„Képzeletünk még a rabságban is szabad marad” – Öt idézet az öt éve elhunyt Kertész Imrétől

„Képzeletünk még a rabságban is szabad marad” – Öt idézet az öt éve elhunyt Kertész Imrétől

Öt évvel ezelőtt, 2016. március 31-én halt meg Kertész Imre, Magyarország első, és eddig egyetlen irodalmi Nobel-díjasa. Halálának évfordulóján leghíresebb művéből, a Sorstalanságból válogattunk idézeteket.

Nyitókép: Valuska Gábor

Forgách Kinga | 2021. március 31. |

Öt éve 2016. márciusában egy ország búcsúztatta Kertész Imrét, aki 86. életévében ment el. A legtöbben első, Sorstalanság című regényéről ismerik a Nobel-díjas írót, amelyet 46 éves korában, 1975-ben jelentetett meg. Köves Gyuri története már megjelenése évében nagy visszhangot váltott ki, ám a kritika csak a nyolcvanas-kilencvenes évektől kezelte a helyén. A regény a külföldi kritikusokat is megnyerte, többek közt hindi és arab nyelvre is lefordították. Koltai Lajos 2005-ben forgatott filmet belőle, a forgatókönyvet maga Kertész írta. Mind a könyv, mind a film óriási hatással volt a magyar kultúrára.

Öt éve a számunkra legfontosabb Kertész-művekről írtunk, és válogatást is készítettünk az író legemlékezetesebb, illetve legnagyobb vihart kiváltó nyilatkozataiból. Kertész Imrétől a magyar írók is elbúcsúztak. Dragomán György akkor azt írta: „Nekem elsősorban a Sorstalanság jelent nagyon sokat, az, ahogy egy elmesélhetetlen és ennek ellenére sokszor elmesélt történetet tud úgy elmondani, mintha először lenne elmondva, úgy, hogy az olvasó is először láthatja annak, ami volt, a maga teljességében, amennyire ez egyáltalán lehetséges.” Péterfy Gergely így emlékezett: „Kertész Imre számomra a megtörhetetlen bátorságot jelenti. A tántoríthatatlan ragaszkodást önmagunkhoz, tapasztalataink és sorsunk igazságához. Úgy is, hogy belátjuk tarthatatlanságát. A közönyön, az érdektelenségen, a feledésen lett úrrá: a kultúra és a humánum legveszélyesebb szörnyeit győzte le.” Kemény István pedig így búcsúztatta: „Az egész életművét különösen fontosnak tartom, de a legfontosabbnak talán mégis azt, hogy ő maga, az egyénisége azonos súlyú az életművével. Ami egyáltalán nem magától értetődő, és bár nem árt egy művésznek, nem is kötelező. Volt benne valami, vagy inkább Valami, ami miatt szabad tudott maradni, és független mindentől. Valami csoda születhetett vele, valami lelki plusz, ami miatt csak a halál bírta legyőzni.”

Kertész Imre
Sorstalanság
Megvető, 2017, 288 oldal
Kertész Imre: Sorstalanság

Halálának évfordulóján öt idézettel emlékezünk rá a Sorstalanságból:

A boldogság kikerülhetetlen csapdája

„(…) nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik.”

A képzelet még a rabságban is szabad marad

„A menekvésnek háromféle útjáról-módjáról tudok – mert láttam, hallottam vagy tapasztaltam – egy koncentrációs táborban. Magam az elsővel s tán, megengedem, a legszerényebbel éltem – de hát van egy területe természetünknek, amely – amiképpen tanultam is – csakugyan, az ember mindenkori s eltulajdoníthatatlan birtoka. Igaz tény: képzeletünk még a rabságban is szabad marad.”

Folytatni a folytathatatlant

„De hát ne túlozzunk, hisz épp ez a bökkenő: itt vagyok, s jól tudom, minden érvet elfogadok, azon az áron, hogy élnem lehet. Igen, ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet.”

Ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság

„Miért ez a hirtelen pálfordulat, miért ez az ellenszegülés, miért, hogy nem akarják belátni: ha sors van, akkor nem lehetséges a szabadság; ha viszont – folytattam magam is egyre meglepettebben, egyre jobban belémelegedve –, ha viszont szabadság van, akkor nincs sors, azazhogy – álltam meg, de csak lélegzetvételnyi szünetre –, azazhogy akkor mi magunk vagyunk a sors – jöttem rá egyszerre, de oly világossággal e pillanatban, mint ez ideig még soha.”

Nem az én sorsom volt, de én éltem végig

„Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig – és sehogy se értettem, hogy is nem fér fejükbe: most már valamit kezdenem kell vele, valahová oda-, valamihez hozzá kell illesztenem, most már elvégre nem érhetem be annyival, hogy tévedés volt, vakeset, afféle kisiklás, vagy hogy meg sem történt, netalántán.”

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Előítélet, hogy Kertész Imre ne lenne nemzeti író is

...

Kertész Imre egész életét áthatotta az abszurd irónia

...

"Megváltozott tőle az irodalom is, a nyelv is és a világ is" - Magyar írók Kertész Imréről

A hét könyve
Kritika
Lehet uralni a sakklépéseket, az emlékeket és a halált is?
Török Ábel: Most próbáltam meg először igazán kiengedni a saját hangomat

Török Ábel: Most próbáltam meg először igazán kiengedni a saját hangomat

Meglepi, hogy az olvasók mennyire szeretik a könyvét. Török Ábellel Norvégiáról, sóvárgásról, a mesék erejéről és egy vágyott igazságos világról beszélgettünk.

Kiemeltek
...

Hogyan foglalta el egy könyves falu a világot? A Hay Festivalon jártunk, megmutatjuk! 

Egy 1600 fős kisvárosba százezrek érkeznek a könyvek miatt, bár az aprócska települést még megközelíteni is nehéz. 

...

Az év irodalmi szenzációja: 60 év késéssel megjelent Tandori első, ki nem adott és egyetlen példányban létező kötete

Megjelent Tandori Dezső első verseskötete, az Egyetlen: nem kellett a kiadónak, de a költő elkészített egy példányt a legjobb barátja számára. Fantasztikus sztori és podcast Pándi Balázzsal és Simon Mártonnal, hallgassátok! 

...

Hiába élünk egy elfogadó társadalomban, mindannyian a többség oldalán állunk

Egy anya, egy lebénult lány és egy transznemű személy. Mi a hasonlóság? A társadalom egyiküket sem tűri meg magában.