Alessandro Mari olasz szerző a Négyzetgyök névtelen vége című kötete a tinédzserek gyakran érthetetlen világát mutatja be. A főszereplő, a 16 éves Sofia látszólag egy átlagos gimnazista, aki mindenkiről megírja a részletes véleményét saját blogján, és szereti, ha övé lehet az utolsó szó. Ez viszont egy nap teljesen megváltozik, amikor egy csodabogár fiú lesz a padtársa, akin sehogy nem tud fogást találni. A fiú titkára csak azután jön rá, hogy egy egész iskolát érintő tragédia történik. Egy tengerparti olasz kisvárosban barangolunk, ahol egyszerre követjük végig a rejtélyes osztálytárs utáni nyomozást, és értjük meg, milyen is valójában kamasznak lenni. A kötet fordítóját, Eörsi Saroltát kérdeztük a fordítás kihívásairól.
A kötetről korábban kritikában írtunk, részletet is osztottunk meg, a regényhez pedig Nyári Luca írt utószót, amit szintén elolvashatsz. Nem mellesleg Nyáry podcastben is mesélt a kötet kapcsán saját tinédzserkori élményeiről, illetve egy részletet Friedenthal Zoltán felolvasásában is meg tudsz hallgatni.
Alessandro Mari megteremti a nyelvet ahhoz, hogy 16 éves énelbeszélőjének megszólalása, hangja hiteles legyen, és ennek a magyarra fordítása elismerést kapott a kritikusoktól. Hogyan lehet fordítóként ilyen szinten visszaadni egy másik generáció nyelvhasználatát?
Fordítás közben a főszereplő hangja volt az, amit a legnehezebbnek bizonyult kitalálni. Részben azért, mert nem igazán használt szlenget vagy más „fiatalos” emlékeztető nyelvezetet. A narrátor írásos visszaemlékezését olvassuk és kevés a dialógus, vagy bármilyen beszélt nyelvi szöveg.
Tehát arra gondoltam, hogy Sofia egyfajta zsurnalisztikus nyelvezetet használ írásban, talán édesanyja mintáját követi ebben, aki újságíró.
Ezért arra próbáltam figyelni, hogy a retorikája ne legyen túldíszített és ne akarjon nagyon menő lenni a szóhasználatban, még akkor sem, ha egyébként eléggé próbál megfelelni a környezete elvárásainak.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást a regény fordításában?
Pontosan ez, hogy egy tizenéves lány miért ilyen „irodalmi” nyelven fogalmaz, és egyáltalán ki ez a Sofia? Őt próbáltam folyton megfejteni. Négyzetgyököt könnyebben láttam magam előtt.
Nyáry Luca ezt írta Könyves Magazinnak a kötetről: „A történet alapvetően azokról az előítéletekről és a rájuk válaszként felvett álarcokról szól, amik elválasztanak minket egymástól abban a korban, amikor a legnagyobb szükségünk lenne a közösségekre”. Egyetért ön ezzel?
Méghozzá élő közösségekre, ha lehet, nem online csoportokra. Érdekes, hogy ez a regény valamikor 2012-ben játszódik, de már akkor is a közösségi oldalakon meg cseten zajlott az élet.
Mennyire fontos egy fordító számára, hogy azonosuljon a főbb szereplőkkel?
Hogy belebújjon a bőrükbe, átélje a késztetéseiket, az fontos, és nekem ez nem esik nehezemre. Abban az értelemben nem azonosulok velük, hogy akármiben egyetértenék a döntéseikkel. A Négyzetgyök névtelen vége főszereplői helyében szinte mindent máshogy csináltam volna.
Mit gondol arról, hogy vajon működne a regény színházi, vagy akár filmes adaptációként is?
Nézőként érdekelne ez a történet például filmen.
Kíváncsi lennék, egy rendező fejében hogy festenének a szereplők arcára kiülő érzelmek.
El tudnám képzelni a tengerpartot, az osztályterem ablakát szüntelenül verő esőt, a raktárépületet – szerintem érdekes kihívás lenne főleg egy operatőrnek.
Nyitókép: Eörsi Sarolta, LinkedIn
