"A nagymamámnál is ilyen szék volt", jegyezte meg Harag Anita mosolyogva a színpadon, amivel meg is teremtette azt az oldott hangulatot, ami az egész beszélgetést jellemezte. A kora esti nyári melegben, némi szúnyog társaságában így kezdtük el együtt felkutatni, honnan is érkezett Harag az Évszakhoz képest hűvösebb novelláihoz, és merre visz tovább az útja.
A kötettel már a Margó-díj előtt több elismerést bezsebelt (szerepelt az Aegon Irodalmi Díj shortlistjén, Móricz-ösztöndíjas, Petri György-díjas volt és elnyerte a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat is), Valuska László pedig első kérdésével innen indított: milyen küzdés és munka van a díjak túloldalán?
Azt nehéz kivárni, míg a rossz szövegből jó lesz
felelte Harag, aki szerint sok olyan szöveget írt meg, ami nem sikerült, mire azok elkezdtek változni. Ennek része az is, hogy aki sokat foglalkozik szövegekkel, egyre jobb olvasó lesz, és ez vonatkozik a saját szövegeire is. Bár most sem azt érzi a novelláiról, ha előveszi őket, hogy jók, hanem hogy nem rosszak, és már nem tud mit hozzájuk tenni. Viszont mivel sokáig vak a saját írásaira, fontos számára - illetve szerinte egyáltalán kezdő íróként - a külső szem is, hogy legyenek olyan megbízható olvasói, mentora, akiknek meg tudja őket mutatni.
Amikor Valuska rákérdezett, hogy mit érez, ha újraolvassa a novelláit, Harag azt válaszolta, hogy végül is tetszenek neki, de jelezte, hogy ez egy folyamatosan változó kapcsolat, hiszen mindig mást vesz észre bennük, illetve a 2019-es megjelenés óta eltelt elég idő ahhoz, hogy már olvasóként is tud viszonyulni a saját novelláihoz, nem csak alkotóként.
Sok olyan témát, karaktert talált a kötetben, ami most is foglalkoztatja, de figyelnie kell arra, hogy ezek a korábbi szövegek ne befolyásolják a mostani írást: “Próbálom leállítani magam” - fogalmazott.
Mivel Harag novellista, Valuska egy korábbi interjúra hivatkozva rákérdezett, mi volt az a családregény, aminek kamaszként állt neki. Harag elmesélte, hogy az első nagy olvasmányélményei regényekhez kapcsolódtak, ilyen volt az Abigél vagy Merle-től a Malevil, ráadásul az iskolai tanulmányai alapján is az volt a benyomása, hogy aki író, az regényt ír, novellákkal ritkán találkozott. A 30-40 oldalas regénykezdemény ihletője egy nickelodeonos sorozat volt, a fókuszba pedig az utazás került, ezért akkor nyáron az atlaszt bújta, hogy merre mehetnek hősei Ázsiában.
Az utazás motívuma kapcsán Harag elmesélte, hogy gyerekként úgy gondolta, hogy az a jó élet, ha valaki sok országban él, és sosem marad egy helyen. Ennek egyik oka az is lehetett, hogy ő maga kvázi mozdulatlanul élt, egészen az egyetemig Budapesten, ugyanabban a lakásban, ugyanabban a szobában. Így aztán nagyon jót tett neki, hogy Pécsen tanult tovább, mert jó volt kiszakadni ebből a mozdulatlanságból, viszont ezáltal arra is kezdett rájönni, hogy az a fontos, hogy a saját helyét kell megtalálja az életben, és ehhez nem kell utaznia. Ez a gondolat pedig a novelláiban is visszaköszön.
Indológiai tanulmányai kapcsán a fordításra terelődött a szó, és hogy Haragnak kihívást okozott a hindiből a jó magyar mondat megalkotása. Miközben ha eleve magyarul írt, ez nem jelentett problémát, mert érezte, hogy milyen a jó mondat, hogyan hangzik jól. “A fordításkor a hindit hallottam, azt akartam ráerőltetni a magyarra, vagy át akartam írni a szöveget, de azt nem lehet.”
Nem volt így kimondva, de az ezen a ponton következő felolvasás jól érzékeltette, hogy igen, Harag érzi a jó magyar mondatokat.
Ezt követően Valuska arról kérdezte, milyen szerzők voltak rá hatással, mire Harag elárulta, hogy sokszor azon kapja magát, hogy az is hat rá, ami nem tetszik neki. Sőt, magában nem egyszer vitatkozik a könyvekkel, és ezek maradnak meg benne jobban.
A magyar irodalomból Tóth Krisztinát és Szvoren Edinát említette, akik nagy hatással voltak rá, utóbbit külön is kiemelte azért, mert Szvoren vállaltan novellista, és ezzel felszabadít a “regénykényszer” alól. Valuska itt felvetette, hogy miért lehet az, hogy mindig ezt a két szerzőt hozzák fel Harag kapcsán - és most ő is -, akik maguk is nők.
Harag kijelentette, hogy nem azért hivatkozott rájuk, mert nők, hanem mert jók, és kifejtette, mennyire nem szereti azt, amikor “egy szerzőnek a nemét olvassák”.
Főleg, hogy ez alapvetően a nőkkel történik meg, egy férfi szerzőnél nem hangsúlyozzák a férfiságát. “Mintha folyton arra kellene reflektálni, hogy a szerző egy nő.”
Ezt követően a novella és regény különbségeire terelődött a szó, illetve a novella sajátos helyzetére abban, hogy mennyien hiszik azt, hogy azt könnyebb olvasni, hiszen rövidebb. Valuska elmondta, hogy nem érti, hogy a Netflix és az olyan sikeres, önálló epizódokból álló sorozatok korában, mint a Black Mirror, miért nem emelkedik meg a novella ázsiója. Erre Harag azzal érvelt, hogy pont, hogy a netflixes sorozatdarálások mutatják, miért ránt be könnyebben egy regény.
Szerinte minden egyes novella önálló világot teremt, és ezzel nulláról indít, ami az olvasó számára is nagyobb befogadási feladat, mint elolvasni ugyanabból a regényből a következő fejezetet.
Ugyanakkor Haragot az is vonzza a novellában, hogy ennyire röviden és sűrűn is tud annyit, mint egy regény. Viszont - utalva az írók vitáira, hogy vajon melyiket könnyebb-nehezebb írni - azt is gondolja, hogy pont az ilyen különbözőségek, a más attitűdjük miatt nem lehet egymás mellé tenni a regényt és a novellát.
A Margó-díjjal az is együtt járt, hogy Harag Anita tárcasorozatot indíthatott a Könyves Magazinon, ez a Vasárnapi ebéd (itt találhatod meg az első, második és harmadik részét). A Vasárnapi ebédben mindig más családtag szemszögéből láthatjuk azokat az ebédeket, amire a már felnőtt két gyerek is hazajár. A sorozat fő koncepciójáról Harag egyelőre nem akart sokat elárulni, csupán annyit, hogy itt egy család működésének belső dinamikájába szeretne bepillantani, hogy mi történik, amikor apróságok változnak.
Az is kiderült, hogy Harag már dolgozik a következő novelláskötetén is, amit az első kötete egyik novellájából akar tovább írni. Valuska zárásként rákérdezett, hogy a beszélgetés elején említett díjak mennyire terhelik meg az írást elvárásként. Harag elmondta, hogy a novelláskötete 2019-es megjelenése után egy évig nem írt, és aggódott, hogy tudja-e majd tartani a színvonalat, miközben az ideje kevesebb lett, a megjelent novellákon pedig elég sokat dolgozott. Szorongó típusként viszont megtanulta azt, hogy a kudarc beépítése is segíthet, hiszen például amikor az első visszautasításokat kapta folyóiratoktól, azok nem eltántorították, hanem kihívásként fogta fel őket.
Harag Anitával készült korábbi nagyinterjúnkat itt olvashatod el.
