Tóth Krisztina: Fehér farkas
Tóth Krisztina novellái minden eddiginél élesebben mutatják be a hatalmi elnyomás törésvonalait, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmáit és az erőszak állomásait. A Libri-díjra jelölt Fehér farkas hősei egykor volt otthonokról, bizarr találkozásokról, évtizedes talányokról és kapcsolatokat szétfeszítő titkokról mesélnek. A könyvről ezt írtuk kritikánkban: „Tóth Krisztina novelláiban az a legnehezebb, hogy nem kínálnak semmiféle feloldást. Ahogy a történetek szereplői sem tudják begyógyítani a testükön és lelkükön esett sebeket, ugyanúgy az olvasó sem ér semmilyen nyugvópontra, így velük együtt kell cipelnünk a feldolgozatlan terheket. A szövegekben megjelenő helyszínek, szagok, hangok, szituációk ráadásul óhatatlanul előhívják a mi veszteségeinket is, így a könyvbéli emlékekhez ha akarjuk, ha nem, hozzátapdnak a saját emlékeink.” A kötetbe ITT tudtok beleolvasni, a beszélgetésünket Tóth Krisztinával pedig ITT tudjátok megnézni.
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Barcelona zegzugos utcáira visz Carlos Ruiz Zafón regényciklisának negyedik része, a Lelkek labirintusa, amely az Elfeledett Könyvek Temetőjének és a Sempere család történetének méltó lezárása. Bár a könyv fülszövege szerint – a ciklus többi kötetéhez hasonlóan – a Lelkek labirintusa önállóan is megállja a helyét, ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen, ismerni kell a korábbi regényeket is, mivel azok szereplői, és eseményei megidéződnek a lapokon. Zafón ugyanis elvarrt minden korábban nyitva hagyott történetszálat ebben a grandiózus történetben. A könyvről ezt írtuk: „A regény hangulata nagyon noir-os, az író ezt a zsánert is remekül tudja hozni. Ez az egyik, amit nagyon szerettünk ebben a könyvben, hogy sok műfajt idéz meg, de úgy, hogy az a szöveg és a történet szolgálatában áll. A Lelkek labirintusa egyszerre bűnügyi történet, gótikus regény, monumentális családtörténet, korrajz, és természetesen óda Barcelonához.”
Kötter Tamás: Férfiak fegyverben
Kötter Tamás új kötetében frontnovellákat olvashatunk a második világháborúból. Jászberényi Sándor ezt írta a könyvről: „A háborúban emberek harcolnak emberek ellen. Ezt az alapvetést hajlamosak vagyunk elfelejteni. Emberek millió démonizálódnak a történelem narrációjában, pedig a többség nem volt önkéntes. Ment, mert mennie kellett. Az irodalomban tabu a magyar hadsereg második világháborús szerepléséről beszélni - nem is nagyon született olyan szépirodalmi mű, mely a Don-kanyarban odaveszettekről írna, anélkül, hogy kiszolgálná az aktuális politikai elvárásokat. Kötter vállalása ezért bátor és újító. Úgy beszél a magyar hadseregről, ahogyan senki sem előtte. A lótetemek mellett dohányzó bakák érdeklik, a véletlenül és minden szándék nélkül hőssé válók, akiknek a nevét befújja a hó. A vesztes csatákból sem elfutóké. Azoknak a története, akik csak haza akartak érni. A férfiaké, fegyverben.”
Spiró György: Tavaszi tárlat
Spiró Györgynek 2010-ben jelent meg Tavaszi Tárlat című regénye (olvass bele ITT), amely 1956-ban játszódik és egy különös újságcikken alapul, amelyre az író évtizedekkel később talált rá. A történet főszereplője Fátray Gyula, egy kispolgári zsidó családból származó, megbecsülésnek örvendő mérnök, aki nem mellesleg meggyőződéses kommunista. A felesége, Kati a Képzőművészeti Alapnál dolgozik és szintén a rendszer híve, így nyugodtan éldegélnek együtt. Az 1956-os szabadságharc kitörése előtti napokban Gyula kórházba kerül, egy aranyérműtét miatt éppen ezért teljesen kimarad az eseményekből. Pár hónappal később azonban akaratán kívül mégis belekeveredik a forradalomba: egy újságcikk őt is megnevezni, mint az összeesküvő-csoport egyik tagját, és ezzel párhuzamosan a feleségének is nekimennek. Innentől kezdődik a bujkálás a hatalom elől, miközben az sem világos, mik azok a bűnök, amelyeket állítólag elkövettek.
Sally Rooney: Baráti beszélgetések
Sally Rooney debütáló regénye, a Baráti beszélgetések egy 21 éves egyetemista lányról, Francesről szól, aki egy irodalmi ügynökségnél gyakornokoskodik, szabadidejében pedig a legjobb barátjával, Bobbival spoken word-esteken lép fel. Egy ilyen esten ismerkednek össze a fotósként és íróként dolgozó Melissával, aki felajánlja, hogy ír róluk egy portrécikket és ennek apropóján meg is hívja őket vendégségbe. A nő házában tartott vacsorán aztán kiderül, hogy van egy irigylésre méltóan jóképű és szexi férje is, Nick, aki ráadásul színészként dolgozik. Frances és Nick első látásra vonzódni kezdenek egymáshoz, majd Melissa és Bobbi háta mögött titkos szerelmi viszonyba kezdenek, ami persze jó sok titkolózáshoz és bonyodalomhoz vezet. A könyvről ezt írtuk: „Bár Rooney saját bevallása szerint nem akart y-generációs regényt írni, hanem egyszerűen csak belefoglalta a könyvbe a saját tapasztalatait, a Baráti beszélgetésekből mégis kirajzolódik sok olyasmi, ami a mai huszonévesek nagy részében közös. Ilyen például az előbb említett kötődéstől való félelem, a szeretet- és önbizalomhiányból következő önsanyargatás, de megjelenik az elvált szülők témája, a szerelemben és a tartós kapcsolatokban való hit elvesztése és az életcélok hiánya is.” A regényből (csakúgy, mint a Normális emberekből), hamarosan sorozat fog készülni.
