Visky András: Istennel ültem le kártyázni a regényt írva

Visky András: Istennel ültem le kártyázni a regényt írva

Visky András első regénye, a Kitelepítés tavaly ősszel jelent meg (interjúnk, podcast, beszámoló) a Jelenkor Kiadónál, a Könyves Magazinon tavaly az év legjobb könyvének választottuk. A Margó Irodalmi Fesztivál olvasókörében a Mohamad Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című regénye után a Kitelepítést olvassuk január 25-én a Tompa17 kávézóban, ezért Visky Andrásnak írtam néhány kérdést. Az író a válaszaiban beszél a regény kezdeteiről, “révült írás-lelkigyakorlatról” és a bibliapókerről is. A Margó Olvasókörébe itt tudtok csatlakozni, a szerdai olvasókörhöz meg itt

Valuska László | 2023. január 23. |
Visky András
Kitelepítés
Jelenkor Kiadó, 2022, 439 oldal
-

Elkezdeni vagy befejezni volt nehezebb a Kitelepítést?

Folyamatos kezdetben tartott a regény csaknem két évtizeden át, mialatt több verses-, dráma- és színházelméleti könyvet publikáltam, és darabjaimat mutatták be itthon (román és magyar színházakban), Magyarországon és sok helyen, Bulgáriától az Államokig. Nincs is tulajdonképpen kezdet, ha mégis, az a forma megsejtésével (Biblia-könyv) és a hang meghallásával (egy gyermek-én és felnőtt-én váltakozó megszólalása) azonosítható. Olykor még elkapott részletekre is emlékszem, amelyek életben tartották bennem a könyv megszületésének a lehetőségét. Amiben bíznom kellett ahhoz, hogy folyamatosan készüljek rá, gyűjtsem az anyagokat, nézegessem a kitelepítési dokumentumokat, ahol csak lehetett. A befejezés már nehezebb kérdés, a kiadó, pontosabban Nagy Boglárka szerkesztő segítsége nélkül nem is tudom, merre ment volna. A forma - az író legalábbis ebben reménykedik - befejezi önmagát, de aztán mégis kemény kérdések elé állított az elbeszélésfolyam. Nehéz, tulajdonképpen csaknem lehetetlen volt megtalálni a befejezést, a befejezés idejét-helyét-metafizikáját, azt a mondatot, amely nem le- és bezárja a könyvet, hanem, ellenkezőleg, megnyitja a teret az olvasó számára a saját története visszhangjainak a befogadásához. A könyvet az olvasó fejezi be, írónak nem szabad ezt tennie, jó, ha számít az olvasóra mint alkotótársra. 

Az írás mindig teremtés is: az írás során mennyire volt nehéz, kihívásokkal teli (vagy könnyű és magától értetődő), hogy a fiú újrateremti az apát és az anyát? 

Nem írható le a nehéz és könnyű jelzőkkel, én inkább az elkerülhetetlent használnám. Folyamatos hiányként élnek bennem a szüleim, nem tudtam betelni velük a halálukig, és hát a regény ezt a hiányt térképezi fel a maga eszközeivel. Másfelől meg fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy én nem őket teremtettem meg vagy újra, hanem a bennem, még pontosabban a narrátorban élő apára és anyára figyeltem. Biztos vagyok benne, hogy a testvéreimben más és más anya- és apa-képek kavarognak, most persze a regény miatt jócskán felélénkültek mindenkiben ezek a kavargások, hiszen szembesülnünk kellett a valóságézékelésünk olykor kifejezetten drámai különbségeivel. A regényírás valóban valóságteremtés, de egy nyitott valóságé, amelyben az olvasónak éppen akkora az illetékessége, mint a szereplőké, a regényben az olvasó tudása nem kisebb, mint azoké, akik mintegy átélték azokat az időket.  

Az írás mint szent idő, folyamat hogyan alakított téged? Mi szerinted a legnagyobb különbség a könyvet elkezdő és befejező Visky András között?

Szabadabb embernek érzem magam a regény megjelenése óta. Sőt könnyebbnek is valahogy. Azt érzem, nem zárta el előttem magát a világ, hanem, ellenkezőleg, megnyílt. Olykor elgondolkozom, a tegnap esti sétámon is ezt tettem a gyönyörűen zuhogó esőben, vajon nem értem-e az életem végéhez? Hogy ti. a regény befejeződése nem annak a megérzése, hogy dúl valami visszavonhatatlan a testemben? Nos, arra jutottam, hogy amennyiben ez volna, békességgel fogadnám, és ezzel a letisztult elfogadással harcolnék ellene. A megírás során már éreztem, különösen az utolsó két évben, amikor vágtatott a könyv és nem lehetett, nem is akartam persze visszafogni, egyértelműen éreztem tehát, hogy jól fogok kijönni belőle. Ha ez az egész kísérlet, amire már alig láttam rá, ha ez a révült napi írás-lelkigyakorlat teljes irodalmi kudarc lesz is, én mégis végigjártam az utat, és az csak jó lehet. Ami aztán ezzel a beszélgetés-generátorként működő könyvvel már a megjelenése pillanatában elindult, és ami még mindig történik, már teljességgel túl van rajtam, ez már nem én vagyok, hanem valóban valamiféle szent történés, aminek én nem szerzője, hanem megszólítottja vagyok, mint sokan mások.    

Van-e olyan mondat (történet vagy bekezdés), amely az egész Kitelepítést meghatározta számodra? 

Mondat nincs, talán inkább szó, ami nagyon is leírja azt, ahogyan éltünk, és ahogyan a Bibliához viszonyultunk és tulajdonképpen viszonyulunk ma is, ez pedig a bibliapóker. Kiderült, akkora erővel, mint ahogy a villám hasítja szét az éjszakai eget, hogy ez a talált szó lehet a regény első szava, utána már csak az fog jönni, aminek jönnie kell, nekem csak annyi lesz a feladatom, hogy ne álljam útját a különböző leosztásoknak és kártyajárásoknak, és hogy nagy tétekkel játsszam magam is. Istennel ültem le kártyázni a regényt írva, és noha én egyáltalán nem kártyázom, mégis évekkel ezelőtt egy monológomban Istent "szerencsétlen szerencsejátékosnak" neveztem, hiszen olyan rosszul fogad a Sátánnal Jób fejére, hogy végül Jóbnak kellett megnyernie a fogadást helyette és neki. A "bibliapóker" szó után egy dátum következik, azon a napon a Fáklya című pártlap apámat támadó cikket jelentetett meg, apám akkor megtudta, beindult a gépezet, az életük nagy fordulatot vett. De hogy növeljék a tétet, mármint az apám és az anyám, mert mindketten ilyenek volt, befogadták Nényut, mi is megszülettünk, "vállaltak" bennünket, ahogy mondani szokás, és mi is vállaltuk őket, hiszen fenntartások nélkül a világra jöttünk mind a heten.  

Foglyok tanították meg járni és beszélni, Visky Kitelepítése mégis a szabadságról szól
Foglyok tanították meg járni és beszélni, Visky Kitelepítése mégis a szabadságról szól

Visky András Kitelepítés című könyve egyrészt családtörténet egy kisfiú szemszögéből, akit kétévesen édesanyjával, Visky Júliával és hét testvérével kitelepítenek a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe, miután a református lelkész édesapát, Visky Ferencet bebörtönzik. Másrészt „az Istennel való megjegyzettség története” – ahogyan azt a szerző vele készített interjúnkban megfogalmazta. Leginkább azonban egy elemi – zsigeri – példázat hitről, szeretetről és szabadságról, szétszóratásról és egybegyűjtésről, csupa olyan fogalomról, ami egyben érzet is, és amit elmagyarázni hívőként a nem hívőnek tulajdonképpen lehetetlen. De ha bárki mostantól megkérdezné, mit jelent hinni, azt válaszolhatjuk, olvassa el a Kitelepítést, ami most a hét könyve.

Tovább olvasok

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek
Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint  a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya és a család hű segítője, az önkéntes fogságot választó székely nő történeteivel.  A regény egy megrendítő történelmi helyzetben mesél egyfelől a kitelepítésről, száműzöttségről és a semmiben lebegésről, másfelől a család, a szeretet és a gondviselés megtartó erejéről. Szabadságról, elveszettségről, Isten arcairól és az egyházak történelmi felelősségéről is beszélgettünk.

Fotó: Valuska Gábor

Tovább olvasok

Kapcsolódó cikkek
...
Podcast

Visky András: Ha nincs apa, akkor semmi nincs

Egy osztrák–magyar család a román gulágon. Szeptember elején jelent meg Visky András Kitelepítés című regénye, amely a hét könyve, majd 2022-ben az év könyve is lett a Könyvesen.  A könyvről a szerzővel Tompa Andrea beszélgetett az őszi Margó fesztiválon, amelyet  most teljes egészében meghallgathatsz.

...
Nagy

Visky András: Csak szabad emberek tudnak a szabadságért harcolni

A Margón mutatták be vasárnap Visky András Kitelepítés című önéletrajzi regényét. A szerzőt Tompa Andrea kérdezte, a beszélgetés során szó esett a vers és próza határán egyensúlyozó regény formanyelvi kérdéseiről, Isten humoráról, az apa hiányáról és hideg kérdéseiről.

...
Nagy

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya történeteivel. 

Hírek
...
Beleolvasó

Új Jeruzsálemet akartak építeni, terror lett belőle

...
Hírek

Titkolózva jelentették be, hogy új Murakami-könyv jelenik meg áprilisban

...
Szórakozás

A mítoszok csatája előtt még elfér egy kis Röhrig Géza és Bak Imre [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Ők kapják a Baumgarten-díjat 2023-ban

...
Zöld

Hetven nap alatt kelt át az Antarktiszon egy brit katonanő

...
Hírek

Michel Houellebecq pornófilmben vállalt szerepet?

...
Beleolvasó

Légrádi Gergely az apák és fiúk közé ékelődő pusztító hallgatást írja meg

...
Hírek

Új kiadót indít a Móra, a felnőtteket célozza a Trend

...
Hírek

Knausgård új regényében műtőasztalon tér magához egy halott politikus

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Harry herceg katonai botránnyal és lefagyott pénisszel váltja aprópénzre az örökségét

Harry herceg Tartalék című könyve az év elején az angol királyi család végtelenített szappanoperájának adott egy újabb csavart, a könyvet övező figyelem és felhajtás ugyanakkor szinte egyedülálló látleletét adta a könyvpiac működésének is. Egyáltalán ki írta a könyvet, hogyan épült fel a kampány, és miért baj, hogy már az első nap a brit láncok egy része leértékelte a könyvet? A Tartalék márciusban jelenik meg magyarul, és egy darabig még biztosan tematizálni fogja a közbeszédet.

...
Nagy

Petőfi példátlanul jó érzékkel kezelte a korabeli médiát

Petőfi születésének 200. évfordulója alkalmából nyitotta meg a PIM Költő lenni vagy nem lenni című kiállítását. A kurátorok célja az volt, hogy a költő tankönyvekből ismert, fekete-fehér portréja életre keljen a látogatók előtt, és az eddig ismeretlen arca rajzolódjon ki előttük.

...
Kritika

Narine Abgarjan novellái úgy életigenlők, hogy nem hallgatják el a háború borzalmait

Az Égből hullott három alma szerzője novelláskötetében gyerekkora helyszínére vezet, ahol a háborút követő mindennapok a halál és a holtak emlékével terhesek, mégis tele vannak az élet szépségeivel. Ez a hét könyve.

...
Panodyssey

Ahol az író és az olvasó közvetlenül találkozik: ismerd meg a Panodysseyt!

Ebben a cikkben azt magyarázzuk el, hogyan működik a Panodyssey oldal, és miért érdemes csatlakoznod hozzá olvasóként vagy íróként. 

...
Panodyssey

Moskát Anita: "Az Írói Munkám Elrablása: Hogyan Lopta El Az Artificial Intelligence Az Álmomat"

"Mielőtt elítéljük az MI-t: ezekért a közhelyekért mi felelünk. Mi tanítottuk meg neki a „zöld oázist”, a „sötétzöld szőnyeget”, amit „hívogat”, vagy az „élet táncát” járó ludakat meg a „szentély” hasonlatot a „világ káosza” ellenében. Az MI abból dolgozik, amiből tanul, és mi közhelyekkel etetjük." Moskát Anita műhelynaplójában arra keresi a választ, mit is tud vaójában ma a mesterséges intelligencia.

...
Nagy

Kölcsey még nem tartotta fontos versének a Hymnust, de később már büntettek érte

200 éves Kölcsey Hymnusa, ami egészen sokáig nem vált a magyarok hivatalos himnuszává. Mit énekeltünk előtte? Hogyan használták a Hymnust politikai célokra? És mi a közös a cseh, a lengyel és a magyar himnuszban? Érdekességeket gyűjtöttünk össze az évfordulóra.

A hét könyve
Kritika
Zacskó kristály a szerelem a Nemzeti Együttműködés Rendszerében
...
Szórakozás

“Engem békében neveltek fel” - Lázár Tesók: Jó éjszakát

A Lázár Tesók létének egyik lényege, hogy nem hagyják elveszni azokat az alkotói energiákat, melyeket már nem képesek az Esti Kornél világába injektálni.