Nádas Péter pénteken ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, bár Károlyi szerint valójában csak mi ünnepeljük, az író ugyanis köztudottan nem szereti a születésnapját, amiről egyébként már hosszan írt a Világló részletekben.
Károlyi felidézte a találkozását Nádas szövegeivel, amikor a nyolcvanas években kritikaszemináriumra járt. Ott olvasta és elemezte az írásait, személyesen pedig akkor találkoztak, amikor Károlyi a Nappali Ház folyóirat szerkesztője volt, ahova Nádas gyakran adott le szövegeket.
“Ő az egyik olyan magyar író, akinek minden könyvét, és majdnem minden fontosabb szövegét olvastam.” A Nádas-életmű kétségtelenül óriási, amit Károlyi újraolvasott, amikor Ott Anna elindította az #olvassnádast beszélgetéssorozatot. Ekkor újra elővette a Párhuzamos történeteket, majd az Emlékiratok könyvét, az interjúkötet írása közben pedig a teljes életművet, de ezúttal más viszonya lett a könyveihez. “Korábban nagyon szerettem az Egy családregényt végét, ami most kevésbé volt fontos, ezzel szemben az Évkönyvet már szinte teljesen elfelejtettem, de rájöttem, hogy remek könyv”. Az Évkönyvben minden tipikus Nádas-motívum vagy fontos hívószó előkerül, amelyeket Károlyi szerint a kötet megjelenéskor nem igazán vettünk észre.
Nádas Péter és Károlyi Csaba dialógusai olvashatók abban a beszélgetőkönyvben, amelyben nem csupán a több évtizedes írói pálya legjelentősebb műveiről kérdezi a kritikus a szerzőt, de szó esik elveszett otthonokról, elődökről és kortársakról is. Mutatunk egy részt az Egy teljes év. Beszélgetések Nádas Péterrel című könyvből!
Valuska László arra volt kíváncsi, hogyan tudta felcsigázni Nádas érdeklődését az interjúkötettel kapcsolatban. “Minden tavaly, Mészöly Miklós születésének századik évfordulóján kezdődött, akkor megkerestem, hogy beszélgessünk Mészölyről, aztán kedvet kaptam, hogy folytassuk.
Merész ötlet volt, magam sem értem, hogy jutott eszembe. Napokig emésztgettem, biztos voltam benne, hogy nemet fog mondani.”
Nádas mégis beleegyezett az egy éven át tartó beszélgetésbe, ami tavaly, a járvány alatt kezdődött. Károlyi izgatottan vágott bele, havonta egyszer, Zoomon keresztül beszélgettek sokszor több órán keresztül. Minden alkalomnak volt egy témája, amelyek Nádas regényeihez hasonlóan, asszociációs láncok szerint épültek fel, így nem lineárisan haladtak az életműben.
Nádas ugyan komolyan vette a virtuális találkozókat, a kötetben mégis megszólal az író játékos hangja. Károlyi azt mondta, az elmúlt évben sokat változott a kapcsolatuk, és megbeszélték, hogy a személyes részleteket sem veszik ki a kötetből, amitől sokkal emberibbé válik a szöveg. “Több száz interjút adott életében, és már mindenről volt szó. Profi, mert ha tíz interjút ad zsinórban, akkor sem mondja ugyanazt.
Arra törekedtem, hogy felidegesítsem, vagy kérdezzek valami hülyeséget, amitől kibillen és máshogy válaszol, mint ahogy szokott.”
Károlyi szerint mindig a hülye kérdés a legjobb, mert arra érkezik a legizgalmasabb válasz: ilyenkor az interjúalany elfelejti, hogy mi a szokásos válasza. Ilyen hülye kérdés volt például, hogy Nádas ülve vagy fekve olvas-e, de Károlyi azt mondta arra a legbüszkébb, hogy meg merte kérdezni, mi Nádas kedvenc fagylaltja. Sokáig várta a megfelelő pillanatot, amikor felteheti a kérdést, ugyanis Köves Gábornak már egyszer sikerült erre választ kapnia. A saját magának állított kihívást Károlyi is megugrotta, amikor Aczél Györgyről beszélgettek, aki miatt Nádas szövegei hosszú ideig nem jelenhettek meg. Az író elmesélte, hogy éppen fagyizott, amikor véletlenül találkoztak. Nádas éppen teátrálisan fagyizott, amivel szavak nélkül azt üzente, Aczélnak, hogy ő nem hajlandó benyalni neki. Ez volt a pillanat, amikor
Károlyinak lehetősége adódott megkérdezni, hogy mi Nádas kedvenc fagylaltja. Kiderült, hogy az eper és a csokoládé.
A kötet egyik fejezetét Nádas olvasmányélményeinek szentelték, ami szépen árnyalja az íróról alkotott képünket. “Sokat mesélt Thomas Mannról, és sok olyan is szerzőt említ, ami nincs meg magyarul, de neki fontos. Végigvettük Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Gogolt, a francia irodalomból Moliére-t és Voltaire-t. A Candide-ról pedig olyan lelkesen beszélt, hogy meg is lepődtem.” Nádas azokról a könyvekről is mesélt, amelyek a leginkább hatottak a saját írói stílusára. “Platón dialógusaiból azt a következtetést vonta le, hogy igenis lehetséges úgy regényt írni, hogy valaki beszél valamiről, amit valaki mond valakinek, tehát négy-öt áttételen keresztül zajlik az elbeszélés. Kerényi Károly Görög mitológiája pedig azért fontos neki, mert Kerényi több mitológiáról is ír, amiből azt tanulta, hogy minden történet többféleképpen mesélhető el.”
Nádas ugyan évek óta visszavonulva él vidéken, mégis örök világpolgár maradt.
A híreket például osztrák tévéadókon keresztül figyeli, miközben a világ legrangosabb külföldi napilapjait is járatja.
A Jelenkor és a Könyves Magazin videójában Ablonczy Anna, Nádas Péter és Szigeti László mesélnek arról, milyen ember volt Polcz Alaine, hogyan érintették őket az ő traumái, hogyan látták házasságát Mészöly Miklóssal és, hogy hogyan készült saját halálára.
Szó esett a magyar irodalom nagyjairól, a Nádas-Mészöly viszonyról, ami 1986-ban elhidegült, mivel Mészöly nem olvasta el az Emlékiratok könyvét. “Az Esterházyról írt nekrológját sokan barátságtalannak ítélték, de ez azért van, mert neki egészen más viszonya van a halálhoz, mint nekünk, hiszen ő egyszer már meghalt.”
A kötetben Nádas erős kritikát fogalmaz meg Kertészről, szerinte nem lett volna szabad rasszista megjegyzéseket tennie.
A Sorstalansággal kapcsolatban két problémája van, amiket megbeszélt Kertésszel, és ezek ellenére mégis nagyra tartja a művet. “Amikor egy irodalomkritikus egy regényről kérdezi az írót, tulajdonképpen két olvasó beszélget a szövegről, az egyik a kritikus, a másik a szerző. Ilyenkor kétféle kérdés van. Az egyik, amikor tudod rá a választ, a másik, amikor nem, és ez a legjobb.” Nádasnak óriási tudása van, a legártatlanabb kérdésre is hosszan válaszol, és élvezi az eszmecserét, volt egy fejezet, ami Károlyinak is meglepetést okozott. “Abszolút nem vagyok kompetens a fényképészetben, ott sokat kellett dolgoznom, hogy mindennek utánajárjak.”
Az Egy teljes év. Beszélgetések Nádas Péterrel kirajzol egy halvány képet arról, hogyan éli Nádas Péter a mindennapjait.
Valuska László felidézte egy korábbi beszélgetését az íróval, amikor Nádas elmondta, hogy bizonyos szempontból nagyon nyitott, mindenre válaszol, de ezt azért tudja megtenni, mert szigorú határokat húz, amin túl már nem engedi közel a kérdezőt. Ebben a kötetben viszont engedett a határokból, és ha csak két lépéssel is, de közelebb engedi az olvasót. Mesél a veteményesről, korábbi lakhelyeiről, arról, hogy délben reggelizik és délután ötkor ebédel. Károlyi a beszélgetések felénél úgy érezte, eljött az idő, hogy becsempéssze a személyesebb kérdéseket is, de ahogy az minden kapcsolatban lenni szokott, úgy Károlyi és Nádas viszonyában is eljött a mélypont. Nádas túl személyesnek érezte a beszélgetést, mégis sikerült átlendülniük a holtponton, és Károlyi szerint a személyes részletek jó arányban vannak a szakmai eszmecserékkel.
“Sok mindenben engedékenyebb, mint korábban, attól tartok, hogy öregszik.”
Nádas úgy alakította ki az életét, hogy minden az írásról szóljon, a Párhuzamos történeteken például tizenöt évig dolgozott. A kötetből kiderül, hogy a szerző egész életében szinte programszerűen, feladatok elé állította önmagát, a Világló részletek után pedig anno azt mondta, hogy már csak kisebb szövegeken fog dolgozni. Aztán kiderült, hogy tavaly megírta a Rémtörténeteket. “Év végéig nem tudtam, hogy mit ír. Az a munkamódszere, hogy amíg nem fejez be valamit, addig nem hajlandó beszélni róla. Annyit tudtam, hogy dolgozik valamin. Azt gondoltam, hogy az írói mesterségről szóló esszét írja, de január elején kiderül hogy írt egy regényt, ami a Rémtörténetek.”
Megjelent Nádas Péter új regénye Rémtörténetek címmel, amely sötét történeteket mesél a hétköznapokról, amikor az ösztönök kontrollálhatatlanul tesznek tönkre életeket. A hét könyvéhez a hetvenes években kezdett jegyzeteket készíteni az író, majd a berlini levéltárból visszakérve azokat, megírta thrillerszerű regényét, hogy a Gonoszról, a bűnről beszéljen - rengeteget káromkodva.
Károlyi egyik legizgalmasabb élménye az volt, amikor a képzőművészetről beszélgettek, fényképészetről, festőkről olyan mélyen, ahogy korábban még nem. Nádas egy kérdésre sem mondta, hogy maradjon ki a kötetből, a válaszait csak finomította, kiegészítette, de azok lényegileg a Zoom-beszélgetések során elhangzottak alapján olvashatóak.
Károlyi kötetébe ITT olvashatsz bele, legutóbbi regénye, a Rémtörténetek kapcsán interjúztunk is Nádas Péterrel, amit ITT találsz, tavaly pedig AZ ELSŐ című podcast vendége volt, amit ITT hallgathatsz meg.
