Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
A festészet az egyik központi témája Ali Smith tavaly megjelent regényének, ami annyira tetszett nekünk, hogy még az év végi toplistánkra is felkerült. A Hogy lehetnél mindkettő két idősíkon játszódó cselekményszálat sodor szorosan egybe. Adott egy reneszánsz festő, aki hamar félárvaságra jut, művészi ambícióiban viszont szerencsére apja már igen korán támogatja. És aztán adott egy kamasz napjaink Angliájában, akinek meggyőződése, hogy néhai édesanyja a titkosszolgálatok célkeresztjébe került. Ez a két személy térben és időben sem lehetne távolabb egymástól, sorsuk valahogyan mégis összegubancolódik. A Hogy lehetnél mindkettő az alkotás, a kiteljesedés, az identitás és az elengedés regénye, amelynek egyes elemeit Ali Smith egy kivitelezésében is trükkös könyvben pakolja egymásra. Nyelvezete egyszerre játékos és súlyos, a skót szerző pedig remekül ért hozzá, hogy elmossa a határokat a műfajokon túl a fiktív és művészi valóságok között is.
Zadie Smith: Swing time
A táncé a főszerep Zadie Smith legutóbbi regényében, a Swing time-ban. Az angol író húsz éve robbant be az irodalomba Fehér fogak című regényével, ami díjakat és komoly eladási számokat hozott. Ötödik regénye, a Swing Time a fiatalabb éveihez nyúlik vissza, hiszen Zadie Smith táncolt és jazzt énekelt, és ez a regény kifejezetten a táncról szól, Fred Astaire és Michael Jackson tánclépéseiről ugyanúgy szó esik, mint az afrikai falu törzsi táncáról. A könyv mindkét főszereplője vegyes házasságól származik, az elbeszélő fehér apától, Tracey fehér anyától. A tánciskola lesz az a központi hely, ahol találkoznak és a tánc segítségével lesznek barátok, de útjaik szétválnak: Tracey profi táncos lesz, míg az elbeszélő egy híres énekes asszisztenseként dolgozik New Yorkban egy gambiai falu iskolájának elindításán.
Murakami Haruki: A kormányzó halála
A festészet varázsáról mesél Murakami Haruki legutóbbi regénye, A kormányzó halála is, amely voltaképpen nem más, mint az író tisztelgése F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby-je előtt. A regény egy 36 éves, Tokióban élő portréfestő történetét meséli el, aki – mikor a felesége váratlanul bejelenti, hogy válni szeretne – fogja magát és hosszú utazásra indul. Úgy dönt, hogy sok-sok év után először csak a maga kedvéért fog festeni. A magányos művész egy vidéki, hegy tetején álló házban telepedik le, ahol olvas, főz, klasszikus zenét hallgat, és naphosszat nézi az üres vásznat. Az épület azonban (amelyet egyik barátja ajánlott fel neki) nem átlagos, mert valójában egy híres, tradicionális japán festő, Tomohiko Amada tulajdona. A főszereplő a padláson megtalálja a művész A kormányzó halála című erőszakos gyilkosságot ábrázoló festményét, majd a felfedezés események sorát indítja el.
Sándor Erzsi: Meddig jössz
A színház és a szerelem az a két függőség, amiről nem lehet lejönni – írtuk megjelenésekor Sándor Erzsi regényéről. A Meddig jössz főhőse egy vidéki színház társulatának fiatal színésznője, Lili, aki évek óta arra vár, hogy végre szembe jöjjön a nagy lehetőség, például, hogy szemet vessen rá egy nagynevű, pesti rendező vagy esetleg kaphasson valami jobb filmszerepet. Az előbbi tulajdonképpen sikerül is neki, bár nem egészen úgy, ahogy azt elképzelte. Egy napon ugyanis híre megy a színházban, hogy náluk fog rendezni egy bizonyos elismert, Kossuth-díjas rendező, Miklós. Lili, aki tele van szeretethiánnyal és megfelelési vággyal, bármit megtenne, hogy magára vonja a férfi figyelmét, aki egyébként még a főiskolán tanította őt, és akibe plátóian szerelmes is volt. Utóbb kiderül, hogy nincs is olyan nehéz dolga: Miklós érdeklődni kezd iránta és még a darab egyik főszerepét is neki adja. Bonyolult színházi és szeretői viszony kezdődik köztük, aminek ráadásul borítékolhatóan nem sok jövője van, hiszen Miklós nős, és esze ágában sincs elhagyni a feleségét. Lili pedig nem az a típus, aki sokáig képes tolerálni a mellőzöttséget.
Lousia May Alcott: Kisasszonyok
Január végén mutatták be a magyar mozik, a Kisasszonyok című filmet, amely már a hetedik filmes feldolgozása Louisa May Alcott regényének. A regény pontosan egy év történetét vetíti elénk: ebben az időszakban a March-lányok és anyjuk az apa nélkül próbálnak boldogulni. Mindennapjaik szerény amplitúdók között zajlanak, nincsenek nagy kilengések – nem mintha nem vágynának a zajos társasági életre, szerény anyagi lehetőségeik miatt viszont ezt nem engedhetik meg maguknak, így csak nagy ritkán jutnak el egy-egy mulatságra vagy társasági eseményre. A lányok ugyanakkor nyitottak és érdeklődőek és mindannyiukat érdeklik a művészetek is: Jo például íróként képzeli el az életét, Amy a szobrászatban tehetséges, Beth pedig zongorázik. Olvassátok el a Kisasszonyokról szóló írásunkat ITT.
