Sofi Oksanen Ugyanaz a folyó – Putyin háborúja a nők ellen című kötetének margós bemutatójára színültig megtelt a Nemzeti Táncszínház Nagyterme. Az észt anyától és finn apától származó író az életművét régóta követő és remekül ismerő Karafiáth Orsolyával beszélgetett.
Ugyanaz, megint
A helsinki Színművészeti Akadémián, dramaturgia szakon diplomát szerzett, számos regényt és színművet jegyző Oksanennek az Ugyanaz a folyó az első esszékötete (itt elolvashatsz belőle egy részletet). Mint kiderült, a mű magja a Svéd Akadémia által a szólásszabadság témájában meghirdetett konferenciára készült szöveg.
Az írás a nagymamája elnémult nővérének történetét dolgozza fel. Amint Oksanen elmesélte, Észtország 2. világháborús szovjet megszállása alatt kihallgatásra vitték az említett rokonát, aki azt követően, hogy visszatért, egyetlen kifejezést leszámítva egy szót sem beszélt.
Annyit mondott csak: „Ne tegyétek!”
Oksanen felidézte, hogy amikor 2022. február 22-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, arra gondolt, ugyanez az erőszakhullám ismétlődik majd megint, ez magyarázza a görög bölcs, Hérakleitosz mondásának (nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba) kifordításaként értelmezhető címet.
A trauma ellenszere az írás és a beszéd
A családjában történtek miatt az író már gyerekkorában szembesült vele, hogy a szexuális erőszak életre szóló következményekkel jár. Tisztában van azzal is, az elkövetők abban érdekeltek,
hogy néma csend maradjon a tetteik után.
Oksanen véleménye szerint ezért lényeges, hogy a háború szexuális áldozatairól minél több szó legyen. Annál is inkább, mert, mint a kötet írása közben általa megismert kutatások bizonyítják: ha legalább egy áldozat beszélni kezd, többen is gyűlnek köré, akik ugyancsak megosztják a nyilvánossággal a saját történetüket. Márpedig ez amiatt is fontos tanúságtétel, mert a trauma két- vagy akár három nemzedéken át is örökletes lehet.
Szókimondó esszészövegek
Amikor Karafiáth Orsolya arról kérdezte Sofi Oksanent, hogy ezúttal miért értekező prózát írt, miért nem regényben dolgozta fel ezt a fajsúlyos témát, az író azt mondta, az esszének és a fikciónak mások a lehetőségei.
Míg a regényben a szereplők nyelvi készletéből szükséges merítenie, esszéíráskor szókimondóbb lehet, hiszen nem kell ragaszkodnia egy adott időszak világlátásához, nem köti az adott kor szókincse. Példaként a gyarmatosító megszállást, valamint az azt követő lelki-, geopolitikai- és gazdasági állapotot leíró kolonializmus, illetve a poszkolonializmus kifejezéseket említette, amelyeket sosem használt a fikciós műveiben, az Ugyanaz a folyónak azonban kétségkívül kulcsfogalmai.
Az orosz lélek jellegzetességei
„A fontos történeteket csak akkor látjuk fontosnak, ha érthetőek számunkra, és csak akkor lesznek érthetőek, ha felismerjük a mögöttük álló jelenségeket” – olvassuk a kötetben. Az Ugyanaz a folyó bemutatóján Oksanen azt húzta alá, hogy lényeges ambíciója volt a könyvben olvasható szövegek írása során, hogy feltárja az orosz lélek jellegzetességeit.
Mint említette, a finn politikusok gyakorta hivatkoznak arra, hogy képtelenség megérteni az oroszokat, ő viszont szerette volna eloszlatni az ezzel kapcsolatos mítoszokat. Karafiáth Orsolya ezzel összefüggésben Oksanen egy tavalyi interjújára hívta fel a figyelmet, amiben az író azt nyilatkozta: Vlagyimir Putyin nem őrült.
Az Ugyanaz a folyó szerzője szerint ebből következően számot kell vetni vele, hogy amit az orosz elnök képvisel, az a saját keretrendszerén belül működik. Oksanen kifejtette, hogy a nyugat-európai politikusoknak elengedhetetlen lenne alaposabban elemezni a putyini rendszer működésének sajátosságait,
máskülönben védtelenek maradunk vele szemben.
Kötelesség hallatni a hangunkat
Karafiáth Orsolya arra is kíváncsi volt, érik-e támadások Oksanent az Oroszországgal kapcsolatos kijelentései miatt. Az író azt válaszolta, neki, finn útlevél tulajdonosaként az ukránokéhoz képest nagyon könnyű élete van. És míg a szülei, illetve a nagyszülei nem tudtak még tenni az ellen, hogy az oroszok eltorzítják Észtország történelmét, neki kötelessége, hogy felemelje a szavát az agresszorral szemben.
Oksanen arról számolt be, hogy az utóbbi években rajta kívül több északi író a 20. század traumáinak feltárására vállalkozott, illetve velük párhuzamosan jelentkezett az észt történészek új nemzedéke is, akik eddig titkosított dokumentumok feltárásával korábban ismeretlen összefüggésekre mutatnak rá tanulmányaikban.
Egyre több elhallgatott szörnyűséget beszélnek ki, ez pedig azt jelenti, hogy tovatűnőben vannak a sötét múlt árnyai, húzta alá Oksanen. Aki a beszélgetés végén a közönséget szólítva meg, arra biztatta az egybegyűlteket, hogy írják meg az életük történetét. A magyarországi mindennapok ugyanis számos tanulsággal szolgálhatnak az olvasóknak a véleménye szerint.
Nyitókép: Kováts Zsófia / margofeszt
