Gerard Donovan Halványan derengő holtak című regénye az ír szerző első magyarul is olvasható munkája, Fejérvári Boldizsár fordításában és Fehér Renátó utószavával jelent meg a Helikon Kiadó Margó Könyvek sorozatában. A kötet főszereplője öngyilkosból válik hőssé, hogy a saját közege taszítsa ki.
Mindent beborító köd
Gerard Donovan könyve nem adja könnyen magát, témájával és az első hetven oldallal is megdolgoztatja az olvasót. Főhősét, Luke Roy-t 14 éves kora óta foglalkoztatja a halál gondolata. Akkor egy baleset során kis híján életét vesztette, és addig soha nem tapasztalt nyugalom szállta meg, amire azóta is vágyik. Ez az oka, hogy 39 évesen, a történet kezdetén épp egy hídon áll és készül leugrani.
Végül nem végez magával, de egy hajóbaleset sérültjeinek mentésére mégis vízbe veti magát.
Az esetről készült felvételek bejárják a sajtót és a közösségi médiát, Luke-ból hős lesz.
Miközben ő maga semmit nem csinál másképp, mint korábban, a közvélemény előbb az egekig magasztalja, majd földbe döngöli. Donovan könyvének szereplőit sodorják az események, mintha csak a híd alatt találkozó folyó és tengeri dagály dobálná őket.
A szerző ugyanakkor mintha maga ellen dolgozna a kötet első 70 oldalával. Az áthatolhatatlan ködben, a hídon álló Luke gondolatai és főleg érzései szabadon áramolnak az olvasó felé, aki ezáltal nem megérti, hanem „átérzi”, miért akarja levetni magát. Luke megbízhatatlan narrátor, aki saját bevallása szerint nem depressziós. A gyerekkorának felidézése és a saját haláláról szóló képzelgések azonban nem erről árulkodnak.
A köd és a kilátástalanság keveréke könnyen ledobhatja az olvasót. A könyv második fele azonban mintha egy másik regény lenne.
A Jókai Vaskapu leírásához hasonló szöveggel kevert szuicid képzelgések után a 21. századi vidéki Amerika és társadalom meglepően pontos látleletét adja a szerző.
A véletlen hős
Az események láncolatát egy hajóbaleset indítja be, a bámészkodók ahelyett, hogy segítenének, videóznak. Luke azonban nem tud tétlen maradni, és megment egy tizenöt éves fiút. Mire hazaér, az esetről szóló felvétel már bejárta a közösségi médiát és a hírcsatornák is átvették. A lakóhajója melletti réten elkezdenek gyülekezni a csodálói, énekléssel és örömtüzekkel köszöntve a hőst. Luke nem tud és nem is akar mihez kezdeni a hirtelen jött hírnévvel, így – a Brian életét idéző jelenetekben – mindössze annyit mond az összegyűlteknek, hogy ő nem hős.
A sajtó és az emberek azonban ezt nem hajlandóak ennyiben hagyni. Egyre erőszakosabban keresi a média, politikusok érkeznek, hogy fotózkodjanak vele. Mindannyian fel akarják valahogy használni Luke-ot vagy valamilyen módon kapcsolatba lépni vele, hogy rájuk is ragadjon a rivaldafényből. Rajongói levelek kezdenek áradni, amelyekben megköszönik, hogy megváltoztatta az életetüket. A férfi minden tőle telhetőt megtesz, hogy ugyanúgy folytassa az életét, ahogy addig,
a közvélemény azonban hamarosan gyanakodni kezd, miért nem hálásabb nekik Luke, hogy rajonganak érte.
Az életmentésben szerzett sérülésekkel és erős fejfájással küzdő férfinak még az elzárkózásából is ideológiát gyártanak.
Donovan ijesztően pontos képet ad a közösségi oldalakon irányított közvéleményről, arról, hogyan formálják ugyanannak az eseménynek az értelmezését a híroldalak vagy a kommentelők, majd hogyan használják ezt a politikusok eszközként saját céljaikra. A helyi polgármester például azonnal lecsap a történetre, a közelgő választásokra ezt meglovagolva kampányol.
Hamarosan azonban minden megváltozik; egy újság leleplező cikkben számol be arról, hogy Luke valójában öngyilkos akart lenni, ezért ugrott le a hídról, és a fulldokló fiúba szerintük csak belekapaszkodott. Az addig őt éltető tömeg – a polgármester Twitter-üzeneteitől vezetve – Luke ellen fordul. Barátai menekítik meg a lincselő tömeg elől, ami felégeti hajóját és vele kevés ingóságát. Sovány vigasz, hogy pár nap múlva ezt a leleplező cikket is leleplezik.
A cáfolat helyreállítja Luke hősi hírnevét, de az otthonát és a biztonságérzetét nem.
Ross Point, a nem kedves kisváros
A könyv helyszíne és tulajdonképpen második főszereplője a híd mellett található kisváros, Ross Point. A város egy folyó torkolata mellett épült, a tenger partján. A híd erre a Luke szemében puszulást hozó helyre néz. A vidéki amerikai városkát gazdasági válságok sora sújtja a helyi gyárak bezárásával, amelyek közül az utolsó épp a történet idejére esik. A nycolvanas években még virágzó település lassan lepusztul, lakói pedig elszivárognak vagy maguk is elsüllyednek a várossal.
A helyieknek – magának Luke Roynak is – a sajtgyár bizosította a megélhetést, identitásukat pedig helyi legendákból építgetik, ilyen például a tóba fulladt szépséges tinédzser titokzatos története. A felszínt megkapargatva azonban az itt lakók meglehetősen opportunisták és nem különösebben szeretnek felelősséget vállalni. Luke története hatására turisták kezdtek áramolni a városba, ami pénzben mérhető előnyökkel járt a helyieknek, mégis, ezek után is gondolkodás nélkül Luke ellen fordultak.
Nem ez volt az első eset, amikor szemet hunytak a tények felett a saját hasznuk érdekében.
Az építészetileg különleges híd, a könyv kezdetének helyszíne valójában funkciótlan, az egykori nagy tervekre emlékeztett csupán. Pár évtizede az öngyilkosok kedvelt célpontja lett. Középkorú férfiak érkeztek a városba, akik bőkezűen költekeztek, megszálltak pár éjszakára, ettek az éttermekben, majd egyszer csak eltűntek. Mindenki tudta, mi történt velük, de senki nem tett semmit. A helyiek megtanulták kiszúrni a potenciális öngyilkosokat és szinte kis iparág épült rájuk. Megmenteni azonban nem szándékoztak őket.
Hisz az egyénben
Ugyanez a kegyetlenség és az önmagukat eltávolító, a felelősséget messze kerülő atittűd nyilvánult meg Luke irányába is. A regényével a szerző lesújtó véleményt alkot a tömegről, de a sajtó, a közösségi média vagy a politikusok sem járnak jobban. Az egyénben viszont, úgy tűnik, hogy hisz.
Ebben az őrült katyvaszban két ember áll Luke mellett: kissé fura barátai, Nestor és Henry. Ők maguk is kívülállók, akárcsak a férfi. A városiak mércéje szerint fura szerzetek, egyikük kocsmai zenélésből él, a másikukról még ennyit sem tudunk, azonban végig támogatják a barátjukat. Sajtófigyelést tartanak a neten vagy kimenekítik a lincselők elől.
Luke Roy a kezdetektől fogva kívülálló. Gyerekként, a szüleivel érkezett a településre, majd ők távoztak és a fiukra hagyták a lakóhajót. A főhős gyökértelensége egészen plasztikusan is megjelenik abban, hogy nincs saját háza ebben a klasszikus értékek mentén szerveződő közösségben. Nem véletlen, hogy ebben a helyzetben csak egy másik kívülálló, egy korábbi botrány áldozatának felesége érti meg és válik a társává. Legalábbis egy időre.
Az események ugyanis, ahogy korábban is láthattuk, a szereplők akaratától vagy cselekedetitől függetlenül dobálják őket.
Sorsukba alig van beleszólásuk. Néha pedig épp azzal ártanak, amivel segítenének, ahogy Luke a megmentett fiúnak, akinek története a kötet utolsó oldalain bontakozik ki.
