A jómódú polgárcsaládból származó Hemingway egy hatszobás, viktoriánus-kori házban, a Chicago külvárosához tartozó Oak Parkban töltötte a gyerekkorát. Szerinte „széles gyepek és szűk látókörök jellemezték” ezt a protestáns erkölcsök által átjárt környezetet. És a halványzöld, puha pázsitok helyett már kiskamaszként is az elvadult erdők és az eldugott tavak voltak otthonosak neki. Természetkedvelő édesapjával szívesen kalandozott, horgászott vagy vadászott Michigan rengetegeiben. Az ismeretlen, a vadon meg persze a hírnév egész életében vonzotta őt, de vajon mindezek mellett mennyiben tudta ellátni a szülői feladatait?
„Az apasághoz túl fiatal vagyok”
A Hemingway Letters Project kutatója, Verna Kale az író közel 6000 levelét vizsgálta meg. Témánk szempontjából a legfontosabbak talán az 1932 és 1934 közöttiek. Ebben az időszakban ugyanis Hemingway az apasággal járó érzelmi mélységeket igyekezett feltárni a műveiben, miközben a levelei arról a küzdelemről tanúskodnak, hogy a szülői lét elvonja a figyelmét arról, ami számára a legfontosabb.
Természetesen az írást értette ez alatt.
Hemingwaynek három fia volt. A legidősebb, John (azaz „Bumby”) az író 24 éves korában, első házassága idején született. Amint Gertrude Stein Alice B. Toklas önéletrajza című memoárjából kiderül, egy este, amikor Hemingway meglátogatta őt, keserűen közölte vele, hogy „túl fiatal ahhoz, hogy apa legyen".
Hemingway szakmájában nincs alibi
Akkor pedig, amikor a Halál délután című regénye befejezésén dolgozott, az író a hároméves, a hangyaméreg megkóstolásába kishíján belehaló Patrick-kel, a mindössze pár hetes Gregoryval (évtizedekkel később, a nemváltó műtétjét követően: Gloria) és a császármetszés után lábadozó második feleségével, Pauline Pfeifferrel élt egy fedél alatt.
Egy 1932-ben, az anyósának címzett levélben Hemingway azt magyarázza, hogy az ő szakmájában nincs kifogás, nincs alibi. Ha ugyanis nem sikerül jól az új kötete, nem vonhat félre minden egyes olvasót, hogy elújságolja nekik, „milyen szép nagyfiú már Gregory”, ahogy a vízvezetékrendszer hibái vagy a vasárnapi templomlátogatásai
sem jelenthetnek kifogást arra, hogy rosszak a mondatai.
Ha valaki hagyja – szögezi le a levélben Hemingway –, hogy a családi élet sikerei eltereljék a figyelmét a munkájáról, az csupán menekül a tennivalói elől, ez pedig szerinte többé-kevésbé a hivatás feladásához vezet.
A táblázat, amiben számon tartják a Hemingway család utazásait
A hivatás persze számára nem merült ki az írógép püfölésében, a túl hosszúra sikerült mondatok papírgalacsinná gyűrésében és szemetesbe hajításában. Hozzátartozott azoknak a kalandoknak a megélése is, amikből később ihletet meríthetett. És bár arra szívesen szánt időt, hogy megtanítsa a fiainak a horgászat és a vadászat fogásait, amikor még igazán kicsit voltak, nem habozott rokonokra vagy épp dajkákra bízni őket, ő pedig, ha mehetnékje volt, útra kelt.
Az amerikai író négyoldalas levelet írt az ügyvédjének két egymás utáni napon történt repülőgép-balesetéről és az ezek során szerzett sérüléseiről. A levél most talált gazdára egy aukción.
Tovább olvasokA legkisebb Gregory-ra olykor hónapokig vigyázott nevelőnő, Patrick időnként a szüleivel tartott, Bumby pedig az apja és az akkor már tőle külön élő édesanyja között ingázva töltötte a napjait. Egyik fiúnak sem lehetett könnyű, hiszen ők és a szüleik is (néha együtt, de inkább külön) rengeteget voltak úton. Amint Verna Kale megjegyzi, a Hemingway Letters Project kutatóival ezért táblázatot vezettek arról, hogy egy adott időpontban ki hol tartózkodik a család tagjai közül.
„Jót társ és jó gyerek”
Kale szerint mindezek ellenére sem lehet azt állítani, hogy Hemingway ne törődött volna a gyerekeivel. 1932 novemberében például, amikor a két kisebb fiának szamárköhögése volt, és anyjuk a nagyszülők arkansasi házában ápolta őket, az író elhalasztotta New York-i útját, hogy Key Westben maradhasson Bumby-vel. „Jó társ és jó gyerek”, fogalmazott egy, a szerkesztőjének küldött levélben, „de a kocsmába azért mégsem hurcolhatom magammal”.
A lőfegyverhasználat és a minimalista prózanyelv mellett Hemingway imázsának a whiskyzés is fontos része volt. Kedvenc amerikai kocsmájában évről évre összegyűlnek az oroszlánvadász külsejű emberek. Az első novella, a tönkrement második házasság és a Sloppy Joe története.
Tovább olvasokA Patrick-nek címzett leveleit Hemingway rendszerint bekarikázott pontokkal rajzolta tele,
amik a kissrácnak küldött csókokat jelképezték a családi kódrendszer szerint.
Apák és fiúk „Papa” szövegeiben
1932 végén az író a később A győztes nem nyer semmitben megjelent Apák és fiúk című elbeszélésen dolgozott. Ez azon kevés történetének egyike, amelyben a hagyományosan önéletrajzi karakterként azonosítható Nick Adams nevű figura szülőként szerepel. A cselekmény szerint ősz van, Nick az elhagyott országúton vezet, a mellette lévő ülésen alszik a fia, ő pedig végiggondolja, hogy a nemrég elhunyt édesapja milyen tanácsokat adott annak idején neki. A hirtelen felébredő kissrác pedig
a nagyapjáról kérdezi, mintha csak olvasna a gondolataiban.
Nem véletlen talán, hogy ezt az elgondolkodtató, melankolikus darabot mindössze három évvel azután vetette papírra Hemingway, hogy az édesapja öngyilkos lett. Nem tudjuk pontosan, hogy a valóságban is megtörtént-e ez az egyszerre nyomasztó és felemelő autóút, de könnyen lehet.
Az viszont világosan kiderül Hemingway leveleiből, hogy Bumby magas lázzal járó influenzája húzódik meg az Egynapi várakozás című elbeszélés mögött. És kétségtelen, hogy a szöveg
kilencéves szereplője a legbátrabb Hemingway-hősök egyike.
Bár Hemingway szívesen hangoztatta, hogy az egész világról akart képet alkotni a műveiben, a Penn State Egyetem oktatója szerint úgy tűnik, megértette, hogy senki sem ismerheti igazán a másik ember legbensőbb megéléseit. Még a saját fiáét sem.
Forrás: The Conversation
Nyitókép: Hemingway Patrick-kel és Gregoryval Kubában, 1942-ben. Forrás: Wikipedia
