Mondtam neked, hogy félre kell tenni pénzt, mert mindig történhet valami, valami történni fog, ami pénzbe kerül, a busz elromlik, az áru rajtatok marad, nincs miből újat venni, mindig történni fog valami, mint amikor elvitte a szél a tetőcserepeket, és megrogyott a tető az esőtől, mindig történni fog valami, mint amikor elcsapta Bali az autóval azt a vaddisznót, és azt mondtad, ilyen is csak veletek történik, igen, ilyen is történik veletek,
mindenkivel történik valami, valami, ami pénzbe kerül,
azért kell eltenni szépen minden hónapban, félretenni, egy számlára, jobb esetben, tudom, hogy nincs számlád, de használd akkor anyósod számláját, ahová utalni szoktam, eltenni úgy, hogy hozzá ne nyúlj soha, gyűljön szépen, mert történni fog valami, ahogy most történt is, és megint itt vagy, hogy 300 ezer, és hogy mindennek vége, mert mindennek vége akkor van, ha nincs tartalék, ha nincs hová nyúlni, ha nincs mögötted semmi, igen, tudom, úgy érzed, én vagyok mögötted, de vajon meddig bírom még, ezt mondd meg nekem, meddig bírom még, hogy én vagyok mögötted és mindig történik valami. Azt mondják nekem, soha nem lesz vége, így mondják, ne csináld, hagyd abba, mert soha nem lesz vége, mindig újra kérni fognak, és egyre többet, ezt mondják, és én magyarázom, magyarázom, hogy jött a vaddisznó, ki számít arra, hogy a vaddisznó jön, és a cserép is, hát honnan volna pénzük a tetőre, ezt mondom, és csak csóválják a fejüket, hogy mindig jönni fog valami, újabb és újabb dolgok, soha nem lesz vége, más emberek kijönnek a pénzükből, ha kevés is, meghúzzák magukat, mi lesz velem, ha ezt a terhet én cipelem, ezt kérdezik tőlem a mások, akiknek elmeséltem, megemlítettem, hogy vagytok, és hogy megint baj van, nem rosszallóan, inkább kétségbeesetten mondják, hogy nem lesz ennek vége soha, soha nem fogjátok megtanulni, hogy ki kell jönni a pénzből, annyiból, amennyi van, és én azt mondom, hogy hát a legtöbb ember mögött ott áll egy szülő, és a szülő odateszi magát, odarakja a pénzt, odaadja, hogy ne adná oda, nem gondolja, hogy soha nem lesz ennek vége, csak azt gondolja, el kell indulni valahogy, el kell indítani a gyereket, ezt gondolja, és el is indítja,
de téged ki indítson el, amikor a saját kezedbe akarod venni a sorsod,
vállalkozást akarsz csinálni, ki indítson el, ha nem én, ha már így vagyunk, hogy megszerettelek, és írsz, írod, hogy baj van, fel nem hívsz, mert nincs pénz a kártyádon, néha küldök rá, ha nagyon kell, csak írsz, ha van mobilinterneted, akkor felhívsz Messengeren, de többnyire csak írsz, és azt írod, hogy szégyelled, nagyon szégyelled, de megint baj van, és most az egyszer, most utoljára, mert vissza akarod fizetni, igen, szégyelled magad, azt írod, rettentően szégyelled, mert már meg kéne állj a saját lábadon, sőt már te kéne hogy segíts nekem, ezt írod, én meg érzem, hogy ki fogom fizetni megint, és tényleg, talán soha nem lesz vége, mit tehetek, ha soha nem lesz vége, de csak most indult ez a vállalkozás, még csak most indultok el, a szülők elindítják a gyerekeiket, és téged ki indítson el, anyád is tőlem kér pénzt gyógyszerre, hogy adna neked, miből adna, mert nektek nincs hitel, ahhoz bejelentett munka kell, ahhoz működő vállalkozás kell, nincs hitel a világ végén, csak az uzsorás van, az uzsorástól félek, féltelek, tudom, a nagybátyád ott az uzsorás, de féltelek tőle, beleesni az uzsorába, még csak az kéne. Kifizetem. Átutalom, még írsz, írod, hogy mennyire szégyelled, és mennyire kétségbe vagy esve, azt írod, soha nem gondoltad volna, hogy ilyen nehéz lesz, hogy ilyen nehéz az élet, és én már navigálok a bank oldalára, már ott vagyok, és beírom az összeget, és kattintok, és kész, már vége, elment neked a pénz, és írom, hogy elment a pénz, és akkor köszönöd, ezerszer köszönöd, sok felkiáltójelet teszel azután, hogy köszönöd, azt írod, hogy szeretsz, és én nem gondolom, hogy a pénzt szereted, vagy gondolom? azt gondolom, hogy a pénzért szeretsz? Hogy csak a pénz kell, minden mindegy, csak belekapaszkodni abba, akitől pénzt lehet várni, belekapaszkodni erősen, húzni, húzni, hogy adjon, adja a pénzt, most rögtön, mert most rögtön kell, mert nagy a baj, és aztán megkönnyebbülni, hogy adja, megint adja a pénzt, és leülni az egyetlen székre a konyhában, és felsóhajtani, hogy megvan a pénz megint, holnap is nap lesz, a holnapi katasztrófa is elhárítva, felsóhajtani, menni tovább.
Hát jött ez az ember, az olyan ellenőr, kettő is volt, néztek mindenkit, de legjobban a cigányokat, biztos, hogy a cigányokat nézték legjobban, és én mondtam, hogy hát van nekem papírom, csak most éppen odaadtam, az unokatestvéremnek adtam, mert az ment áruért,
hát csak egy van abból a papírból, nem tudtam én, hogy kell kettő.
Egy hivatalos papír van, aztat az unokatestvérem vitte románba, mert kell neki oda, mert ő ott vásárol. Én csak itt árulok. Hát honnan tudhatnám én, hogy kell az a papír nekem is, és hogy legyen egyszerre két helyen az a papír? Hát mit csináljak, most mit csináljak, hívom őket, hogy jöjjenek a papírral, de románba vannak, nem tudnak ideérni. És akkor mondja az ember, hogy a mérleghez is kell papír, hogy be van mérve, a mérleget is be kell méretni, azt mondja az ember, annak a papírja hol van, hát nem tudom, hol van, nem tudtam én, hogy be kell méretni, azt sem tudom, mi az, hogy beméretni. Hát a mérleg mér, mit kell azon beméretni? De nem kérdezem meg ezt az embert, meg a másikat, aki vele jött, mert nem szépen néz, csak mondja, hogy itt büntetés lesz, és be kell zárni, de hogy zárjak be, mondom neki, hát itt az eper, hát mit csináljak az eperrel, holnapra megfonnyad, ha nem árulom, kidobhatom, hát mennyi pénzbe volt az! És könyörgök neki, csak mondom, hogy mi most kezdtük ezt az árulást, hát még tanuljuk, azt is meg kell tanulni, engedje meg, hogy még itt maradjak, áruljak, míg elviszik az epret, de mondja, hogy ő nem engedheti, mert be kell tartani a szabályokat, a szabályokat, amikről mondod mindig, hogy be kell tartani, és én nem tudom, mik a szabályok, buta vagyok, buta voltam, nem tanultam, és még csak most tanulok bele. És mondja, hogy most rögtön bezárni. Minden eltenni. Bezárni most rögtön, vagy rendőr jön.
A rendőr, az jön, amikor minket becsaptak, amikor a busszal megjártuk, akkor is jött a rendőr, de nem segített,
de most jön a rendőr, és elvisz, mert itt árulok, dolgozok, hát már dolgozni se lehet, ezt kérdezem, de csak csendben, mert félek, hogy jön a rendőr. És látom, a másik ember, akivel ez az ember, ez az ellenőr jött, az már a másik árusnál van, és mondja neki, hogy a kuka, és hogy a kuka miatt most meg lesz büntetve, és a másik árus már megy is, nem vitatkozik, megy is, és befizeti, azt mondja, mert különben be kell zárni, hát most azonnal befizeti, hogy be ne kelljen zárni, oda ne vesszen az áru. Én is mit tudok csinálni, szólok neked, már szégyenkezem nagyon, szégyenkezem, de nincs kihez forduljak, nincs senki, mert felhívtam a könyvelőt, és megmondta, hogy részletfizetést nem adnak, arra ne is gondoljak, lehet, kérni éppen lehet, de soha nem adják meg, mert nem számít, hogy a szegény ember nem tudja befizetni, akkor zárjon be, míg be nem tudja fizetni, nincs részletfizetés, ezt mondja a könyvelő, és én hiszek neki, mert ő tudja az ilyen szabályokat, meg hogy mikor mit kell, mit csináljunk, mit ne csináljunk, csak nem mondta, hogy két papír kell, mert kell papír nekem is, míg árulok, meg a mérleget se mondta, hogy annak is kell papír, hát miért nem mondta, ezt megkérdezhetném, de nem kérdezem, mert örülhetünk, hogy szóba áll velünk, hogyan is juthatnánk előbbre, egyről a kettőre, ha nem állna szóba velünk, nem tudnánk mi semmit, mert nem tudunk semmit, buták vagyunk, csak azt tudjuk, amit mondanak, és azzal mindig jön a bírság, mondják, de akkor már ott is van a bírság, kell fizetni, és az eper mind odavész. Hát megköszönöm neked nagyon, hogy segítesz, hogy még utoljára segítesz, szégyellem, hogy ezt kérem, és megint kérek, szégyellem én, mert már azt szeretném, ha büszke lennél rám, és csak ilyen hülye vagyok, ilyen szerencsétlen, buta, látod, buta vagyok, hát még árulni se tudok, mert buta vagyok, a butaságomért már sokat fizettél, tudom én, sokat fizettél a butaságunkért, de most utoljára, most ezt már megtanultuk, és megírom, felírom mindig, megjegyzem, hogy ezt is odaadtad, nem felejtem el, soha nem felejtem el, míg élek.
