Vannak könyvek, amiket már ezerszer tartottunk a kezünkben, bőszen esküdözve, hogy ez lesz a következő. Ígéretünk akkor jut legközelebb eszünkbe, amikor az a bizonyos következő könyv szóba kerül. Ilyenkor jobb híján hallgatunk lehajtott fejjel, és azt kívánjuk, bárcsak hozzá tudnánk szólni a témához. Most kiborítjuk az irodalmi csontvázakat a szekrényből, és úgy teszünk, mintha. Íme tíz könyv, amiről mindenki beszél, de kulturális jelentősége nagyobb, mint olvasótábora. Elmondjuk, mit kell tudnod, hogy túléld a kellemetlen perceket. A lelkiismereted megnyugtatására azonban jobb, ha elolvasod őket!
A témáról Peter Bayard, a Sorbonne irodalom professzora írt könyvet, Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk? címmel.
James Joyce: Ulysses
Bólogattál már szorgalmasan, amikor valaki az Ulyssest hozta fel egy társaságban? Akkor most adunk hozzá egy kis puskát. 1998-ban első helyre került a Modern Library listáján, ami a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regényét rangsorolta. Cselekménye párhuzamot mutat Homérosz Odüsszeiájával, bár a trójai háború hősének utazása helyett egy átlagos zsidó férfi átlagos dublini napját meséli el. Stephen Dedalus, Joyce korábbi művének az Ifjúkori önarcképnek főszereplője szintén fontos karakter a könyvben. Ha Bloom Odüsszeusz, akkor Dedalust Télemakhosz, bár ezzel nem járt túl jól szegény. Joyce az Ulyssesben megcáfolta az összes olyan romantikus ábrándot, amit korábban az Ifjúkori önarcképben felépített köré.
Herman Mellevill: Moby Dick
Egy Ishmael nevű tengerész mesél Ahab kapitányról, akinek egyetlen célja van. Megtalálni és elpusztítani a befoghatatlan ámbráscetet, Moby-Dicket. A regény bővelkedik szexuális poénokban és fallikus utalásokban, ezért a tudósok már évek óta vitatkoznak, hogyan lehetne legjobban definiálni Ishmael és Queequeg barátságát. Ha megemlíted, hogy Ishmael mit evett az első fejezetben, akkor te leszel az ügyeletes irodalmi zseni a csapatban. A válasz pedig amerikai típusú kagylós halászlét.
Miguel de Cervantes: Don Quijote
A búsképű lovagról csak a szélmalmok jutnak eszedbe? Pedig az 1600-as évek elején írt könyv a spanyol irodalom legnagyobb hatású műve. A regény főhőse, Don Quijote úgy dönt, feltámasztja a lovagi mozgalmat. Ez be is jött neki, még ha nem is úgy, ahogy szerette volna. A könyv hatására jó néhány fényes páncélú lovag bukkant fel a popkultúrába, sőt nevét ódákba is zengték. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Quimby vagy Neoton Família.
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Tolsztoj nagyszabású műve Napóleon Oroszország elleni hadjáratának, és a korabeli orosz nemességnek több mint két Harry Potter kötetnyi (a hetedik, nem az első!) krónikája. Tolsztoj mindent megtesz, hogy hangsúlyozza, nem csak a nagy emberek alakítják a történelmet, a látszólag jelentéktelen karaktereknek is lehet beleszólása. A legtöbb orosz klasszikushoz hasonlóan ez a regény is az olyan egyetemes emberi témákat állítja középpontba, mint a szerelem, az élet értelme vagy a halál. Ha percekig tudsz ezekről összefüggően beszélni, akkor máris magadévá tetted az orosz realizmus kvintesszenciáját.
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
Proust 3500 oldalas, hét kötetes, félig önéletrajzi ihletésű művében a narrátor mesél szerelemről, művészetről, és társadalomról. A regény fő témája az akaratlan emlékezés, vagyis amikor egy hétköznapi helyzet idézi fel a múltat, különösebb erőfeszítés nélkül. Ha megjegyzed, hogy a narrátorban a teába mártogatott madeleine (mandula alakú teasütemény) ízét idézi fel a nosztalgiázás, akkor tényleg elhiszik majd, hogy tudod, miről beszélsz.
Esterházy Péter – Bevezetés a szépirodalomba
Huszonegy novellás összegzés a posztmodern prózáról 1986-ból, amibe olyan korábbról ismert alfejezetek kerültek, mint a Kis magyar pornográfia, a Fuharosok vagy a Szív segédigéi. A REGÉNY (így, csupa nagybetűvel) június 16-án íródik, utalva Nagy Imre kivégzésére, és a Bloomsdayre (James Joyce főhősének átlagos napjára). Kifordított zárójelekben foglalt eye candy tipográfusoknak és nyomdász tanoncoknak. Nincs ennél posztmodernebb magyar posztmodern, talán csak Tandori Dezső Egy talált tárgy megtisztítása című verseskötete.
Nádas Péter: Párhuzamos történetek
Nádas 18 évig írta több mint 1500 oldalas művét, amiből például az is kiderül, hogyan kell vegykezelni az uszadékfát. Ha ezt leguglizod, máris egy lépéssel közelebb vagy, hogy elhitesd, olvastad a könyvet. A főszereplők annyira sokan vannak, hogy a cselekményről csak egy irodalomtudós tudna áttekinthető képet adni. Ne lepődj meg, ha szóba kerül a kendőzetlen testiség, a homoszexuális koncentrációs tábor foglyok kivégzése és rengeteg fedetlen fallosz, mert akkor biztosan lebuksz majd. Három kötetének címe Az Éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete és A néma tartomány.
Temesi Ferenc: Por
Lexikonszerű szócikkekből áll össze a kétkötetes család-, sőt szótárregény, amik ráadásul abc-sorrendben követik egymást. Temesi a kötet főszereplőjét Szótáríróként emlegeti, a kötet kézbentartóját pedig Szótárforgatóként aposztrofálja. A Szótáríró gyermek- és ifjú felnőttkorát követhetjük nyomon Porlód városában, na meg négy generáció történetét. Nyugodtan kijelentheted, hogy ez az első magyar tudatosan posztmodern regény, hiszen a szerző ezt le is írta a könyvben.
Szentkuthy Mikós: Prae
Szentkuthy 20 és 24 éves kora között írta a Prae-t, amit ezért kamasz-könyvként emleget. Épp hetven éve készült el, és először a szerző magánkiadásában jelent meg 1934-ben. A meredek filozófiai gondolatkísérletekkel gazdagon díszített regény a mindenséget foglalja össze, közben a magányos értelmiség küzdelmén is ironizál egy kicsit. Ebben a könyvben minden benne van. - nyilatkozta a szerző a Magyar Hírlap Irodalmi élet című rovatának 1934-ben. Ezzel az információval a tarsolyodban nem kell majd keresztkérdésektől tartanod.
Krasznahorkai László: Sátántangó
Ennél a könyvnél még azzal sem nagyon tudsz alibizni, hogy legalább a belőle készült filmet láttad. A Sátántangó 1985-ben jelent meg, ez volt Krasznahorkai első regénye. Tartalomjegyzéke nincs, van viszont táncrendje. Mottója A kastély című Kafka műből való, akkor inkább úgy vétem el, hogy várom. Helyszíne a telep, a helyi szabadidőközpont a kocsma, ahová a közveszélyes munkakerülőből besúgóvá vált Irimiás és Petrina visszalátogat. Ha egy mondattal kellene összefoglalni a tartalmát, akkor azt mondhatnád; miközben a telep lakói lerészegednek, a háttérben csendben pusztul a világ. Kafkán kívül dobálózz még Beckett és Bulgakov nevével, és nyert ügyed van.
