Fehér Renátó a huszadik század egyik legjobb évében, 1989-ben született Szombathelyen. 2007 óta publikál. Versek mellett kritikákat, esszéket, netnaplót és szigligeti titkos naplót is írt. Járt a Magyar Író Akadémiára és az ELTE BTK-ra. Petri György Budapestjén él, de lakott egy évet Václav Havel Prágájában is. A József Attila Kör és a Körhinta Kör tagja.
Az idei Könyhétre jelenik meg első kötete a Magvető Kiadónál Garázsmenet címmel.
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
A Robinson Crusoe volt az első regény, amit életemben KIolvastam, hétévesen, 1996 telén.
De ez nem válasz a kérdésre.
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Arthur Rimbaud és Petri György. A többiekhez többé-kevésbé és ilyen-olyan értelemben igen.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
„Egy régi-régi beszédet idézek,/ a fiú mára zavart öregember./ Korszakká szervezte az életünket,/ nem tartozom semmiért köszönettel.” (Ká-európai ismerős)
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Bortnyik Sándor, David Černý, Nemes Csaba, Société Réaliste
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
https://www.youtube.com/watch?v=1ScwWpak3iQ
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Kiss Flóra (Voler Mouche, Budapest Voices), Berger Dalma, Tompos Kátya, Menyhárt Jenő.
Életed filmje...
„- A Jézus Krisztus Szupersztár. Na, az például az egyik legkedvencebb filmjeim egyike.
- Nekem a Máté evangéliuma.
- Nekem is.
- Tényleg?
- Aha, ez a kettő. Meg a Mélytorok.”
A sport... a foci után sör, meg a szöuli Aranyérem.
Három óra múlva... már biztosan azon fogok agyalni, hogy mi lesz három óra múlva: „nem álltam meg pihenni, csak siettem, csak siettem, mintha várnának valahol, mintha lekésnék valamiről.”
A nők...
„a fák alapjában véve teherbe esett lányok”
„Éltek-e még régi lányok,
vagy alusztok már, vagy alusztok már,
vizes homokban, sárból ágyon?
Sok fehér babáim, fehér babáim,
fehér babák.”
Tragédia vagy komédia? tragédia
Kávé vagy tea? „kávét nem kérek (sosem iszom)”
Gyros vagy pizza? pékség
Zsömleszag
Megint a korareggeli gyászmenet
idegen lakásból. A nyakamon billog,
a kontaktlencse beszáradt,
mittudomén hogy hányadik kerület ez.
Monogrammá felejtem, akitől ilyenkor eljövök,
kávét nem kérek, sosem iszom,
egyéb információkra sem jut idő.
Lent az utcatáblát keresem, közben
magasan, az ablakok mögött,
zsömlemellekre hajtott fejjel, apákká választott
férfiak csak megébrednek – amikor
bevilágít a hajnal, az újraégő utcalámpa,
csenget az első villamos kereszteződésben állva,
levelet, hírlapot nyom a postás az ajtónyílásba,
aztán alszanak tovább.
Berontok az első sütödébe, és
lisztes arcú arkangyalokat veszek meg kilóra,
a maradék-aprómból, szájszag és hányinger ellen.
Mert belém penészedett minden,
ami jóság, minden szeretet.
Péknek kellett volna állni,
szárnyakat növeszteni a zsömleszagban.
(Élet és Irodalom, 2012. július 20.)
Mennyei rutin
in memoriam F. M.
Szakadt az eső Guimaresben aznap.
(Megint a januári maradéknapok.)
Arrafelé a városok szívverése
felgyorsul, ha meccs van a stadionjukban.
Hirtelen szívhalál egyenes adásban.
Sírtak az apák legidősebb fiaikkal,
amikor a szőke herceg piros palástban
utoljára a hajába túrt.
Mosolygott abban a percben – mondogatják.
Így hiúsult meg egy újabb elromlás esélye.
Mifelénk mindenki folyton ígéret marad.
Mert ez az otthonukban uralkodó,
de odakint csak kudarcokat halmozó családfők,
a koporsóban hazatérő, nagyreményű,
csibészes bátyák országa.
A válogatott mostanában jó
játékkal bukik el. És vannak
sorsdöntő selejtezők, amikor
azt képzelem, ő is nevezve van,
legalább a cserék közé,
a mennyei rutin okán.
Aztán engem mindig újraélesztenek.
És kiabálni járok ki meccsre,
mert nem hallgat meg senki.
Szemben a tribünön pedig
a réges-régóta tehetségesek sorfala,
egytől egyig saját nevelés,
mind csatár, nem passzol, sosem kér cserét.
Formán kívüli játékos-edzők, akiknek már
az előző szezonban is késő lett volna visszavonulni.
(Hévíz, 2014/1)
