Hogyan jutott eszébe, hogy a gyermekkori pszichopátiáról írjon könyvet?
Sok évvel ezelőtt egy baráti házaspár három testvért fogadott örökbe. A két fiatalabb gyerek jól érezte magát új otthonukban, de idővel a legidősebb fiún súlyos viselkedési problémák jelentkeztek - még a fiatalabb testvérekkel szemben is erőszakos lett. Végül, hogy megvédjék a másik két gyerek érzelmi jólétét és testi épségét, a barátaimnak a legidősebb fiút el kellett helyezniük egy intézetben. Számomra ez mindig is lehetetlen döntésnek tűnt. A barátaim mindhárom gyereket szerették. Hogyan küldhették el az egyiket? És mégis, bármennyire is szívszorító volt a döntésük, pontosan erre kényszerültek. Ezt a kérdést akartam megvizsgálni A bűnös nővér című könyvemben: mikor jut el egy szülő arra a pontra, amikor úgy érzi, nem bírja tovább, le kell mondania a gyerekről, akit szeret? Az, hogy a regényben a gyereket pszichopataként ábrázoltam, lehetőséget adott arra, hogy ezt a helyzetet a legszélsőségesebb formájában vizsgálhassam. A gyermekpszichopátia kutatása során sok olyan esetről olvastam, amelyek valóban felkavaróak voltak. Szívből sajnálom azokat a szülőket, akik ebben a szerencsétlen és nehéz helyzetben találják magukat.
Karen Dionne új thrillerében a testvéri kapcsolat a legmérgezőbb - Könyves magazin
Tizenöt hosszú éven át el volt zárva a társadalomtól - önkéntes száműzetésben egy elmegyógyintézetben -, büntetésként azért a borzalmas bűnért, amit gyermekként elkövetett. De mi van akkor, ha ez mind hazugság? Olvass bele Karen Dionne hitchcocki hangulatú thrillerébe!
A bűnös nővér az anya és a testvér szemszögéből íródott. Láthatjuk, hogy milyen nehéz Dianával az együttélés. A pszichopata fejébe azonban nem enged bepillantást. Ez tudatos írói döntés volt?
Mivel egy pszichopata hajlamos mindent feketén-fehéren látni, kevésbé érdekelt, hogy belelássak Diana fejébe. Inkább azt akartam megmutatni, hogy milyen hatással van a viselkedése a családtagjaira, akik emiatt olyan bonyolult érzelmeket élnek át, mint a gyanakvás, az alkalmazkodás és a tagadás.
Exkluzív fotó a szerzőtől, Karen Dionne-tól, akinek hobbija a természetfotózás
A regényekben és a filmekben a pszichopata általában az eredendő gonosz alteregója. Jellemzően tettes, és nem áldozat. Pedig nem tehet arról, hogy antiszociális személyiségzavartól szenved. Nem minden pszichopata bűnöző. Nem érzi úgy, hogy általában az ábrázolásuk kissé sarkított?
Az egyik célom pont az volt A bűnös nővér megírásával, hogy a pszichopatákat ne úgy ábrázoljam, mint elmebeteg gyilkosokat,
akik csak a gyilkolás öröméért gyilkolnak. Ahogyan azt a könyvekben és filmekben általában bemutatják. Hanem amilyenek valójában: olyan emberek, akik képtelenek bizonyos érzelmeket, például empátiát érezni, de mégis képesek beilleszkedni a társadalomba. Azt mondják, hogy minden sorozatgyilkos pszichopata, de nem minden pszichopata sorozatgyilkos. Sőt, nagyon valószínű, hogy sokunknak lehetett már dolga pszichopatával a való életben anélkül, hogy tudtunk volna róla.
Vadonban töltött évei ihlették Karen Dionne embervadászatos thrillerjét - Könyves magazin
„A természetben erős és nem fél semmitől, ám amikor társas kapcsolatokról van szó, az ismeretei súlyosan hiányosak. Ötlete sincs például, hogy kellene működnie egy normális házasságnak” – mondja A lápkirály lánya című thrillerjének főhőséről Karen Dionne. Helena a michigani Felső-Félsziget vadonjában született egy gyermekmolesztáló és az általa elrabolt tinilány gyermekeként, és tizenkét éves koráig nem találkozott a civilizációval.
Diana egy angyalbőrbe bújt ördög. Rachel pont az ellenkezője. Olyanok, mintha egy személyiség két eltérő fele lennének. Mennyire volt tudatos író döntés ez a „tudathasadás”?
Ez egy nagyon érdekes kérdés! Bár nem szándékosan akartam a két nővért egy személyiség ellentétes oldalaként megalkotni, úgy tűnik, hogy a tudatalattimnak végig ez volt az ötlete.
Szerintem az anya története erősebb, mint a lányáé. Mi volt az eredeti elképzelése Rachel sztorijával? Ez a lány nagyon érzékeny és nincs tisztában a nővére állapotával. Fel kell ismernie, hogy nem neki, hanem valójában a nővérének van problémája.
Azért erőteljesebb Jenny története, mert az ő döntései irányítják a cselekményt. Rachel úgy nő fel, hogy nem tudja, hogy a nővérével valami baj van, mert az anyja úgy döntött, hogy eltitkolja, amit a legidősebb lányáról tud. Rachel életveszélyes helyzetbe kerül, amikor hazatér, hogy visszanyerje a gyerekkori emlékeit. Mélyre kell ásnia, hogy megtalálja azokat az erőtartalékait, amelyekkel túljuthat rajta.
Rachel a történet nagy részében az anyja megtévesztésének áldozata.
Hogyan találja meg az egymástól elkülönülő hangokat a váltott nézőponthoz? Nehéz szerepben maradni? Nem téved el a szereplők között?
Szeretek különböző karakterek hangján írni, mert így több nézőpontból is láthatom a történet eseményeit. Egyáltalán nem nehéz számomra egyik karakterről a másikra váltani. Miközben egy karaktert írok, olyan alaposan elmerülök a gondolkodásában, hogy szinte olyan, mintha az ő bőrébe bújnék. Aztán amikor karaktert váltok, én leszek az a másik személy. Lehet, hogy egy kicsit őrültségnek hangzik, de működik.
Exkluzív fotó a szerzőtől, Karen Dionne-tól, akinek regényeiben is nagy hangsúlyt kap a természet
A regénye első helyszíne egy elmegyógyintézet. Mintha Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye elevenedne meg. Még szívesen barangoltunk volna a folyosóin. Hogyan készült föl rá?
Az elmegyógyintézet, amelyről A bűnös nővérben írok, még működött, amikor a környéken éltem, és többször is jártam ott, hogy meglátogassam egy barátomat, aki néhány hetet töltött ott. Sok olyan képet is közzétettek az interneten, amelyek az elmegyógyintézetről készültek azokban az években, amikor az elhagyatott volt (most egy közepesen szigorúan őrzött börtön), ezek segítettek a kórházi jelenetek megírásában.
A gyermekbántalmazás a lápvidéken a napi rutin része - Könyves magazin
A szoba és A visszatérő találkozása– tvittelte A lápkirály lányáról Lucy, az olvasó, Karen Dionne-t pedig senki sem nyűgözte le jobban nála. Pedig a michigani Felső-félsziget lápvidékén felnövő Helena csak első ránézésre hasonlít Emma Donoghue könyvének Jackjére, és a megtörtént eseményeket végigszenvelgő Leonardo DiCaprióra. Dionne egy Hans Christian Andersen mesét (A Lápkirály leánya) modernizált, történetében a Lápkirályt egy gyermekbántalmazó, áldozatát, a királykisasszonyt pedig egy tizennégy évesen elrabolt kislány alakítja.
A regénybeli Cunningham család éppúgy kivonult a társadalomból, ahogyan ön és a családja a ’70-es években. Volt miből merítenie. A bűnös nővér anyai történetszála mennyire önéletrajzi ihletettségű?
A regényeim egyértelműen fikciósak, de megírásuk során nagymértékben támaszkodom saját tapasztalataimra. Bár nincs egyetemi diplomám, mindig is nagyon érdekelt a tudomány, és szerettem volna biológus lenni, mint Rachel szülei.
A fikcióírás lehetőséget ad arra, hogy végigjárjam azt az utat, amelyen nem jártam.
A michigani Felső-félsziget visszatérő helyszín a regényeiben, a természet szinte főszereplővé lép elő. Könyveiből sokat lehet tanulni. A bűnös nővérből is sokat megtudunk például a medvékről és a varjakról. Mennyire van a hangsúly az ismeretterjesztésen is?
Szerintem az olvasók nemcsak azért olvasnak regényeket, hogy szórakozzanak, hanem azért is, hogy valami újat tanuljanak. Ezért nagy felelősséget érzek azért, hogy a regényeimben szereplő természeti tények ne csak érdekesek legyenek, hanem a lehető legpontosabbak is.
A természetleírásokban mintha a nosztalgia is benne lenne. Tervezi, hogy visszatér még valamilyen formában a vadonba?
Szeretem a természetet, nemrég egy erdővel körülvett kis tó mellé költöztem, ahol rendszeresen látok vadon élő állatokat, például szarvasokat, nagy kék kócsagokat és fehérfejű rétisasokat. De mivel a természetfotózás a hobbim, nem tudom eldönteni, hogy ez a gyönyörű környezet zavaró vagy inspiráló. (A cikkben szereplő fotókat a szerző készítette a lakóhelyén - a szerk.)
Exkluzív fotó a szerzőtől, Karen Dionne-tól, főszerepben a hellyel, ahol él
A lápkirály leányából film készül Daisy Ridley és Ben Mendelsohn főszereplésével. Mit tud a produkcióról? Hogy áll a forgatás? Mennyire vonták be a filmkészítési folyamatokba?
Kezdetben elbeszélgettem a regényemet feldolgozó forgatókönyvíróval, Mark L. Smithszel, hogy biztos legyek benne, hogy egy oldalon állunk abban, hogyan képzeli el a történet filmvászonra való átültetését. Smith volt a társírója A visszatérő forgatókönyvének, és a film producerei olyan díjnyertes játékfilmekért felelősek, mint a Spotlight: Egy nyomozás részletei, a Kódjátszma és A visszatérő – így örömmel helyeztem a történetet hozzáértő kezekbe. Elolvastam a forgatókönyvet és különösen elégedett vagyok azzal, ahogyan Helena és az apja közötti bonyolult szeretet-gyűlölet kapcsolatot ábrázolják. Ben Mendelsohn, aki Helena apját alakítja, arról ismert, hogy bonyolult gonosztevőket játszik, és éppen egy ilyen szerepért nyerte el a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Emmy-díjat a Netflix A vérvonal árnyai (Bloodline) című sorozatában. Alig várom, hogy lássam, mit kezd a szereppel. Bár premierdátumról még nincs szó, a forgatás tavaly nyáron fejeződött be Kanadában és a projekt jelenleg az utómunkálatoknál tart.
Hogyan éli meg, hogy a saját történetéből nagyszabású mozifilm készül?
Amikor az irodalmi ügynököm közölte velem, hogy egy neves filmügynök beleegyezett, hogy képviselje A lápkirály leányát, a reakcióm az volt, hogy "Azt hiszem, ebből lehet film..." A könyv megjelenése után sok olvasó mondta, hogy szerintük a könyvből remek filmet lehetne forgatni, de írás közben annyira arra koncentráltam, hogy Helena történetét könyv formájában meséljem el, hogy nem is gondoltam rá. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik. Olyan ritka dolog, hogy egy regényből film készül, és amikor arra gondolok, hogy ezek a hihetetlenül tehetséges és sikeres emberek időt és energiát áldoznak arra, hogy az én történetemet vászonra vigyék, legszívesebben a karomba csípnék.
Milyen könyveket szokott olvasni, mi az, ami inspirálóan hat önre?
Azokat a könyveket és írókat szeretem, akiknek a történetei magukkal ragadnak egy másik világba. Különösen szívesen olvasok olyan regényeket, amelyeket jelentős díjakra jelöltek vagy díjakat nyertek, mint például a Pulitzer, a Booker és a National Book Awards. Ezek a könyvek arra ösztönöznek, hogy a saját írásaimmal új magasságokba törjek.
Mit olvashatunk legközelebb öntől? Mit árulhat el a következő könyvéről?
Jelenleg a harmadik regényemen dolgozom, amely szintén a michigani Felső-félszigeten játszódik, és amelynek elsődleges helyszíne maga a Felső-tó. A Felső-tó a legnagyobb, leghidegebb és legmélyebb a Nagy-tavak közül (nagyobb, mint Csehország – a szerk.). A partvonalnak azt a szakaszát, ahol a regényem játszódik, a Nagy-tavak temetőjeként ismerik, mert olyan sok hajó süllyedt el ott - ami az olvasóknak talán adhat némi támpontot a következő regényem történetéhez!
