a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában jelent meg. Mint azt Soltész Márton a bemutató elején elmondta, az intézet célja, hogy az életmű egészét a nyilvánosság elé tárja.
2020-ban adták ki Kertész Világvég-történetek című elbeszéléskötetét,
2023-ban pedig a Vázlatok. Feljegyzések, tématervek 1958-1963 című műhelynaplót, amelyet az író a Sorstalanság megírásával párhuzamosan vezetett.
Ezt követi most a Lét és írás, a visszautasítás holtpontjából született önálló, teljes kézirat, melyben Kertész értelmezi a Sorstalanságot, és beszámolt az általa megtett útról.. A szövegből semmit nem vettek el, viszont ellátták fogalomtárral, névmutatóval, valamint több száz jegyzettel; a kötet utószavában pedig Soltész ismerteti a mű keletkezéstörténetét.
Az írás mint egzisztencialista munka
Soltész bevezetője után a házigazda, Őri-Kovács Anna Horváth Pétert kérdezte a Kertész műveiben tetten érhető irodalmi és filozófiai hatásokról. Lehetséges, hogy a kötet címe utalás Heidegger Lét és időjére?
Erre nincs semmilyen bizonyíték – szögezte le Horváth. Kertészre elsősorban a francia egzisztencialisták, például Camus és Sartre voltak hatással, és bár tudjuk, hogy olvasta Heidegger egyes szövegeit – elsősorban az 1965-ben megjelent Az Egzisztencializmus című kötetben –, nem bizonyítható, hogy a Lét és idő ezek közé tartozik.
Érdekes kérdés az is, hogy Kertészt egzisztencialista szerzőként határozzuk-e meg
– folytatta Horváth. Műveiben egyrészt központi szerepet játszik a 19-20. századi életfilozófiák élményfogalma – „kell egy alapvető, fogantató létélmény”, írja például a Lét és írás lapjain. Ugyanakkor az írásra mint egzisztencialista munkára tekintett, ezzel pedig az élményesztétika ellenirányzataként létrejött egzisztencializmus hagyományába ágyazta műveit.
A visszatekintés problémája
A bemutatón több részletet is lejátszottak Kertész első interjújából, melyet a Nobel-díj után adott. Az interjúban a szerző kifejtette, hogy mi választja el a Sorstalanságot a legtöbb holokausztról szóló könyvtől: ellenáll a kísértésnek, hogy a haláltáborok világáról az utólagos értelmezésen keresztül számoljon be.
Kertész ezzel az időt és nem az emlékeket állította a történet központjába – mutatott rá Hidas Zoltán. – Számára a lét az, ami történik, és amit így utólag összefoglalni és értelmezni hibás hozzáállás. Éppen ez volt olyan radikális a Sorstalanságban; a gondolat, hogy egy koncentrációs táborban – a koncentrációs tábor idejében – lehet unatkozni.
Erről szól a Lét és írás következő részlete is, melyet Szabó Sebestyén László olvasott fel:
„Az élet abszurditása az idő. A konformitások nem a jellem hibái, hanem – bizonyos körülmények közt legalábbis – az időéi.
Ha az életet mint egységes gondolatot, a tettek sorozatát mint egynemű cselekvéssort fogjuk fel – és általában ezt teszik az irodalomban –, akkor hamis képet kapunk a létről, melynek valódi gyötrelme csakis az idő ábrázolásán keresztül jelenik meg. Egy elviselhetetlen életet az idő tesz elviselhetővé, egyszerűen, mivel szétaprózza; a szokások az időben, az idő miatt jönnek létre, és elfedik a létet.”
Kertész és a szabadság
A bemutató vége felé Őri-Kovács a Lét és írás keletkezésének társadalmi körülményeiről kérdezte a résztvevőket. Soltész rámutatott, hogy nem véletlen, hogy a Sorstalanság, amelynek egyik központi kérdése a szabadság – illetve annak hiánya – veszélyes műnek számított a kádári elit számára. Az emberi felelősség hangsúlyozásával Kertész szembement a diktatúrák infantilizáló logikájával.
Kertész igyekezett kívül maradni a Kádár-rendszer irodalmi közegén – értett egyet Hidas. – Ugyanakkor valószínűleg nem létezik olyan rendszer, amiben nem jellemezte volna ez a távolságtartás. Bár a Sorstalanság egy határhelyzeten, a koncentrációs táborok totális világában játszódik,
a modell, amit Kertész kritizál, az egész modern világ modellje.
Az a világ, amelyben az ember funkcióvá redukálódik – és ahol a szabadsághoz vezető egyetlen út az önmagunktól való eltávolodás.
A Lét és írást egy könyvheti beszélgetés keretében is megismerhetik az érdeklődők 2024. június 15-én 10.30-tól a Vörösmarty téri színpadon.
Képek: Kertész Imre Intézet
