Gurubi Ágnes Szív utca című, első könyve igazi siker lett, német és spanyol fordítása is elkészült már, illetve személyessége miatt az olvasók is szerették. Hangvétele a szerző szerint is “arra motiválta az olvasókat, hogy saját családtörténetüket megvizsgálják”.
A személyesség a Másik Isten apropóján is szóba került, hiszen az olvasók a második kötet főszereplőjét, az apafigura gyászolásának, kapcsolatain keresztüli újrafelfedezésének útját bejáró főhőst is megfeleltették a szerzővel. Lévai Balázs itt Gurubi egy korábbi nyilatkozatára utalt, miszerint “ezt lehetett volna okosabban is csinálni”.
A mesék a legtöbbször nem szólnak a levegőtlenségről, a kilátástalanságról, a dühről, amivel hol magunkat, hol a másikat büntetjük reménykedve, mert ahol büntetés van, ott van feloldozás is. Gurubi Ágnes szeptember elején megjelenő regényének hősei ugyanakkor már jóval túl vannak a mese végén. Olvass bele a Másik Istenbe!
Gurubi erre reagálva elmondta, hogy nehezményezi, ha terápiás írásnak, naplónak, traumafeldolgozásnak keretezik a könyvét, mert nem ez volt a célja vele. Karaktert épített a könyvben, aki önálló életre kelt, ebben az értelemben klasszikus regényt akart írni, ám - erre utalt a Lévai által tőle idézett mondatban -
azzal, hogy felvállalta a személyes jelleget, sérülékennyé vált ő is és a környezete is.
Lévai kitért arra is, hogy a szerző szereti hangsúlyozni: ez a kötet nagyon más lett, mint az előző. Gurubi kifejtette, hogy mindez azért van, mert ő maga nem szereti a meglepetéseket és abból indul ki, hogy a második könyvét főként olyanok olvassák, akik az elsőt is, ami persze nem feltétlenül van így, de szerette volna elkerülni, hogy csalódás érje az olvasót, ha nem azt kapja, amire számít.
A beszélgetés ezen a ponton tabutémák egész sorára kanyarodott rá, amit a szerző a kötetben felfejt. Egyrészt az apafigura elvesztése mellett megjelenik egy atyai barát, aki - az egyébként házasságban élő - főhős szeretője lesz. Gurubi elárulta, hogy az eredeti terve a könyvvel az volt, hogy egy olyan nőt mutasson be, aki “a kamaszkorától a házasságáig meghatározó viszonyok, a férfiak útvesztőjében mászkál”, ám miközben elkezdte írni, jött rá, hogy
“a legmeghatározóbb karakter az apa, és a főhős azért kereng a viszonyok labirintusban, mert az apa nem volt megtartó férfi számára”.
Ami pedig a pótapafigura-szeretőt illeti: Gurubi szerint az apa-lány viszonyban nem tabu már a lánygyermek szerelme kiskorban az apa felé, tabu viszont a szexualitás. A beszélgetésben itt még néhány kérdés következett Gurubi munkamódszeréről és zenehallgatási szokásairól - érdemes kiemelni, hogy a Helikon Kiadó külön Spotify-listát készített a könyvben utalásszerűen fellelhető zenékről, valamint külön playlistet azokból a számokból, amiket Gurubi írás közben hallgatott -, a kötetből pedig Mészáros Blanka olvasott fel. Ezután jutottunk el a beszélgetésben a Nemzeti Táncszínház nagytermében összegyűltek - olvasók, szerzők és szerkesztők - számára is vélhetően legnagyobb kérdéshez: hogyan lehet ilyen nyersen írni a szexualitásról a magyar irodalomban?
“Ha azt kérdeznéd tőlem, miért ilyen hangsúlyos a szexualitás a könyvben, azt mondanám: nem értem, miért kérdés, hogy egy 35-36 éves nőnek van szexuális élete. Miért ne lenne benne?
Emberek vagyunk és ennek elképesztő fontos része a testünk, ahogy a szexualitáson keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Külön téma lehetne, hogy ez miért téma még mindig” - fejtette ki a szerző, aki azt is elárulta, kiadója hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez: szerkesztője, Darvasi Ferenc és a Helikon Kiadó főszerkesztője, M. Nagy Miklós is úgy ítélték meg, hogy megtalálta azt az egyensúlyt, amiben még vad, bátor és merész, de nem közönséges, ami egybevágott az ő szándékával is: “Nem polgárpukkasztani akartam, hanem leírni, hogy emberek vagyunk, nők is vágynak erre és gondolnak ilyeneket.”
Az apafigurák, illetve az apaprojekció sorában a könyvben feltűnik egy terapeuta szereplő, aki egy kicsit szintén az elhunyt apa soha be nem töltött szerepét tölti be. Lévai Balázs szóvá tette, hogy férfiként olvasva a könyvet feltűnt neki, hogy miközben a főhős szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik egy másik férfival, nem akar elválni. Gurubi erre úgy reagált: “semmit nem akar és semmit nem tud. A regény élete egy év, ezalatt a főhős felszínen próbál maradni, de sodródik - ez a labirintus jelenik meg, amiben tévelyeg“.
