Nem az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely július 4-én ünnepli születését. 60 évvel ezelőtt Ernest Hemingway öccse, Leicester Jamaica partjáról nem messze tutajra szállt, zászlót bontott, és bejelentette New Atlantis (Új-Atlantisz) megalapítását.
Hogy elejét vegye egy esetleges diplomáciai krízisnek, Leicester rögtön leszögezte, hogy hét négyzetméteres kiterjedésű, úszó országa „békés hatalom, mely nem jelent fenyegetést Jamaica számára”; célja kimerül a tengeri élővilág védelmében, és az alapítóatya szórakoztatásában.
A Báró kalandjai
Az 1915-ben született Les Hemingway – vagy ahogy „Papa” becenévre hallgató bátyja hívta őt, a „Báró” – nagyra nőtt, jókedélyű és bolondos ember volt. A Washington Post tanúsága szerint „halkan, gyorsan és viccesen” beszélt,
és 16 évvel idősebb, imádott bátyjához hasonlóan nagy kalandor hírében állt.
Nem New Atlantis tutajországa volt az első merész vállalkozása: kamaszkorában épített egy hajót, hogy egy barátjával Alabamából Floridába utazhasson Ernest után. Az államalapításkor pedig épp egy motoros csónakon élt második feleségével, Dorisszal, és két lányukkal, Anne-nel és Hilaryvel.
Alapítóatya, elnök és bűnbak
New Atlantis gondolata először egy könyv cselekményeként merült fel Lesben, aki bátyjához hasonlóan íróként dolgozott. „Minél többet gondolkoztam a dolgon, annál világosabbá vált számomra, hogy
sokkal szórakoztatóbb lenne ténylegesen létrehozni egy szigetet, mint csak írni róla”
– mesélte egy 1965-ben készült interjúban.
És miért álljon meg egy szigetnél, ha külön országot is alapíthat? Leicester elképzelései szerint New Atlanis egyszerre lehetett pénzgyűjtő akció a karibi tengerkutatás támogatására és őrült demokratikus kísérlet, ahol ő maga az alapítóatya, az első elnök és a bűnbak, akire majd rá lehet fogni a nemzet pusztulását.
A szigetállam lakosai
A terv végrehajtásához szükséges pénz 1962-re gyűlt össze, köszönhetően a Playboy magazinnak, amely sorozatként leközölte Leicester My Brother, Ernest Hemingway (Fivérem, Ernest Hemingway) című könyvét, melyet egy évvel Ernest öngyilkossága után írt meg.
Mivel Les nem akart lemondani amerikai állampolgárságáról, az államalapítást követően
egy taktikai bravúrral a szigetország tiszteletbeli polgárává avatta magát,
így választójoggal ugyan nem, de válaszhatósággal rendelkezett. A nemzetet egy kis csapat brit alkotta, kihasználva, hogy Nagy-Britannia engedélyezte a kettős állampolgárságot.
New Atlantis polgárai 1965 februárjában megválasztották első (és egyben utolsó) elnöküket, Leicester Hemingwayt. Az alelnöki posztot Lady Pamela Bird kapta, és Harry Truman korábbi amerikai elnök lett az elnöki tanácsadó.
Talán mondanunk sem kell, hogy az ország egyetlen lakosa sem élt a tutajon.
Mint azt Leicester őszintén beismerte a New York Timesnak, a tutaj mérete csupán annyira volt elég, hogy „az ember tegyen egy kört és tisztelegjen a zászló előtt” – amit időről időre lelkiismeretesen meg is tettek.
Diplomáciai kapcsolatok
Volt azonban egy bökkenő. Egy terület jogilag csak akkor válhat országgá, ha más országok formálisan elismerik –
márpedig valószínűtlennek tűnt, hogy New Atlantis helyet kapna az ENSZ asztalánál.
Leiceseter mindenesetre tett néhány (meglehetősen komolytalan) lépést annak érdekében, hogy a környező országok komolyan vegyék szeretett tutaját. Alkotmányt írt – mely gyanúsan ismerős lehet bárkinek, aki olvasta az Egyesült Államok alkotmányát –, és 1965. február 2-án reggel fél hatkor megtartotta New Atlantis Kongresszusának első ülését, melyről egy sebtében firkált jegyzőkönyv is fennmaradt.
Az országalapító hamarosan külön pénznemet is bevezetett. Pénzverde híján a lakosok kénytelenek voltak feltalálni magukat:
egy cápafog 100 New Atlantis-i centet ért, egy horog 50-et, míg egy törött hordódorong tízet.
Végezetül az állam bevételeinek biztosítására Leicester postai bélyegeket tervezett. A nemzet egyik első bélyegét Winston Churchill, a „20. század államférfija” díszítette, de volt 50 centet érő Hubert Humphrey és 100 centet érő Lyndon B. Johnson, valamint a Dominikai Köztársaságot és az Egyesült Államok Négyes Számú Gyalogos Hadosztályát ünneplő bélyeg is.
Leicester egészen odáig ment, hogy az elkészült bélyegekből mintát küldött a Fehér Háznak. A hálálkodó válaszlevelet, melyet Johnson elnök egyik segédje írt, Leicester Hemigway-nek, a „New Atlantis-i Köztársaság elnökének” címezték.
New Atlantis emléke
Sajnos Les minden lendülete ellenére a kis sziget történelme meglehetősen hányattatottnak bizonyult.
A helyi halászok többször is ellopták a nemzet lobogóját, és a viharok rendszeresen tönkretették a tutajt.
Mikor 1966-ban egy trópusi vihar megsemmisítette a sziget legújabb változatát, New Atlantis örökre eltűnt a térképről. Elsüllyedt, akár névadója, a mitikus Atlantisz szigete.
„Miután apám megkapta a bátyjáról szóló könyv után járó utolsó csekket, anyám kijelentette: »Most pedig veszünk egy házat, hogy a gyerekeimnek legyen lakcíme«” – mesélte Hilary Hemingway a New Atlantis utáni évekről. A család végül egy szigeten telepedett le, Miami Biscayne-öblében.
Rövid története ellenére New Atlantis nagy port kavart szerte a világon.
A japán írót, Inoue Hiszasit a szigetről készült újságcikkek ihlették Kirikirijin című regénye megírására.
A könyv, mely egy évvel azelőtt jelent meg, hogy Leicester apjához és fivéréhez hasonlóan öngyilkos lett, politikai szatíra Kirikiriről, egy vidéki faluról, mely bejelenti függetlenségét Japántól.
A Kirikirijin hatalmas sikert aratott; megjelenése után nemsokkal mintegy 200 japán falu jelentette be, hogy független állammá kíván válni – elsősorban azzal a szándékkal, hogy fellendítsék a helyi turizmust.
Nyitókép: Picryl, YouTube
