Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Egy sváb-magyar család hajtűkanyarokkal teli 20. századi története

Illés Klára könyvében személyes naplóbejegyzésekből, levelekből, hivatalos dokumentumokból rajzolódik ki egy dunántúli sváb-magyar parasztcsalád huszadik század története.

Ruff Orsolya | 2021. január 26. |

„Vajon érdemes-e a figyelemre egy olyan könyv, amelynek főszereplője két, nyolcvanéves korát is megélt, betegségben elhunyt idős ember, akik nem vittek végbe a társadalmi emlékezetben számontartott, rendkívüli dolgokat?” – veti fel rögtön a Tények és Tanúk sorozatban megjelent Megtartó erő című könyve elején Illés Klára. A kötet a szerző szüleinek, Illés Gyulának és Illés Gyuláné Stampfer Klárának a történetét meséli el. Mentegetőzésnek tűnhet a fenti kérdés, abból a szempontból viszont érthető, hogy memoárokat évszázadokon keresztül olyanok írtak, akik a kortársak és az utókor szemében valami nagyhatású vagy látványos dolgot vittek véghez. Az Illés család története viszont épp azért érdekes, mert viszonylag kevés olyan írást ismer a szélesebb közvélemény, amelyet az iparos-paraszti réteg tagjai vetettek papírra, ráadásul a történelmi események miatt ezeknek az amúgy átlagos mindennapokra ítéltetett embereknek az élete végül többszörös vargabetűt vett.

Illés Klára
Megtartó erő
Magvető, 2021, 312 oldal
-

Illés Klára két életútinterjút készített idős szüleivel, melyek monológként jelennek meg a kötetben, ezenkívül a kötet része szülei 1955-ös levelezése (az apát ekkor három hónapos kötelező katonai szolgálatra vitték), ahogy az anya, Stampfer Klára időskori naplója és a hivatalos dokumentumok, bírósági végzések is. Az asszony 1928-ban született egy dunántúli faluban, Csatkán, egy sváb parasztcsaládban, ahol teljesen természetes volt, hogy már a kisgyerekek is aktívan dolgoznak. „A német, vagyis sváb beszéd énnekem ment mindig”, vallotta később, igaz, olvasni-írni idős korában már nem tudott németül, amit a napló is megerősít: utóbbi kizárólag magyar nyelvű, sváb szavak, kifejezések nem is szerepelnek benne. A nemzetiségi ellentétek viszont a háború alatt Csatkát sem kerülték el, a fiatal Klára és az anyja végül az egyik falubeli agitálására lépett be a magyarországi németeket tömörítő és a náci ideológiával rokonszenvező Volksbundba. Emiatt a háború után ki is telepítették mindkettőjüket.

-

Stampfer Klára életében többször költözött: a bevonuló szovjet csapatok elől a mai Csehország területére menekült, majd 1948-ban a kitelepítéskor az akkori NDK-ban kellett letelepednie. Később visszatérhetett a falujába, a hatvanas években viszont a családjával Budapestre költözött, ahol húsz évig a Csili Művelődési Központ takarítónője volt, idős korában pedig kétlaki életet élt a főváros és Csatka között.

Mindennapjait a kemény fizikai munka töltötte ki – ez különösen azokban a katonalevelekben szembeötlő, melyeket a házaspár 1955-ben váltott egymással. Illés Gyula ezekben a levelekben folyamatosan marcangolta magát az értelmetlen és gyakran semmittevésbe fulladó kötelező katonai szolgálat miatt, miközben a földeken rengeteg munka várta, ez viszont mind a felesége nyakába szakadt: „fáj a fejem a méregtől, én itt csak lődörgök, neked meg mennyi sok munkád van otthol”. Stampfer Klára ezekben a hónapokban az anyósáékkal élt egy fedél alatt, akikkel már a legelső perctől nem volt felhőtlen a viszonya – Illés Gyula így emlékezett meg erről: 

„Összeházasodtunk, aztán mehettünk ganét teregetni. A végin azért engedték elvenni az Illésék, mert nem győztük a paraszti munkát, és gondolták, lesz egy segítség, és így is lett. A Stampfer Klári jól jött mint munkaerő. Én a mai napig azt mondom, hogy első osztályú munkaerő.”

Ez az elismerés éles ellentétben áll azzal a képpel, amely az időskori veszekedéseket is rögzítő naplóból bomlik ki („… mert a te takarítónői fizetésedből nem lett volna semmi, mindenért csak ő dolgozott”). Mindenesetre a fiatal Stampfer Klárának egy erős matriarchátusi közegben kellett helyt állnia, ahol az anyósa osztotta be a pénzt, emiatt étel sem nagyon jutott a fiatal lánynak (később össze is tépte az akkor készült fényképeket, annyira szégyellte a soványságát), de még az elsőszülött lánya keresztnevét sem választhatta meg – egyszerűen nem volt beleszólása.

-

A kötet tele van ilyen mikrotörténetekkel: egy sváb-magyar család folyamatosan küzd önmagával és a történelemmel. Millió szállal kötődnek a földhöz, még akkor is, amikor azt elveszik tőlük, vagy amikor a fővárosba költöznek. De elszakadni akkor sem tudnak tőle. A gyerekeiket világéletükben munkára és becsületre nevelték, az érzelmek nyílt kifejezése viszont érezhetően nem volt megszokott a családban; az idős Klára szeretetnyelve például egyértelműen az étel és annak kínálása volt („ (…)volt jó fasírtom, jól ettek-ittak, sör, kóla, kávé, mindennel meg tudtam kínálni őket”). Egészen megrendítőek ugyanakkor a kötetzáró személyes megjegyzések, melyekben Illés Klára az anyjához való viszonyáról írt („Anyu mindenható volt. Anyu mindent tudott, amit nagymama nem. Anyutól félni kellett, nagymamától nem. Anyut mindig vártam. (…) Ha anyu ott volt, nem lehetett baj. Anyuval soha nem lehetett baj.”).

Erős női narratívát rejt a Megtartó erő, de szociográfia, és – ami ennél is fontosabb – egy sok traumával és hajtűkanyarral teli családtörténet is egyben. A memoár már csak műfajából adódóan is mindig töredékes, szubjektív, és ez nincs másként itt sem – rengeteg a fehér folt, ami valószínűleg már így is marad, a visszaemlékezések viszont ezzel együtt borzasztóan izgalmas látleletet adnak különösen a háború előtti és utáni mindennapokról.

Bemutató.
A Tények és Tanúk sorozat új kötetéről Illés Klárával és Závada Pállal Turi Tímea beszélget a Líra Könyv facebook oldalán. Mikor? Január 26-án (kedden) 18 órakor. Részletek>>
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Szüts Miklós: istenem, a város szarrá-bombázását ramazurinak hívja!

1983-ban Szüts Miklós egy 1945. január 14-én írt levelet kapott az édesanyjától  amit apjának címzett, és szó van benne a Tamás nevű kisfiúról, egy udvarra esett bombáról

...
Nagy

Fehér Renátó: Jó, hát akkor hogy’ fogunk élni?

"Rajk László nem relativizálta apja bűneit, nem lett apja apologétája, és nem lett apja elvesztésének rabja sem. Nem lett Hamlet, sem a kádári konszolidáció kis janicsárja. A tavaly ősszel elhunyt Rajk László A tér tágassága című könyvéről Fehér Renátó írását olvashatjátok.

...
Kritika

MGP memoárjában az önfelmentés és az önvád váltakozik

Molnár Gál Péter a Kádár-kor megosztó, ugyanakkor megkerülhetetlen színikritikusa. Ügynökmúltja 2004-ben kapott nyilvánosságot: a Coming out ennek a botránynak a feldolgozása.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Rushdie elleni támadás messze túlmutat Rushdie-n

Salman Rushdie-t pénteken támadták meg a New York állambeli Chautauqua Intézetben. Már a színpadon volt, és épp a szólásszabadságról beszélt volna egy száműzetésben élő művészeknek szervezett rendezvényen. A Booker-díjas író elleni támadás az egész irodalmi életet sokkolta.

...
Zöld

Jane Goodall a remény könyvében fejti ki, szerinte miért megmenthető a bolygónk

Jane Goodall az egyik legismertebb természetvédő és etológus, aki a Föld nevű bolygó bölcs nagymamájaként kedvesen, de határozottan figyelmeztet minket: zárul az időablak, amíg még lehet valamit tenni a környezet és vele együtt az emberiség pusztulása ellen. Goodall történeteivel reményt ad és cselekvésre sarkall, erről szól A remény könyve című beszélgető kötet, melyet Douglas Abramsszel jegyeznek.

...
Nagy

Tüske a cipőben - ma lenne 80 éves Hajnóczy Péter

Számkivetettségében is ünnepelt szerző, akit az író „Péterek” (Nádas, Esterházy, Hajnóczy) nagyjai között tartanak számon, és aki senkit nem hagy nyugodni, ha egyszer megérintik a szövegei. Hajnóczy Péter drámaian rövid életében és életművében megkerülhetetlen tényező az alkohol, de korántsem csak ezért érdekes. Mit tudunk kezdeni vele ma?

Polc

Rachel Cusk regényében az íróknak meg kell fizetniük az alkotás árát

...

A Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah regényében a történelem csak háttér az élethez

...

Havas Juli regényében a Covid-osztály csak egy keret, de a szerelem univerzális

...

Tóth Krisztina kísértetiesen ismerős világot ábrázol a mindent leuraló Egység rendszeréről

...
A hét könyve
Kritika
Márquez épp olyan mitikusan lépett ki az életből, ahogyan írt
...
Zöld

Hogyan olvadunk el 2050-ig? / A JÖVŐ MINISZTÉRIUMA

Az első adásban a házigazda, Litkai Gergely beszélget Szabó M. István újságíróval Kim Stanley Robinson regényéről, A Jövő Minisztériumáról.

Hírek
...
Hírek

„Egy nép nem elfelejthető” - Nyílt levél Európának

...
Beleolvasó

Drámai eseményeket indít el, amikor a házasságromboló szerelmes lesz

...
Szórakozás

Magyaros elemekkel megbolygatott westernfilm lesz az új A helység kalapácsa-adaptáció

...
Zöld

Majdnem megkétszereződött a leégett fák mennyisége a világon húsz év alatt

...
Hírek

Rushdie műveiből olvasnak fel szolidaritásból az írók

...
Szórakozás

Koronázási szertartásjáték, Nemes Nagy Ágnes100, Folyami rákok-bemutató [Programajánló]

...
Gyerekirodalom

Attól félünk, amit nem ismerünk - üzeni a Torzonborz-trilógia szerzőjének könyve

...
Beleolvasó

Lackfi János Bejgliköztársaságában a GPS is önálló életre kel

...
Hírek

Egy texasi iskolában betiltották a Bibliát

...
Hírek

Irodalmi pályázatot hirdet a FISZ és a Starbucks

...
Zöld

A természet mindig beszél hozzánk, Peter Wohlleben segít megfejteni

...
Promóció

Így válasszuk ki az online kaszinót

Olvass!
...
Beleolvasó

Lackfi János Bejgliköztársaságában a GPS is önálló életre kel

Lackfi János elbeszéléskötete hol vicces, hol szomorú emberi sorsokat villant fel - hol pedig vicceseket és szomorúakat egyszerre. Olvass bele a Bejgliköztársaságba!

...
Zöld

A fák folyamatosan tanulnak, de egy kéthetes hőhullám szorult helyzetbe hozza őket

Peter Wohlleben, a neves német erdész a fák titkos életébe enged betekintést, és meglepő dolgokat tár fel. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek: a fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz! Olvass bele!

...
Beleolvasó

Gurubi Ágnes új regénye azt kutatja, amit a mesék elhallgatnak

A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!