Esterházynak helye van az iskolai oktatásban

"Esterházynak ott kell lennie a magyarórákon – még ha ehhez a lehetetlenségig leleményeseknek kell is lennünk."  Szilágyi Zsófia írása arról, hogyan lehet bevinni Esterházy Péter műveit az oktatásba. 

A Könyves Magazin, a Magvető Kiadó támogatásával május végén egyszeri és megismételhetetlen kiadványt jelentetett meg az öt éve elhunyt Esterházy Péterről, valamint szellemi és kulturális hagyatékáról. A magazint itt tudod megrendelni.

Szilágyi Zsófia | 2021. június 30. |

Hallottam egy magyartanárról, aki úgy olvasta fel Ady verseit az óráin, hogy könnyezett közben – és ettől kamasz hallgatósága, milyen meglepő, egyáltalán nem hatódott meg. Nem történt ez annyira régen, ez a bizonyos tanár nem találkozott Ady Endrével, nem a személyes élményei kavarodtak fel benne annyira, hogy képtelen volt uralkodni magán: mégis mindig eszembe jut ez az eset, amikor Esterházyról beszélek az előadásaimon. 

Hogy miként lehet átadni, amit csak az tapasztalhatott meg, aki beszélgetett, együtt szerepelt, egy asztalnál ült a kortárs irodalom klasszikussá változott,

már csak művein keresztül megszólítható alkotójával – mivel Esterházy után a pátosszal is sokkal óvatosabbak vagyunk, inkább egy idézethez és egy párhuzamhoz menekülök. 

Amikor a magyar irodalmi életben kitört az Ady körüli háború, Móricz adott egy interjút a Pesti Naplónak. Ott a következőt mondta D. Kocsis Lászlónak, 1929. július 18-án: „Figyelmeztettek rá ‒ mondja –, hogy Kosztolányi Dezső leleplezte az »írástudatlanok árulását«. Elolvastam a cikket és nagyon sajnáltam érte. A cikk olvasása közben állandóan az volt az érzésem, hogy végtelenül sajnálom Kosztolányit, mert valami belső gátlás megakadályozza abban, hogy Adytól azt kapja, amit annyi ezer, tízezer és százezer ember kapott: az elragadtatás boldogító érzését…” Aztán a kölcsönös lesajnálás folytatódott, miként a vita is, de most nem ezt a történetet szeretném továbbmondani: megvan a kifejezés, amit Esterházy kapcsán használni szeretnék.

Hogyan adjuk át tehát az elragadtatás boldogító érzését?

Különösen, ha olyanokat tanítunk, akiknek szintén az átadás lesz a feladatuk – vagyis tanár szakos hallgatóknak. A legfrissebb, Esterházy tanításával kapcsolatos tapasztalataim ugyanis innen származnak: egy évfolyam-előadás keretei közt kell évről évre EP-ről beszélnem, harmadéves, magyartanárnak készülő hallgatóknak.

Akik kicsit is követik, ami a magyartanítás körül az utóbbi időben zajlik, esetleg maguk is érintettek, tudják, mennyire nehezített terepen mozgunk, amikor kortárs irodalomról beszélünk tanárszakosoknak – ha belenéztek ezek a hallgatók a legújabb Nemzeti Alaptantervbe, azt fogják ott látni,

szinte nincs is mód és óraszám kortársakat tanítani

(minek töltjük tehát ezzel az időt, tehetnék fel a kérdést, de nem teszik, mert a többségük szeretne majd időben hozzá közeli írókkal foglalkozni az óráin). A saját, hozott élményük pedig leggyakrabban (igen, még 2021-ben is) az, hogy az irodalom kronologikus rendjében valahol a Radnóti–Pilinszky–Örkény háromszögben álltak meg a középiskolában, minden további homályos, legfeljebb a kétségbeesett érettségire készülés napjaiból dereng fel egy-két kortárs alkotó… neve. Most nem szeretnék olyanokkal jönni, hogy amikor Móricz a harmincas évek végén ellátogatott egykori gimnáziumába, Sárospatakra, és büszkén felhívták rá a figyelmét, épp érettségi zajlik és belőle felelnek, saját bevallása szerint elborzadt: arra gondolt, ő, érettségiző diákként, biztosan nem akarna saját magából felelni, sokkal fiatalabb írókkal foglalkozna szívesen. Közelebbi példát is mondok, az én érettségiző évemben, 1990–91-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi versenyen az egyik választható téma a Fancsikó és Pinta volt. 

Az egyetemi hallgatók nagy része tehát nem sokat tud Esterházy életművéről, amikor az egyetemen hallani kezd róla – viszont, bármennyire is különösen hangzik ez, többnyire fél tőle. Fél, mert annyit tud róla, hogy posztmodern alkotó: és a magyar iskolákban, tisztelet az összes kivételnek, mert vannak, szerte az országban, a posztmodern az érthetetlen, lila, nehéz, rémisztő szinonimájaként oktatódik. (Lilának lila volt EP, de nem úgy… ezt most abba is hagyom.) De nemcsak ezért szoronganak: félnek azért is, mert azt tapasztalják, hogy az egyetemen oktató tanáraiknak Esterházy műveiből képződött meg valamiképp az „anyanyelve”, ők meg ezt a nyelvet nem beszélik, nem értik az utalásokat, sokszor még azt sem, ez miért olyan ellenállhatatlanul vicces. Azt tapasztalják, hogy a tanáraiknak Esterházy mintha személyes ismerősük lett volna, akármilyen korszakról beszéljenek is, és ők ehhez a képzeletbeli közös asztalhoz nem mernek, nem tudnak odaülni.

Tovább olvasnál? A cikk folytatását a Könyves Magazin Esterházy-különszámában találod, amit itt tudsz megrendelni!

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Amikor Esterházy magyargondozását politikai mémmé olvasták félre

Az Így gondozd a magyarodat rövidített verzióját mára a célközönség lényegében negatív mémként használja, amelyen újra és újra felháborodva megerősítheti a belémérgezett kirekesztő önképet: mi egy vérből valók vogymuk." Fehér Renátó esszéje a politikai félreolvasásról.

...
Nagy

Esterházy Márton: „Péter zseni volt, én szakmunkás”

A fociláz kezdetektől jelen volt a négy Esterházy testvér életében. Egyöntetűen vallják, hogy Péter volt közülük a legtehetségesebb, de profiként Márton vitte a legtöbbre. A Könyves Magazinnak utóbbi elmesélte, milyenek voltak a korai és a felnőttkori közös futballozások, és hogy EP hogyan viselkedett a pályán és azon kívül.

...
Nagy

Kincsek az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárból

Milyen könyvtára volt Esterházy Péternek? Vajon felfedezhető-e kapcsolat az írásaiban rejlő sűrű intertextuális háló és az általa birtokolt, forgatott könyvek között? Milyen magyar és világirodalmi kötetek sorakoztak a polcán, és milyen írók dedikálták neki a könyveiket? Ennek jártunk utána.

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

Megtörni a hallgatást [Ms. Columbo Olvas]

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

Olvass!
...
Beleolvasó

Vigh Bori könyve hasznos tanácsok sorával segít turistából utazóvá válni

A Túl a plafonon podcastsorozat májusi vendége Vigh Bori digitális nomád, akinek az utazás az élete. Olvass bele Hogyan menjünk világgá című könyvébe!

...
Beleolvasó

A Dominus a Római Birodalom aranykorába vezet, amikor keletről egy új szekta terjed el

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lesújt az istenek haragja, amikor egy boszorkány beleszeret Lokiba

A megindító, elsöprő erejű történet újragondolja az északi mitológiát. Olvass bele!