Idén már a magyar olvasók is a kezükbe vehetik Daniel Bănulescu A világ legszebb történetének nevezett regényciklus utolsó részét, a Minden idők legjobb regényét (olvass bele!). „A szerző elképzel egy alternatív történelmet: mi lett volna, ha Nicolae Ceaușescu ellen egy bukaresti cigány alvilági banda merényletet kísérel meg? A tettes, aki ezzel vállalja (ha sikerül kiiktatni Ceaușescut, ha nem), hogy emiatt egész hátralévő életét a Szekuritáté és az államhatalom emberei előli menekvéssel kell töltenie, egy fiatal tolvaj lesz, Lakatfű” – írtuk egyebek mellett hét könyve kritikánkban. A szerzővel a könyv fordítója, Szonda Szabolcs készített interjút.
Kezdjük a beszélgetésünket egy rém egyszerű kérdéssel: mi a helye az életünkben az irodalomnak?
Az irodalom néha olyankor jelenik meg előttünk, amikor a legkevésbé számítunk rá. Például a múltkor sétálok a parkban. Két járókelő fejlődik fel a közelemben, beszélgetnek. Egyszer csak az egyikük felemeli a hangját:
„- Adhatok egy tanácsot?
- Csak ha nagyon jó.
- Az. Ne engedd a majmoknak, hogy megborotváljanak.”
Szintén az utcán hallottam ezt a bölcsességet: „Aki veszekszik, az ördöghöz fohászkodik.”
És egy harmadik elmélkedés, amelyet mostanában hallottam, és nagyon tetszett: „Egy veszekedéshez két ostobára van szükség.”
Lám, az irodalom a legváratlanabb helyekről tör elő és ragyog fel.
A Minden idők legjobb regénye – az ön meghatározásával – egy „regényklán” része, amelynek címe: A világ legszebb története. Hogyan foglalná össze ennek a témakörét, és mit mondana annak, aki elkezdené olvasni a könyvciklust, melyik kötettel kezdje?
A négy könyvből álló sorozat (három kötete elérhető magyar fordításban – szerk. megj.) és főként az ön által említett regény témája lényegében egy városi gerillaharc. A szembenálló felek egyrészt Nicolae Ceaușescu és a rendszere, másrészt egy kisebb, titkos had, amelynek tagjai tolvajok, szélhámosok, betörők, országosan körözött gonosztevők. Ezek az emberek radikalizálódnak, fegyvert ragadnak, és így szállnak szembe azokkal, akik védelmezik a diktátort, Románia teljhatalmú urát.
A ciklus első regényével kezdeném az olvasást, ennek az a címe, hogy Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!
A Minden idők legjobb regénye már az első fejezetben megteremt egy jótékony feszültséget, amely az olvasót is még kíváncsibbá teszi. Ez lényegében abból ered, hogy egyrészt a szereplők ismerős embertípusoknak tűnnek, másrészt jelen van itt egyfajta idegenségérzet, hiszen a történések színhelye 1989 Romániája, Bukarestje, amely napjaink valóságától eléggé távoli világnak bizonyulhat. Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy a mai olvasó – az is, aki a könyvet más nyelven olvassa, mint románul – be tudjon kerülni a regény univerzumába?
A legfőbb célom az volt, hogy jó könyvet írjak. A jó könyveknek titkos erejük van. Rengeteg jó cselekedetet visznek véghez. Gyógyítanak, szökéseket tesznek lehetővé, segítenek levitálni, magukkal visznek, amikor kimennek a reptérre, és siklórepülőként útnak erednek. Szerényen rejtőzködnek ugyan, de a jó könyvek képesek életet menteni.
Ahhoz, hogy be lehessen lépni ebbe a regényvilágba, két dolog szükséges: a betűk ismerete és jóhiszeműség.
Ez a könyve is igen olvasmányos regény, amely sok szempontból elgondolkodtatja az olvasóját. Markánsan magán viseli a mágikus realizmus jegyeit is, miközben a legmélyebb, minden ízében balkáni életérzésben gyökerezik, pontosabban annak a román változatában, egészen sajátos, egyedi krónikáját nyújtva az Aranykorszak utolsó évének, egyféle „alternatív világban”, amely azonban a mindennapokban is tetten érhető. Ön a saját bőrén tapasztalta meg Ceaușescu önkényuralmát. A regénye valamiképpen feldolgozása ennek a személyes tapasztalatnak is? Hatással volt önre ezeknek a könyveinek a megírásában Mihail Bulgakov vagy más képviselője az irodalmi mágikus realizmusnak?
Köszönöm ezt az igazán találó jellemzést a regényemről.
A dolgok szinte önmaguktól fonódnak egybe. A regényciklusban helyenként feltűnik egy Daniel Bănulescu nevű szereplő is. A Minden idők legjobb regényében van egy olyan verssora („Ma éjszaka a halálom enyhén zavart az imádkozásban.”), amely a főhős Lakatfű személyes tapasztalatává válik. A sorozat egy másik kötetében Ceaușescu a limuzinjába invitálja őt az utcáról, természetesen nem mondhat nemet, és ott a diktátor – aki szeretne megszabadulni tőle, mert folyton bírálja őt nyilvánosan – azt mondja neki, hogy 31 nap alatt írjon és jelentessen meg egy olyan könyvet, amilyent szeretne, úgy, hogy az lenyűgöző legyen a diktátor és környezete számára. Ellenkező esetben kemény büntetésben lesz része, ígéretük szerint a lakossági nyilvántartásból is törölhetik.
Igen, Bulgakov az egyik kedvenc szerzőm, nem tétováztam egyet s mást eltanulni tőle. Másrészt azonban egy kis szerénység sem árt. Jót tesz a jellemnek.
Regényében egy olyan világ érhető tetten, amelynek a váza valóságos, konkrétan azonosítható szocio-kulturális elemekből építkezik, ugyanakkor fiktív, a fantasztikumból táplálkozó rétegek dúsítják. Hogyan kezelte ezt a két vetületet az egyensúlyuk elérése érdekében?
Volt olyan, hogy a sors is segített a hitelesség megteremtésében, olyan módon, amelyet így utólag anekdotikusnak is mondhatnék.
Hazafelé tartottam vonattal, Bécsből Bukarestbe, és úgy adódott, hogy utastársam volt ugyanabban a fülkében egy hivatásos tolvaj.
Egészen büszke lett arra, hogy engem érdekelnek a betöréses munkái. Elkezdett faggatni, hogy lássa, eléggé fel vagyok-e készülve arra, hogy alkalomadtán én is behatoljak éjszakánként a békés lakók otthonába.
„Elkap a Milícia” – tesztelt. – „A betörőszerszámos kistáskát idejében elhajítottad, de közben a zsernyák már rá is rakta a bilincset a hátrafeszített csuklódra. Miből jön rá, hogy éppen egy betörés után vagy, ha megszabadultál a felszereléstől?”
„…”
„Pofonegyszerű: valószínűleg elfelejtetted lehúzni a gumikesztyűt, amivel dolgoztál.”
A könyvében van egy határozott metafizikai, spirituális nyomvonal is, a vallásos hit kérdése lényeges helyet foglal el a regény összképében, sőt, annak címét is magyarázza. Ami Lakatfűt illeti, az ő fejlődéstörténete is ez a regény valamiképpen, szól arról is, hogy ez a fiatal bűnöző megtisztulna, keresi a személyes megváltását?
Lakatfű ebben a regényben egészen mély kapcsolatot alakít ki a Bibliával, szeretné azt is, ezáltal önmagát is jobban megérteni. Mint mondtam, a jó könyvek számos jó cselekedetet tesznek. De egy jó könyv önmagában is már egy jótett.
Hogyan viszonyul a „regényklán” az ön irodalmi alkotómunkája más területeihez, például, a prózájával közös témák kapcsán is, a drámaírói munkásságához?
Néhány éve, egy interjú során, megkérdezték tőlem: „Milyen esélyei vannak a román irodalomnak?”
Azt válaszoltam, hogy a román irodalomnak három esélye van: a költő Daniel Bănulescu, a regényíró Daniel Bănulescu és a drámaíró Daniel Bănulescu.
Vajon súlyosan vagy enyhén tévedtem ezzel?
