Aki régóta olvassa Tompa Andrea regényeit, annak mindig ünnep, ha új kötet jelenik meg – erről tett tanúbizonyságot az Örkény István Színház megtelt nézőtere is, valamint a hangos taps, ami a színpadra lépő, felolvasással indító szerzőt fogadta. Az elhangzott részlet hamar kedvet csinált a regényhez: szilvafák alatt táncoló férfiak, „érdekes néprajzi keveredés” és intim helyzetben véletlenül megpillantott testek.
„A poklot a kíváncsiak számára csinálták. A hatalom kíváncsi – olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá” – áll a fülszövegben, és az este folyamán is nyilvánvalóvá vált, hogy a Kiváló testek lapjain egy olyan korban járunk, ahol a szexualitás nem magánügy többé (Erdély, Ceaușescu-korszak).
Ez a könyv is beszakítja az asztalt?
„Tele van a fejem a könyveddel” – kezdte Szolláth Dávid irodalomtörténész, aki szerint Tompa eddig megjelent 5 regénye külön-külön 5 asztalt be tudna szakítani.
Mielőtt még rátért volna a legújabb – szintén vaskos és súlyos témákat boncolgató – hatodik regényre, hangsúlyozta, hogy szintén frissen jelent meg Visy Beatrix irodalomkritikus Megtalált történetek című Tompa Andrea-monográfiája, ami kiváló fogódzókat nyújthat nemcsak a korábbi kötetekhez, hanem a mostanihoz is.
Tánc által felszabadulni
Test, hatalom, művészet, homoszexualitás, pedagógia, elbeszélés, nyelv, múlt – foglalta össze Szolláth a főbb témákat.
Elmondása szerint ő úgy olvasta a regényt, mintha a test volna a lényege, amelyre a hatalom jelentős mértékben pályázik.
Tompa Andrea viszont a testek felszabadulását éppen olyan fontosnak tartja, mint a leuralásukat. A felolvasott részletben megjelenő fiú, István például megkapta az élettől adományként a táncot, amely fontos eszköze lehet a szabadságnak.
„Nekem úgy tűnik, hogy a testek csak együtt tudnak felszabadulni” – fogalmazott a szerző, aki szerint a felszabaduláshoz mindig kell a másik ember is, hiszen önmagunkban eleve szabadok vagyunk. Példaként az április 12-i eseményeket hozta fel, ahol szintén egy tánccal kezdődött a felszabadulás – de ennek azért lehetett ekkora hatása, mert emberek között történt.
A táncban egyenlőek vagyunk, a táncban nincsenek hatalmi viszonyok” – tette hozzá.
„Lehetne úgy is beszélni erről a könyvről, hogy »minden amit tudni akartál a testről, de nem merted megkérdezni«” – fogalmazott viccesen Szolláth. Érdekesek a test önvédelmi gesztusai is, amikor például a modellfigurák kijelölik a határaikat, és ellenállnak annak, hogy uralják, tárgyiasítsák őket.
Érzékiségnyelv születik
Fontos témája a történetnek a homoszexualitás – olyan korban járunk ugyanis, amikor ez büntethetőnek számít, ezért kiváló alkalmat nyújt a zsarolásra. „Ez a könyv szigorúan komolyan veszi, és elkerüli az összes zsákutcát a homoszexualitás ábrázolásánál” – vélte Szolláth, aki szerint nagy kihívás a politikát vagy éppen a giccset mellőzve lavírozni ebben a témában.
Tompa azonban sikeresen veszi az akadályokat, és megszületik egy erős érzékiségnyelv.
„Ez az erdélyi Emlékiratok könyve” – hasonlította Nádas világához Szolláth a Kiváló testeket.
Tompa hozzátette, hogy egy olyan társadalomban, amely kriminalizálja a homoszexuális kapcsolatokat, és a hatalom kisajátítja az erről való beszédet, számolni kell azzal, hogy nincs adekvát nyelv az elbeszéléshez. A Kiváló testek éppen ezért nagy mértékben hagyatkozik a szereplők gesztusaira, mozdulataira és a képekre.
Ma is aktuális
A könyvben nagy hangsúlyt kapnak a férfiak közötti érintkezések, melyek az évődéstől a szexuális kapcsolaton át a verekedésig széles skálán mozognak.
Ez a regény egy férfivilág lett – számomra is furcsa, hogy ez történt” – mondta a szerző.
Természetesen nem kerülhették el a beszélgetésben az aktualizálhatóságot sem, hiszen az előző kormány szexualitáspolitikáját tekintve is látni lehetett, hogyan telepszik rá a hatalom az intimitásra.
„Ha nem ebben éltünk volna évekig, akkor nem érezném ennyire az élét annak, amiről írok” – fogalmazott a szerző. „A jelen ad nekünk muníciót a megértéshez, a jelen fájdalma nyitja fel a szemünket” – tette hozzá.
Ez a múlt még nem múlt el
A cselekmény az aktualizálhatóság ellenére a Ceaușescu-érában játszódik, még Tompa első regénye, A hóhér háza ideje előtt. Aki olvasta a korábbi könyveket, tudja, hogy a szerző csaknem végigírta a 20. századi Erdély történelmét, az új regény azonban Szolláth szerint másképpen történelmi, mint például a 2023-as Sokszor nem halunk meg (itt írtunk róla).
„Itt egy annyira láthatatlan történelemről van szó, ami még nem vált történelemmé: kevésbe vannak ezek az események feltárva.
Ez még nem kikutatott, megírt, megértett múlt – mondta a szerző.
Szolláth azzal zárta a beszélgetést, hogy bár sok megrázó esemény van a könyvben, Tompa mégis képes traumatikus dolgokról úgy írni, hogy az ne legyen traumatizáló. A Kiváló testekben szerinte elképesztően jó mellékalakok és rengeteg humor van – efelől nem hagyott kétséget az est végén felolvasott részlet sem, melynek köszönhetően a bemutató nevetéssel zárult.
A szerzővel a Nyári Margón is lehet majd találkozni, részletek itt.
Fotók: Oláh Gergely Máté/Jelenkor Kiadó
