2025-ben Jehan Paumero A hazám és az otthonom - Magyarország egy francia szemüvegén át című könyve (itt olvashatsz bele) kapta a legjobb első prózakötetnek ítélt Margó x Erste #higgymagadban különdíjat. A szerzővel Valuska László beszélgetett.
Franciaként Pécsett
A francia Jehan Paumero 20 éve érkezett Magyarországra. A hazám és az otthonom című kötet beszámoló arról, hogyan boldogult itt a kezdetben nyelvismeret nélkül. Az ő szemüvegén keresztül láthajuk kultúránk furcsaságait, amelyek egy kívülálló számára megdöbbentőek, mint az angol-magyar 6:3 ünneplése vagy Trianon emlegetése – amivel franciaként az első héten találkozott. Kötete saját bevallása szerint nem regény, mivel a valós élettörténetét írta meg.
Paumero először 2002-ben a Szigetre jött, és eleinte csak egy évre maradt Magyarországon – amit minden év végén megújított.
Ő maga is zenél, fesztivált is szervezett Frannciaországban, először épp a zenekarával, egy fellépés keretében járt Pécsett, majd ideköltözött. Dolgozott itthon koncertszervezőként például a Pécsi Egyetemi Napokon, és közvetítette a magyar és francia zenekarokat a két ország, sőt a környező régió városai között is.
Szóba került a magyarok és a franciák múltfelfogása közötti különbség, hogy mennyire élő számukra egy-egy régi esemény, sérelem. Úgy látja, a franciák esetében ez a múlttal foglalkozás „elmehet 20 évvel ezelőttig, mert az ember átélte ezt a korszakot, de egy olyan korszakról, amit nem éltünk, arról nem beszélünk igazából."
Neki eszébe se jutott volna, hogy Trianon itthon még napi téma, az édesapja hívta fel a figyelmét az utazás előtt, hogy olvasson utána. Kiderült, hogy neki volt igaza, az első héten szóba került, ahogy azt is megtanulta, hogy ne koccintson sörrel.
„Az volt az első érzésem, hogy a két ország nem különbözik annyira egymástól. Két európai országról van szó, csak lépésről lépésre vettem észre különbségeket" – válaszolta Valuska László kérdésére. Később azért számos furcsaságot felfedezett és meg is írt a kötetben.
„A könyv írása elején azt hittem, hogy tudom, hogy a hazám Franciaország, az otthonom pedig Pécs vagy Magyarország, de közben rájöttem, hogy sokkal összetettebb."
Azt tapaszalta, hogy Magyarországon jobban tisztelik az emberek az időseket, a gyerekek a tanárokat. Ezt jónak tartja, ahogy azt is, hogy nálunk az anya tovább maradhat otthon a gyerekével, mint Franciaországban.
Magyarul írni
Szóba került, hogy eleinte mennyire meggyűlt a baja a magyar nyelvvel. Különféle autodidakta módszerekkel próbálkozott, de a logikáját és kiejtését egyformán nehéznek találta, annyira nem hasonlít semmire. Mostanra azonban annyira magabiztosan használja, hogy a díjnyertes kötetet már magyarul írta.
Hogy a családja is elolvashassa, próbálja lefordítani franciára, azonban ez nagyobb kihívásnak bizonyult, mint hitte, mert szerinte sok mindent nem lehet lefordítani. Illyen például a rendszerváltó nemzedék kifejezés.
„Hogyha valamit nagyon akarsz az életben, szeretnél elérni valamit, ami elérhetetlennek tűnik, állj neki!"
– üzente a #higgymagadban különdíj mottójához kapcsolódva.
Úgy folytatta: „Számomra a magyar nyelv tanulása volt az egyik, mert nagyon izgalmasnak találtam, és nagyon érdekelt a logikája. És az írással is így voltam. Valamiért magyarul kezdtem megírni ezt a könyvet, és a legelején azt gondoltam, hogy nyolc oldal után biztos, hogy abbahagyom, mert nehéz, meg nem annyira természetes."
A beszélgetésből kiderül még:
- Mit mondott Bérczes László, akinek először megmutatta a szöveget?
- Mit élvezett legjobban a könyvvel kapcsolatban és mi hiányzik neki?
- Tervez-e szépirodalommal foglalkozni és milyen nyelven?
- Milyen a magyar irodalom megítélése Franciaországban?
