Claire Clairmont mindössze 18 éves volt, mikor megszülte Byronnal közös lányát, Allegrát. Allegra a költő kevésbé ismert gyerekei közé tartozik – ötéves volt, mikor meghalt –, és Clairmont maga is kevés figyelmet kapott az elmúlt 200 év folyamán.
Ezt a hiányt kívánja betölteni a nemrég megjelent Clairmont: The Sensuous Hidden Story of the Greatest Muse of the Romantic Period (Clairmont: A legnagyobb romantikus múzsa titkos érzéki története), Lesley McDowell regénye.
De vajon kit találunk, ha közelebbről is szemügyre vesszük Byron elfeledett szerelmét?
Clairmont és Shelley
Két évszázad távlatából talán meglepő, hogy Clairmontból nem lett ünnepelt író. Elvégre megvolt a tehetsége és a megfelelő kapcsolatokkal is rendelkezett: mostohatestvére nem más volt, mint Mary Shelley.
A művelt, több nyelven beszélő Clairmont közeli kapcsolatban állt Shelleyvel és férjével,
Percy Bysshe Shelleyvel, és egy ideig a pár radikális politikai nézeteit is osztotta.
Még csak 16 éves volt, mikor velük tartott Európába. Utazás közben soha be nem fejezett művén, a The Ideoton (Az idióta) dolgozott, melynek főszereplője olyan rendkívüli elmével rendelkezett, „amit a közönséges emberek egy idióta elméjének tartottak, mivel nem követte saját közönséges és elfogult gondolkodásukat”.
Clairmont a Villa Diodatiban is ott volt, 1816 legendás nyarán, mikor a jelenlevők kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást,
és Shelleyben megszületett a Frankenstein gondolata. (Erről a nyaralásról cikket is írtunk.) McDowell kutatásai alapján azonban főhőse nem vett részt a kihívásban: figyelmét lekötötte Byron, akitől kilenc hónappal később gyereke született.
Válasz nélkül hagyott levelek
Egy évvel Allegra születése után Byron magához vette lányát; Clairmont és a Shelleyk úgy vélték, hogy a lányra fényesebb jövő vár, ha egy gazdag arisztokratánál nevelkedik egy 19 éves hajadon vagy annak anarchista rokonai helyett. Clairmont és Byron viszonya ekkorra már megszakadt; mi több, a költő kifejezett utálattal viseltetett a nő iránt.
Ezekből az évekből maradtak fenn Clairmont Byronnak írt levelei.
A gondosan megmunkált, érzékletes és fanyar írásokban Clairmont azért könyörgött, hogy a férfi gondoskodjon róla és Allegráról; válasz azonban nemigen érkezett.
Mikor Allegra négyéves lett, Byron megszegte Clairmontnak tett ígéretét, és zárdába adta a gyereket. Az ott töltött hónapok alatt Allegra egészsége fokozatosan romlott, és ötéves korában meghalt. Clairmont Byront hibáztatta lánya haláláért, a férfi pedig továbbra is figyelmen kívül hagyta a leveleit.
A szabadság kulcsa
Clairmont egyetlen írói sikere 1832-ben érkezett el, mikor elküldte Shelleynek egy félkész novelláját, arra kérve őt, hogy fejezze be és adassa ki.
„Az az igazság, hogy én magam sosem szándékoztam írni, hiszen pontosan tudom, hogy nincs hozzá tehetségem.
De szükségem van a pénzre” – írta mostohatestvérének. Még attól sem riad vissza, hogy egy nagy írót kérjen meg saját írásának befejezésére.
A novella, melyben Clairmont Nápolyban töltött idejéről emlékezett meg, végül csakugyan megjelent – Mary Shelley neve alatt. Zavarta ez vajon Clairmontot? Ha hihetünk a leveleinek, nem. Ő csupán szabadságra vágyott, amit többé-kevésbé el is ért: nevelőnőként és tanárként dolgozott, és bejárta a világot.
Titokzatos múzsa vagy saját tükörképünk?
Mit tanulhatunk ebből a történetből? A Financial Times cikke szerint a Clairmont inkább szól rólunk, mint a címadó karakterről.
A kalandos életű lány, aki romantika korának minden ragyogása és sötétsége közepette képes volt kilépni egy toxikus kapcsolatból, hogy független nőként élje életét – a történet tökéletesen illeszkedik korunk két népszerű irodalmi trendjéhez, a modernizált 19. századi románchoz és az ókori mítoszok feminista átiratához.
De mi köze van Claire Clairmonthoz?
McDowell főszereplője egy romantikus, kalandos és merész lány, aki nagykanállal habzsolja az életet; a könyvből teljességgel hiányzik az a megkeseredett nő, akivé Clairmont élete végén vált, és akit Henry James Az Aspern-levelek című kisregényében örökített meg.
Bár senki sem hibáztathat egy regényírót, amiért könyvében elferdíti a valóságot, a Financial Times rámutat a McDowell művében rejlő ellentmondásra: az író először felrótta az emberiségnek, hogy megfeledkezett Claire Clairmontról, majd könyvet írt róla, melyben kénye-kedve szerint formálta a nő történetét, különös figyelmet szentelve szexuális életének, hogy így elégítse ki a modern olvasók vágyait.
„Ezt csináljuk: újra és újra elmesélünk egy történetet, és közben úgy igazítjuk, hogy megfeleljen saját szükségleteinknek”
– nyilatkozta a Guardiannek Natasha Solomons, aki maga is több regényben vállalkozott egy-egy elfeledett nő történetének elmesélésére.
Talán az a legfontosabb tanulság, hogy a történeteket alapjaiban határozzák meg a szerző vágyai, értékei és szükségletei.
Henry James és Lesley McDowell is megírta saját Clairmont-történetét; mindketten más-más tulajdonságokat és viszonyokat hangsúlyoztak ki művükben, saját szükségleteiknek megfelelően. Clairmont egyiket sem érte meg, így sosem tudhatjuk, hogy mit gondolt volna róluk.
Nyitókép: Wikimédia
