Kemény István új kötetében a Don Quijotéval játszik: korunkban, pontosabban 2020-ban Lovag Dulcinea indul útnak. Ahogy a fülszövegből kiderül: „akkor indul kóborolni, amikor az újkorról már sokszor kiderült, hogy irracionálisabb és borzalmasabb lett minden addiginál. Lovag Dulcinea az újkort követő világrendben él – ma –, amelyben megfordultak a szerepek: maga a társadalom válik egyre monomániásabbá, ideológiák, tudatmódosítók és technológiai eszközök rabjává, és amelyben egy kóbor lovag minden őrültségével együtt is a normalitást, a józan észt, a humort és az élet feltétlen szeretetét őrzi.”
Don Quijote beteget jelent
„A szüleim egy mosókonyhában éltek, de már a születésem, tehát ‘61 előtt volt tévéjük. Az Ivanhoe volt az első sorozat, aminél értettem, mi megy a képernyőn” – mesélte Kemény annak kapcsán, mikor került kapcsolatba Cervantes művével. Ebben az Ivanhoe-feldolgozásban a főhőst Roger Moore alakította „és fel volt öltöztetve a ló”, majd nem sokkal később egy Don Quijote-sorozatot is műsorra tűztek. „Abban nem volt felöltöztetve a ló”, meséli Kemény, azt ecsetelve, miért találta utóbbit annyira szörnyűnek gyerekként, hogy a lovagokról alkotott képe is összeomlott.
Felnőttként aztán elolvasta a Don Quijotét, és átértékelődött benne a figura.
Dulcinea Cervantes művében egy parasztlány, aki mit sem sejt arról, hogy az útnak induló Don Quijote éppen őt választotta szíve hölgyének – hiszen, így okoskodik Don Quijote, arra is szükség van ahhoz, hogy valaki igaz lovag lehessen. Kemény könyvében aztán Don Quijote beteget jelent, ezért a lánynak kell elindulnia kóborolni.
„Mire észbe kaptam, volt 15 vers”
Don Quijote alakja már régen foglalkoztatta Keményt, mielőtt most elővette. 30 éve bele is írta egy versébe. Izgalmasnak találta benne például azt, hogy 400 éve mindig tud valami újat jelenteni:
„Elképesztő, hogy minden korba beleillik.”
Azt tudta, hogy Dulcineáról akar verseket írni, és hogy ezek nem lehetnek cizellált szövegek, a projektet viszont egyre halogatta. Aztán egyszer, sietve, „belevertem négy verset a gépbe, abból három maradt”, és „mire észbe kaptam, volt 15 vers”. Saját bevallása szerint soha nem volt ilyen gyors „ez nekem soha nem volt stílusom”, viszont ekkor már tudta, hogy ebből kötet lesz. Két évig foglalkozott vele, aztán abbahagyta, és 2023 őszén állt neki ismét.
Hogy a kötet végül verses regény vagy verseskötet lett-e, azt végül nem akarta eldönteni, az olvasóra bízza.
Cervantes dühe
A versek formavilága elég szabad lett, Szegő János „légiesített központozásról” beszélt utalva például a vesszők hiányára. Kemény elmondta: „Amikor összeraktam a verseket könyvvé, azt találtam ki, hogy minden sor nagybetűvel kezdődjön. Ahova vesszőt tennék, ott új sor legyen.”
A kötet két részből áll, tisztelgésül Cervantes eredeti munkája előtt. A két „könyv” között egy intermezzo olvasható: egy filmelőzetes versbe szedve.
A spanyol szerző ugyanis először csak az első könyvet írta meg, ami nagyon hamar nagyon népszerű lett a kortársak körében és többször is kiadták. Pár év múlva megjelent viszont egy ál-Don Quijote, amit még jobban szerettek az olvasók. Ezen Cervantes úgy feldühödött, hogy megírta a második könyvet is – ezeket ma már egy könyvbe szerkesztve adják ki.
A Kemény-kötetben a filmelőzetes-vers tehát kvázi az ál-Don Quijote helyett áll, mintha az első részből forgattak volna egy filmet.
A józan ész korának alkonyán
A demenciáról szóló vers felolvasása után felmerült, hogy míg korábban a társadalomra az amnéziás szót használták, Keménynél itt demenciássá válik. A költő úgy véli, hogy belefulladunk az információktól hemzsegő világba. Míg az újkorral (aminek kezdetén Cervantes műve született) eljött a józan paraszti ész uralma, és a tudomány presztízse egyre nőtt, mára ott tartunk, hogy azt is megkérdőjelezik, volt-e holdra szállás. A beszélgetés későbbi pontján még visszatért a holdra szállás pillanatára, és elmesélte, hogy
a szülei éjszaka felébresztették, és kivitték a tévé elé, hogy ő is láthassa a történelmi léptékű közvetítést.
Kemény felidézte, hogy gyerekkorában az volt az uralkodó vélekedés, hogy a tudomány majd mindent megold, most viszont szobrokat döntögetnek az emberek. Utóbbiról Kemény elmondta, hogy persze azoknak is megvannak az érveik, akik ezt csinálják, és öt percre vagy egy napra akár meg is tudják győzni őt az igazukról. „Aztán megint rájövök, hogy ez hülyeség”. Legfeljebb egy Hitler- vagy Sztálin-szobor esetében tartja elfogadhatónak.
Az elkomoruló beszélgetésnek ezen a pontján aztán hangsúlyozták, hogy a kötet valójában nem nihilista, és a szabadság árad belőle. Kemény elmondta, mennyire
élvezte azt az érzést, hogy szabadon ír azt, amit akar, és ez megy neki.
Lovag Dulcinea is szabadon kószál a kötetben, persze idővel megtanul dolgokat, ahogy az életben is történik velünk.
Robotok és űrutazás
A kötetben felbukkanó robot apropóján Kemény elárulta, mennyire szerette a sci-fit, a könyveket és a filmeket is, így természetes volt számára, hogy a fegyverhordozó alakját így oldja meg.
„A régebbi verseim is tele vannak űrutazással.”
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban elmondta: „Mióta sci-fit olvasok, az volt az egyetlen kérdés, hogy mikor. Úgy nőttem fel, hogy gáz lesz, ha eljön, de biztos a dédunokáim sem fogják látni. Aztán nem így lett.”
