Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A magazint itt tudod megrendelni.

Szilágyi Zsófia | 2021. június 30. |

Hallottam egy magyartanárról, aki úgy olvasta fel Ady verseit az óráin, hogy könnyezett közben – és ettől kamasz hallgatósága, milyen meglepő, egyáltalán nem hatódott meg. Nem történt ez annyira régen, ez a bizonyos tanár nem találkozott Ady Endrével, nem a személyes élményei kavarodtak fel benne annyira, hogy képtelen volt uralkodni magán: mégis mindig eszembe jut ez az eset, amikor Esterházyról beszélek az előadásaimon. 

Hogy miként lehet átadni, amit csak az tapasztalhatott meg, aki beszélgetett, együtt szerepelt, egy asztalnál ült a kortárs irodalom klasszikussá változott,

már csak művein keresztül megszólítható alkotójával – mivel Esterházy után a pátosszal is sokkal óvatosabbak vagyunk, inkább egy idézethez és egy párhuzamhoz menekülök. 

Amikor a magyar irodalmi életben kitört az Ady körüli háború, Móricz adott egy interjút a Pesti Naplónak. Ott a következőt mondta D. Kocsis Lászlónak, 1929. július 18-án: „Figyelmeztettek rá ‒ mondja –, hogy Kosztolányi Dezső leleplezte az »írástudatlanok árulását«. Elolvastam a cikket és nagyon sajnáltam érte. A cikk olvasása közben állandóan az volt az érzésem, hogy végtelenül sajnálom Kosztolányit, mert valami belső gátlás megakadályozza abban, hogy Adytól azt kapja, amit annyi ezer, tízezer és százezer ember kapott: az elragadtatás boldogító érzését…” Aztán a kölcsönös lesajnálás folytatódott, miként a vita is, de most nem ezt a történetet szeretném továbbmondani: megvan a kifejezés, amit Esterházy kapcsán használni szeretnék.

Hogyan adjuk át tehát az elragadtatás boldogító érzését?

Különösen, ha olyanokat tanítunk, akiknek szintén az átadás lesz a feladatuk – vagyis tanár szakos hallgatóknak. A legfrissebb, Esterházy tanításával kapcsolatos tapasztalataim ugyanis innen származnak: egy évfolyam-előadás keretei közt kell évről évre EP-ről beszélnem, harmadéves, magyartanárnak készülő hallgatóknak.

Akik kicsit is követik, ami a magyartanítás körül az utóbbi időben zajlik, esetleg maguk is érintettek, tudják, mennyire nehezített terepen mozgunk, amikor kortárs irodalomról beszélünk tanárszakosoknak – ha belenéztek ezek a hallgatók a legújabb Nemzeti Alaptantervbe, azt fogják ott látni,

szinte nincs is mód és óraszám kortársakat tanítani

(minek töltjük tehát ezzel az időt, tehetnék fel a kérdést, de nem teszik, mert a többségük szeretne majd időben hozzá közeli írókkal foglalkozni az óráin). A saját, hozott élményük pedig leggyakrabban (igen, még 2021-ben is) az, hogy az irodalom kronologikus rendjében valahol a Radnóti–Pilinszky–Örkény háromszögben álltak meg a középiskolában, minden további homályos, legfeljebb a kétségbeesett érettségire készülés napjaiból dereng fel egy-két kortárs alkotó… neve. Most nem szeretnék olyanokkal jönni, hogy amikor Móricz a harmincas évek végén ellátogatott egykori gimnáziumába, Sárospatakra, és büszkén felhívták rá a figyelmét, épp érettségi zajlik és belőle felelnek, saját bevallása szerint elborzadt: arra gondolt, ő, érettségiző diákként, biztosan nem akarna saját magából felelni, sokkal fiatalabb írókkal foglalkozna szívesen. Közelebbi példát is mondok, az én érettségiző évemben, 1990–91-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi versenyen az egyik választható téma a Fancsikó és Pinta volt. 

Az egyetemi hallgatók nagy része tehát nem sokat tud Esterházy életművéről, amikor az egyetemen hallani kezd róla – viszont, bármennyire is különösen hangzik ez, többnyire fél tőle. Fél, mert annyit tud róla, hogy posztmodern alkotó: és a magyar iskolákban, tisztelet az összes kivételnek, mert vannak, szerte az országban, a posztmodern az érthetetlen, lila, nehéz, rémisztő szinonimájaként oktatódik. (Lilának lila volt EP, de nem úgy… ezt most abba is hagyom.) De nemcsak ezért szoronganak: félnek azért is, mert azt tapasztalják, hogy az egyetemen oktató tanáraiknak Esterházy műveiből képződött meg valamiképp az „anyanyelve”, ők meg ezt a nyelvet nem beszélik, nem értik az utalásokat, sokszor még azt sem, ez miért olyan ellenállhatatlanul vicces. Azt tapasztalják, hogy a tanáraiknak Esterházy mintha személyes ismerősük lett volna, akármilyen korszakról beszéljenek is, és ők ehhez a képzeletbeli közös asztalhoz nem mernek, nem tudnak odaülni.

Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Kincsek az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárból

Milyen könyvtára volt Esterházy Péternek? Vajon felfedezhető-e kapcsolat az írásaiban rejlő sűrű intertextuális háló és az általa birtokolt, forgatott könyvek között? Milyen magyar és világirodalmi kötetek sorakoztak a polcán, és milyen írók dedikálták neki a könyveiket? Ennek jártunk utána.

A hét könyve
Kritika
Az egykori irodalmi botrányhős bámulatosan burjánzó trilógiát írt a komplett francia társadalomról és undergroundról
...
Szórakozás

„Egy ügynök, aki feldob” – Pajor Tamás

„Nem vagyok Frank Zappa, nem vagyok Franz Kafka / budai srác vagyok, bejárok Franzstadtba” – suttogja A keskeny úton című szerzeményében Pajor Tamás, aki a foglalkozását firtató kérdésemre dalszerzőként, prédikátorként, performerként, metafizikai munkásként és talpas gondolkodóként írja körül magát. Hívhatnánk persze szózenésznek is, hiszen a stand-upból, versből és a slam poetryből egy nyomokban Rejtő és Bereményi világára is emlékeztető, viszont csak rá jellemző előadói nyelvet alkotott.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

2022 legjobb könyvei: 50-41.

Az év vége a számvetés ideje, így teszünk mi is: novemberben húztunk egy határt, és elkezdtük összegyűjteni a kedvenc olvasmányainkat. Szépirodalmi listánk szubjektív, és csak azokból válogattunk, amelyeket olvastunk, és amelyek megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket. Így olvastunk mi 2022-ben.

...
Nagy

Heather Morris: Tartozunk a holokauszt túlélőinek azzal, hogy elmeséljük a történetüket

Heather Morrisnak az utóbbi években több holokauszt-témájú regénye is megjelent, és mindegyik kötetet túlélőkkel készült beszélgetések és kutatások alapozták meg. Az auschwitzi tetováló szerzőjével új könyveinek háttértörténetéről beszélgettünk, ő pedig mesélt az általa megismert túlélők bátorságáról, bűntudatáról, és azokról a nehéz emlékekről, amiket kötelességünk elmesélni az utókornak.

...
Kritika

A majdnem-élet receptje: egyedülálló anya reménytelen szerelemmel

A siker fokmérője ma a karrier és a boldog - kétszülős - családi élet. De mi van azokkal, akiknek egyik sem adatik meg? Bendl Vera első felnőtteknek szóló regényében nekik ad hangot: a nagy büdös semmiben lebegés állapotának, amit szeretünk átmenetinek hinni, de van, hogy nem lesz jobb. És a semminél már egy reménytelen szerelem is jobb. A Majdnem negyven a hét könyve. 

...
Nagy

A rómaiak is züllésről panaszkodtak, amikor a tekercseket felváltotta a lapozható könyv

A Papirusz számtalan ókori anekdotán és történelmi emléken keresztül elvezet az egyiptomi papiruszkészítő műhelyektől az alexandriai könyvtáron át a római rabszolgák másolóműhelyeiig. Hét érdekességet választottunk ízelítőül az ókori könyvek világából.

...
Nagy

Mohamed Mbougar Sarr az irodalom labirintusáról írt, és közben beleveszett a saját regényébe

Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író akarata ellenére is szimbólummá vált: 31 évesen, első fekete-afrikai szerzőként nyerte el a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Paradox módon azzal, hogy neki ítélték a díjat, mintha belépett volna a saját regényének világába, amelyben az irodalmi elitet és intézményrendszert figurázta ki.

...
Nagy

Veres Attila: Igazából már csak a törvények és a pénz fog össze minket

A valóság helyreállítása és a The Black Maybe megjelenése apropójából beszélgettünk a humor szerepéről a feszültségépítésben, a kísérletező történetmesélő formákról, a sírkertszerű Magyarországról, reményről és reménytelenségről. Végül még olvasnivalót is ajánlott. Interjú.

...

Az Abigél a háború, a veszteség és a konspiráció regénye is [A Szabó Magda-titok 1.]

...

Tíz példamutató nő, tíz kiváló szakmai életút - Ezeket tanultam a Túl a plafonon beszélgetéseiből

...

Harry Potter vs. Jókai: a kötelezőkről szóló vitát nem lehet ennyire leegyszerűsíteni

...

Miért nem kapnak díjakat a női írók?

Olvass!
...
Beleolvasó

A videójátékok világa segít elmenekülni a valóság elől

Gabrielle Zevin regénye, a Világépítők egyrészt óda a videójátékok aranykorához; másrészt két ember története, akik introvertált személyiségük korlátait leküzdve igyekeznek felfedezni a szerelem és a szeretet különböző formáit. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A Szürke Ember többé már nem számít hasznos eszköznek, így ki kell iktatni

Mark Greaney első regénye a megjelenését követően azonnal bestseller lett, és számos folytatás követte, melyekkel korunk egyik legnépszerűbb thrillerszerzőjévé vált. A Szürke Emberből készült a Netflix eddigi legdrágább, 200 millió dolláros költségvetéssel bíró filmje Ryan Gosling főszereplésével. Olvass bele!

...
Beleolvasó

"Látod? Látod? Látod? Bölcső. Macskabölcső!" [Vonnegut100]

Száz éve született Kurt Vonnegut, akinek könyveit kultikus rajongás övezi mind a mai napig. Nincs ez másként az eredetileg 1963-ban megjelent Macskabölcsővel sem, amely olvasók egész generációjában hagyott kitörölhetetlen nyomot. Olvass bele!