Harag Anita: A férjem szakállt növesztett (3.)

Négy éve növeszti. A megnövesztett szakállával ad puszit az arcomra, miközben a rántott húst panírozom, a megnövesztett szakállával nyitja ki a hűtőt, keres benne valamit, és csukja be anélkül, hogy bármit kivett volna, az asztalra kitett sós mogyoróba markol, és visszamegy a szobába. A szakálla szinte ősz, fekete szálak keverednek bele. Ha tíz évvel ezelőtt növesztette volna meg, a fekete szakállába keveredett volna pár ősz. Jól áll neki. Megnézem a mikró óráját, tizenkettő húsz. Fél óra múlva a hús megsütve a tálban lesz, az olaj átitatja a hús alá tett szalvétát, mellette a krumplipüré, a gyerekek mindketten az asztalnál ülnek. Meggyújtom a gázt a serpenyő alatt, és amikor felforrósodott az olaj, beleteszem az első szeletet.

Képzeld, Imi is megy.

Megijedek, ahogy a férjem megszólal a hátam mögött. 

Nem hallottam, hogy jön, és ahogy megszólal, elfelejtem, min gondolkodtam előtte.

Imi?

Tudod, a vizes pasas. Pár éve kijött megcsinálni a csőtörést.

Ja, igen! Emlékszem.

Ő is megy a bulira. Nem is tudom, mikor találkoztam vele utoljára.

Mintha az arborétumra gondoltam volna, a hosszú betonútra, ami a fák között vezet a szökőkútig, magas, terebélyes fák, ősszel a lombjuk sárga, piros, barna, a következő héten már hullanak a levelek, egy hét múlva a piros, sárga levelek beborítják a betonutat. Kiemelem a húst a sercegő olajból, a tálba teszem.

Akkor most kik mennek, kérdezem.

Hát Imi, Tibi, övé a Patak, Feri, István, és persze Tibor.

Nem emlékszem, miért jutott eszembe az arborétum, várom a tavaszt, tél végére mindig elfáradok, a napfény hiánya, szokta mondani Juli, és hogy menjek el egy szoláriumba, állóba, ne fekvőbe. Nem ugyanaz persze, de jól fog esni a meleg, most hamarabb elfáradtam, még csak január van.

Ők mind ott lesznek, mondja a férjem.

Tibor, Tibor... őt nyugdíjazzák, ugye?

Az ő bulija.

Nézem a férjemet, a tűzhely felől jön a forróság, átmelegedett a pulóverem és a jobb kezem, a férjem engem néz, mit reagálok.

Menni akarsz.

Nem tudom. Nem biztos, hogy jó ötlet.

Hát döntsd el.

Ne, ezt ne. Ne csináld azt, amit a gyerekekkel szoktál. Döntsék el ők, aztán megvan róla a véleményed.

Most miért, nem lehet véleményem?

Aztán hetekig hallgathatom.

Tényleg döntsd el te. A te barátaid. Ha szerinted jó ötlet, menj.

A férjem visszamegy a szobába, tizenkettő ötven, mindjárt itt lesznek.

Pittyeg a kapucsengő, itt vannak, bukóra nyitom az ablakot. Dede lesz az, Juli késik, szeret késni, mert szereti, ha rá várunk, de nem baj, mert én szeretek rá várni, ha tudom, hogy jön. Az ajtóhoz megyek, éppen akkor nyílik, amikor nyitni akarom.

Szia, anya, mi az?

Semmi, csak azt hittem, Dede lesz. Szia. Hogy-hogy ilyen korán?

Anya, azért nem mindig szoktam késni.

Nem, persze, de általában Dede után jössz, és Dede még nincs itt.

Juli leveszi a cipőjét, és felveszi a papucsát.

Tudok valamit segíteni?

Most nem. Ülj csak le.

Juli kinyitja a fiókot, és két csomag bundás mogyorót tesz bele. Betolja a fiókat, aztán kihúzza, és kiveszi az egyik mogyorót.

Ne egyetek, mindjárt ebéd.

A férjem felbukkan az ajtóban.

Szia, Juli! Nem is hallottalak. A fülemen volt az a... fejhallgató.

Hoztam neked wasabis mogyorót, mutatja Juli.

Pittyeg a kaputelefon, megjött Dede. A rántott húst és a krumplipürét az asztalra teszem, Juli a villát és a kést teszi a tányérok mellé, a férjem beengedi Dedét. Dede már a lépcsőházban beszélni kezd az apjának, nem olyan, mint Juli, hogy csak azután beszél, miután bejött a lakásba, és kicsit megszokta, hogy itt van, anya, hagyj megérkezni, szokta mondani, ha túl korán kezdem faggatni. Most nem hallom, mit mond Dede, még távoli a hangja, az ő hangja, felismerem, de még nem értem a szavait.

...hátrament a lányhoz, és megsimogatta a kutyáját. Milyen jófej már, nem? Szia, anyu!

Dede puszit ad az arcomra, Julinak is puszit ad az arcára. Nem tudom, mikor kezdtek el pusziszkodni, régen nem szerették, sem a puszit, sem azt, ha meg kellett egymást ölelni, nem is emlékszem, hogy babakoruk után megölelték volna egymást, inkább verekedtek, olyan sokat verekedtek, aztán már egymáshoz sem értek, aztán egymáshoz sem szóltak, aztán elköltöztek, aztán hazajárnak, aztán puszit adnak egymásnak, és néha még meg is ölelik egymást.

Az asztalhoz ülnek, az uborka héja beborítja a tálcát. Dede nem szereti a tzatzikiben az uborka héját, Juli szereti, egyszer héjasan, máskor héj nélkül csinálom, legutóbb héjjal csináltam, most héj nélkül Dedének.

Ne hallgass rá, apa, csak szívat, mondja Juli.

Micsoda, kérdezek vissza. Nem értem, most megsimogatták a kutyát vagy nem. Milyen szívatás?

Csak Dede...

Nem, tényleg van ilyen, válaszolja Dede. Amerikában egy pasinak visszanőtt az ujja.

Hallottátok, hogy napfogyatkozás van, kérdezi Juli.

Napfogyatkozás? Mikor?

Most ki szívat kit, kérdezi Dede.

Komolyan! Oké, Magyarországról nem látható, csak Kazahsztánból.

Kösz az infót.

Én sosem szoktam apát szívatni.

Én se szoktam.

Visszanőtt ujjak?

Hát reggel olvastam. Jó, nem olvastam, ne nézz így, a játékban mondta egy haverom.

Ki?

Cönpukk.

Hogy ki?

Mondom, egy haverom. A játékban az a neve, hogy Cönpukk. Amúgy meg talán Peti. Leedsben él, és…

Nem tudom elképzelni, milyen egy Cönpukk, a Cönpukk az nem egy Tibi vagy egy Imi, sörhas, kopaszodó fejtető. Miért jut eszembe az út megint, ez az út keskenyebb, mint az arborétumban, a fák mögött épületek, az arborétumban nincsenek a fák mögött épületek, ilyen sötét, magas épületek nagy ablakokkal, fehér ablakokkal, függöny nélkül, az ablakok mögött emberek, akkor nem egy elhagyatott épület, hanem laknak benne, de nem, nem hiszem, hogy laknak benne, a múltkori alkalommal is ugyanígy reszeltem le a héját az uborkának, akkor nem is Dede, hanem Juli jött volna. Juli mellém lép, lehajol, és leveszi az uborkahéjat a papucsomról. Nem is vettem észre, hogy leesett.

Biztos ne segítsek, kérdezi.

Ha akarsz, pucolhatsz fokhagymát.

Kivesz a kosárból két fokhagymát.

Apa, ne dőlj már be neki ilyen könnyen! Mondd neki, hogy fake news!

Fék mi, kérdezi a férjem.

Menj már, Juli, én sose kamuzok.

A betonúton sétálok a fák között, nem egyedül sétálok, mert beszélni akarok, mondani akarok valakinek valamit, ránézek az út menti padra, oda kéne ülni és mondani valamit, emlékszem, hogy erre gondolok, de nem emlékszem, mit akarok mondani és kinek, tovább megyünk, pár lépéssel arrébb egy másik pad, hiányzik a támlája, oda nem akarok leülni, arra gondolok, több pad is lesz még itt, amíg elérünk valahová, tudom, hogy mondani akartam valamit valakinek, és ezt a valamit minél előbb mondanom kellett volna, mielőtt odaérünk valahova, le akartam ülni, de azt sem tudtam kimondani, hogy üljünk le, nem tudom, ez álom vagy emlék, a lábam előtt nézem a betonutat, repedezett betonút vizes falevelekkel, barna cipő, nem emlékszem erre a barna cipőmre.

Anya, ideadnád a sót?

Tessék?

A sót, mutat Juli a tányérom melletti sótartóra.

Ja, bocs, persze.

Átnyújtom a sótartót az asztal fölött, Juli megsózza a krumplipürét, utána átnyújtja Dedének, nem is hallottam, hogy Dede is kérte. Én is enni kezdek.

Ez jó sótlan lett, mondom.

Nem baj, lehet sózni, mondja a férjem.

Lehet, hogy nem emlék, nem álom, hanem a Jane Eyre-ben olvastam, Jane Eyre sétál a parkban vagy az erdőben, inkább az erdőben, Thornfield Hall körül főleg zöld rétek vannak, láttam, ahogy Jane Eyre sétál, annyira tisztán, mintha én sétáltam volna ott az erdőben, hatalmas ősfák között, az arborétumot képzelhettem el, miközben olvastam, olyan lehet az erdő, mint az arborétum ködös napokon, a fák mögött felbukkanó épület pedig a kastély, de a Jane Eyre-ben tél van, amikor Jane az erdőben sétál, és először találkozik Mr. Rochesterrel.

El akarod engedni apát, kérdezi Juli. Elveszi tőlem a tányért, egyik kezemben szivacs, a másikban újabb tányér.

Hova?

Anya, figyelj már! Min gondolkodsz ennyire? Hát a bulira. Borzasztó ötlet.

Apád felnőtt ember, válaszolom. Az étkezőasztal üres, csak pár tzatziki-folt és panírdarab maradt a fehér terítőn.

De a haverjai mind...

Tudom.

Inni fognak.

Tudom.

De anya!

Inni fognak és a barátai. Némelyiküket már négy éve nem látta.

Nem véletlenül.

Juli, mit szeretnél? Tiltsam meg neki? Bízzuk apádra a döntést. Nem tudok dönteni helyette.

Mióta…

Tessék?

Semmi.

Menj be hozzájuk nyugodtan. Ezek már lecsöpögnek.

Juli bemegy a nappaliba. A férjem kijön, megkérdezi, minden rendben van-e. A férjem. A férjem.

A lányunk úgy ráncolja a szemöldökét, mintha újra megtiltottuk volna neki, hogy elmenjen a Szigetre, mondja.

Az se ma volt.

Hát nem.

Semmi baj, majd megnyugszik.

Segítsek?

Nem kell, menj vissza nyugodtan, mindjárt megyek én is.

A férjem visszamegy a szobába, megtörlöm a kezem. Juli nehezen szokta meg, hogy az apjának egyre hosszabb borostája, aztán szakálla van, nem tetszett neki, hogy az apjából hipszter lett. A kórházban még nem volt szakálla, a kórház, a magas, fákkal körülvett épület, a kórház volt az, a kórház parkjában sétáltunk, és nem én akartam mondani valamit, hanem azt vártam, ő mondjon valamit, az ő a férjem, a férjem és én sétáltunk a kórház parkjában, még bele is karoltam, és nem a saját cipőm előtt néztem a vizes faleveleket a betonúton, hanem az övé előtt. Emlékszem, ahogy a férjem azt kérdezi az orvosától, hogy biztos, egy kicsit sem lehet, az orvos pedig azt válaszolja, egy kicsit sem lehet. Hetente egy pohárral sem, kérdezte a férjem. Az orvos a fejét rázta, vagy sör, vagy máj.

 Az ikszek miatt, három lehet, és most kettő van a máján, valami ilyesmit magyarázott.

Vártam, hogy mond utána valamit a férjem, például, hogy eldöntötte, sör vagy máj, de nem mondott semmit, sétáltunk a parkban, mert szép volt, elállt az eső, és akkor már napok óta esett, most ez is eszembe jut, hogy azért sétáltunk a kórház parkjában, mert végre nem esett az eső, az esernyő a kezemben volt, igen, az egyik kezemben esernyő, a másikkal belekaroltam a férjembe, és ezért nem ültünk le a padokra, hiába akartam leülni, mert vizes volt a pad, és mert tőle vártam, hogy le akarjon ülni, és mondani akarjon valamit. Nem mondott semmit, csak nem ivott többet, eldöntötte, hogy máj, és a szakállát is növeszteni kezdte, akkor láttunk egy filmet, amiben George Clooneynak hosszú, őszes szakálla volt. Hipszterapu, ahogy a lányom nevezi. Végigsimítom a szemöldökömet, ha a férjem ősz szakállát képzelem el, a sötét szemöldököm jut eszembe, amiben van két teljesen fehér szál.

Bemegyek hozzájuk a nappaliba. A férjem átkapcsol egy természetfilmre, tudja, hogy a természetfilmeket szeretem. A férjem. A férjem. Dede is jobban szereti a természetfilmeket, mint a focit, de ezt a férjem nem tudja. Leteszi a telefonját, és nézni kezdi a tévét. Flamingók repülnek egy tó felett. Julitól kaptam karácsonyra egy flamingós zoknit, hol lehet, karácsony óta nem láttam, és hol van Juli.

Hol van Juli?

Kiment az erkélyre, válaszolja a férjem.

Dede rám néz, rázom a fejem, nincs semmi baj. Az erkélyajtó csukva, és Julin nincs kabát, az üvegen keresztül látom, hogy összehúzza magát, de nem fog bejönni, pár perc múlva ki kell mennem érte, és meg kell győznöm, hogy jöjjön be, meg kell győznöm, hogy hideg van, és nincs értelme a hidegben állni, csinálok egy kávét, a kávétól majd felmelegszik. Ránézek a férjemre, ujjával a szakállát simogatja, vagy az állát, nem tudnám megmondani. Nem is veszi észre, hogy ezt csinálja, én pedig úgy érzem magam, mintha zuhanyozás közben kilesném. A tévét nézi, de nem látja a flamingókat, a flamingók rózsaszín tollazatát és kampós csőrét nézi, de nem látja a kampós csőrt és rózsaszín tollazatot, hiába hallja a narrátor hangját, nem a flamingók táplálkozási szokásaira gondol. Tudom, mire gondol, figyelem az arcát, hátha meglátom azt a pillanatot, amikor eldönti, hogy menni fog.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Harag Anita: Anyának jókedve van (2.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg az Évszakhoz képest hűvösebb című kötetért. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez a második része.

...
Nagy

Harag Anita: Apa Lewandowskinak drukkol (1.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg Évszakhoz képest hűvösebb cimű kötetéért, ami a Magvető Kiadónál jelent meg. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez az első része, és egy éven át tart.

...
Nagy

Harag Anita: A szereplőim nem tudnak elszakadni a múltjuktól

Az Évszakhoz képest hűvösebb novelláinak szereplői az őket ért veszteségekkel próbálnak megbirkózni, a múltjuk és a hiányaik azonban rárakódnak a jelenükre. Harag Anita első kötetével tavaly elnyerte a Margó-díjat. Íróvá válásának folyamatáról, az őt ért legfontosabb hatásokról, és történeteinek meghatározó témáiról beszélgettünk vele. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

Olvass!
...
Beleolvasó

Mentális betegnek hitték az apácák a lázadó lányt – Olvass bele Leonora Carrington regényes életrajzába!

Leonora különc kislány volt, a saját útját járta, felnőttkorára az egyik legismertebb szürrealista művész vált belőle.

...
Beleolvasó

Meztelenül vagy ruhában kacérabb a nő? – Olvass bele Milbacher Róbert: Ködképek az irodalom láthatárán könyvébe!

Milbacher Róbert a magyar irodalmi művekből következtet a szerzők pszichés problémáia.

...
Beleolvasó

Milyen a tökéletes szex? – Olvass bele Emily Nagoski könyvébe

Emily Nagoski  eegyedi nézőpontja új utakat nyit az szexualitás és a vágy megértéséhez. Olvass bele!

Kiemeltek
...
Nagy

Grecsó Krisztián: Nem az igazságot, hanem a megértést keresem

Az Apám üzent egyszerre identitás-, család- és aparegény. Grecsó Krisztián kötetbemutatóján jártunk.

...
Podcast

Szentesi Éva: Mindig találok egy családot, ahol befogadnak [Podcast]

Szentesi Éva sosem vágyott arra, hogy gyereket szüljön, de családot mindig is szeretett volna.

...
Nagy

Péterfy Gergely: Umbria dombvidékén az ember átértékeli az életét

Umbria mindenkit megbabonáz, aki szeret enni, inni, utazni, élni. A Péterfy-házaspár könyvbemutatóján jártunk.

...

Szentesi Éva: Mindig találok egy családot, ahol befogadnak [Podcast]

...

Ács Dániel: Radnóti Miklós mintha a kommunista Jézus Krisztus lett volna

...

Réz Anna: Ha sokkal többet töprengtem volna, valószínűleg kitöprengem magam a gyerekvállalásból [Podcast]

A hét könyve
Nagy
Edith Eva Eger a testen keresztül meséli el a holokauszt borzalmait
...
Podcast

Grecsó Krisztián: Apám 20 évig nem engedte el, hogy színpadi ember legyen - és széttártam a karom

Az Apám üzent című új regényéről kérdeztük Grecsó Krisztiánt apaképekről, kitörési pontokról, férfi- és női vágyakról a Könyves Magazin podcastadásában, hallgassátok! 

...
Beleolvasó

„A pisztolygolyónak mindegy, ki mennyire híres” – Richard Osman egy újabb krimisorozattal érkezett. Olvass bele!

Egy híres regényíró egy szigeten bújkál, sokat látott testőre, amikor nem golyók elől rohan éppen, regényeit olvassa.

Szerzőink

...
Szabolcsi Alexander

„Nehezebb volt megírni A döntést, mint túlélni Auschwitzot” - Öt érdekesség Edith Eva Eger életéről

...
Valuska László

Grecsó Krisztián: Apám 20 évig nem engedte el, hogy színpadi ember legyen - és széttártam a karom

...
Borbély Zsuzsa

Harry Potter és a csokoládépókok: megnéztük a sütemények varázslóit