Átvertek, persze, hogy átvertek, hiába mondtam, hogy részletre fizessétek a buszt, míg ki nem derül, működik-e, hiába mondtam, de mit is tehettél volna, mit tehet az ember, aki háromszázezerért vesz buszt használtan, idegen embertől, akárkitől, valakitől, idegenben, ki tudja, milyen úton szerezte az is, a buszt, ami most a remény, eladta a buszt, persze írás erről nem készült, arrafelé nem írnak semmit,
csak megbeszélik, belecsapnak, belecsapnak vagy becsapnak, az egyik és a másik,
mit tehet, aki háromszázezerért akar reményt venni, azt becsapják, ez meg van írva, hová is tettem az eszem, hogy nem láttam előre, de talán előre is láttam, hiszen mondtam, mondtam, hogy kifizetni csak akkor, amikor már megy, amikor jár a remény, lábra kel, akkor lehet, szépen, óvatosan, de te mondtad, hogy így nem megy, ez az ember nem enged, oda kell neki adni a régi autót is, meg a háromszázezret, és itt ez a lehetőség, most lehet megragadni, nem lehet arra gondolni, mi lesz holnap, vagy két hét múlva, mert itt most valamit meg kell ragadni, valamiben hiszel, a reményben, ezt a reményt akarod megragadni, persze a segítségemmel, mert a kezedbe akarod venni a sorsodat, és én értem, a reményt meg akarja ragadni az ember, az is, akinek csak háromszázezerből lesz remény, és azt is kölcsönkéri, megértem, de mégis milyen butaság ez, miért nem lehetett másképpen, kérdezem magamtól, tárgyalni másképpen, papírt írni, de hát a papír is mit ér, és ha ér valamit, azért is fizetni kell, mint mindenért, miért nem lehetett másként, ezt kérdezem magamtól, vagy miért nem lehet másként egyáltalán, most, és semmikor, nem lehet másként?, ezt kérdezem magamtól, ez a remény, a megragadás, ez nem lehet másként csak csalással, csalódással, ezt kérdezem magamtól, aki nem csalásban és csalódásban élek minden nap, mert van papírom, kifizetem azt a papírt, nem is gondolok vele, megbízom, mert ott van mögöttem valami, egy papír, egy garancia, néha, ritkán, megjárom, megjárom, de az is csak bosszankodás, bosszankodás, hogy visszaéltek, nem fizették ki, csődbe mentek, átbasztak, egy kis bosszankodás, igen, kellemetlen,
de a bosszankodás nem a remény vége,
itt most eljött a remény vége, ha nem fizetjük ki ezt az új motort, az olyat, ami kell bele, a buszba, ami a remény, ha nem fizetjük ki, akkor nem lesz busz, és remény se, de odalesz a háromszázhatvan, mert mit csinálunk egy nem működő busszal, mit csinálhatunk, elsózhatjuk valakire, aki szintén háromszázért akar reményt, átvághatjuk, átbaszhatjuk, azt a szerencsétlent, de a régi autó akkor is odalett, hát így jártunk, és még gonoszak is lettünk, az az idegen ember, az a valaki, az is csak így lett gonosz vajon, hogy rásózták, őt is átbaszták, a sor végén ki áll aztán? aki már senkit nem tud átbaszni? ki az, akinél megáll az átbaszás? nálunk áll meg, mi vagyunk a lúzerek, a cigányok, a tapasztalatlanok magyarból, akik nem írnak papírt, mert azt is ki kéne fizetni, és nincs nekik arra, azoknál áll meg az átbaszás, odáig gurul, és a gonoszság is ott áll meg, és csak azért nem leszünk gonoszok, mert telik rá, telik a motorra, mert hozzányúlok a tartalékhoz, mit tesz az ember, ha a reményről van szó,
hozzányúl a tartalékhoz, mert a remény fontosabb,
a reményt nem akarjuk hagyni, nem akarunk ott maradni az átbaszással, a busszal, amiből nem lesz üzlet, nem lesz zöldséges pult, nem lesz belőle semmi, nem lesz saját munka, csak a semmi lesz, de vissza kell azért menni, garanciát vállalt, azt mondom, vissza kell menni, meg kell neki mondani, hogy nem jó a motor, garanciát vállalt, akkor vállalja az árát, fizesse ki, mert úgy járja, úgy helyes, persze aki gonosz lett, hogy ne nála álljon meg az átbaszás, az vajon mit törődik vele, hogy helyes, nem helyes, csak azzal törődik, hogy ne ő legyen a lúzer, továbbadja, egy másiknak, lúzerebbnek, átadja és megszabaduljon tőle, csak ezt lesi, mint aki megfulladni készül, aki csak a másik hátán jut levegőhöz, fulladjon meg más, ezt gondolja, nem ezt gondolnám én is? ezen gondolkodom, de nem mondom neked, mert félek a gondolattól.
Hát az az ember, az letagadta nekünk, letagadta, hogy nem jó a motor, ő nem tud semmiről, felhívtuk, de csak mondta, hogy semmiről nem tud, jó az a motor, a mi bajunk, ha nekünk nem jó, ő nem adja oda azt a pénzt, nem adja, mert nincs neki, az autót sem adja vissza, azt már a fia használja, és az autóra is mondja, hogy rossz volt, így rossz, úgy rossz,
ő ugyan nem ad pénzt,
azt mondja, és mikor mondjuk, hogy odamegyünk, beszéljük meg, nézzük meg, hát mégis garanciát vállalt, ő mondja, hogy a mi problémánkra nincs garancia, arra nincs, hogy nem jó bele a motor, hát ment vagy nem ment az a busz? hát ment! ment a busz, amikor ő odaadta, ezt volt a garancia, más nincs, ezt mondja, és akkor kölcsönkérünk egy autót, kölcsön kell kérnünk, mert a miénket, amit vettél nekünk, odaadtuk a buszért, és a kölcsön autóval megyünk ki románba, és ott megállunk, hárman, Bali, Patrick, meg én, megállunk a ház előtt, és jön ki az ember, de nem egyedül jön az az ember ki, hanem négy másik emberrel, férfivel, négy férfi jön ott ki, mi mondjuk, hogy beszéljük meg, de ő csak mondja, hogy rendőrt hív, hát hívjon rendőrt, igazunk van, az is megmondhatja, hogy igazunk van, hívja csak a rendőrt, és hívja is a rendőrt, és a rendőrnek elmondjuk, hogy ez a motor nem jó, nem jó szám van rajta, nem lehet átírni, nem lehet a busszal menni, és a rendőr meghallgatja, mondja is, hogy hát igen, ha nem jó szám van rajta, azzal nem lehet menni, igazunk van, mondta a rendőr! hogy igazunk van! de az ember csak mondja, hogy ő nem tud semmit rossz motorról, rossz számról, és menjünk onnét, takarodjunk, ezt mondja, mikor a rendőr már elment, takarodjunk, és jön az egyik ember, egy nagydarab férfi, és az odacsap az autó elejére, odacsap egy vasrúddal, behorpad a kocsi orra, de akkor egy másik meg nekimegy Balinak, megüti a fejét, megüti és még ütni akarja, Patrick meg elfut, kiáltja, hogy fussunk, futunk, mert jönnek a vasrúddal, és akkor Patrick elejti a táskát, a táskát, amiben a pénz volt, amit arra adtál, hogy megvegyük az árut, az epret, mert most epernek van szezonja, azt viszik nagyon, elejtette azt a táskát, és
így odaveszett az is,
hát ez történt, mert mi el akartuk intézni ezt, odamentünk, de jött a vasrúddal meg a négy emberrel, és így odaveszett még az a pénz is, amit árura adtál, odaveszett minden, és a kölcsönautó eleje behorpadt, így jártunk, hát miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek, ezt kérdezem, ilyen szerencsétlenségek hogy történhetnek, egyik szerencsétlenség a másik után, hát miért történik ez velünk, ezt kérdezem, amiért mi csak cigányok vagyunk? vagy fiatalok? azért megver az Isten? ezt kérdezem tőled, mert ha te nem lennél, ha te nem mondod, nem is mentünk volna oda, nem veszett volna el az a pénz is, az árura, hanem csak a motor lenne, de az is nagy szerencsétlenség, szerencsétlenség történik mindig, hát miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek? mert szegények vagyunk? Hát ki hazudott itt? Mert mi nem hazudtunk, csak mentünk, hogy a garancia, és ez lett belőle, bár ne mentünk volna, mert a rendőr is mondta, hogy igazunk van, de nem csinált semmit, mit csinálhatnánk, nincs papír a buszról, perelni pénzbe kerül, mi azt nem tudjuk, nem tudunk semmit, csak ez van, ez a szerencsétlenség, mindig ez van, hát miért ver minket az Isten? mert szegények vagyunk? Ezt kérdezem tőled, hát miért ver? De erre nem válaszolsz, nem tudod te sem, igaz, hogy miért ver, miért ez a sok szerencsétlenség, mikor úgyis olyan szegények vagyunk, nem jut nekünk olyanra, hogy ügyvéd, meg papírra, csak megegyezünk, aztán így járunk, szerencsétlenül, és már az életem meguntam emiatt, már elég volt az életből, mert nehéz így, nehéz volna úgy is, ha nem volna szerencsétlenség, de jön az egyik a másik után, a patkány meg a hideg meg a vihar, elviszi a ház tetejét,
mindig jön valami,
mindig mondom, hogy visszaadom, hogy utoljára kérek, de jön valami, mindig jön, mert szerencsétlenek vagyunk, hát mondd meg, miért, miért?
