Szenes Hanna (szül. Szenes Anikó, Budapest, 1921. július 17. – Budapest, 1944. november 7.) Magyarországon alig ismert, Izraelben ünnepelt költő és nemzeti hős. Mivel a numerus clausus akkor már nem tette lehetővé továbbtanulását, – a Baár Madas Gimnáziumban letett – érettségije után egy palesztin kibucban tengette napjait. A nagyvárosi, ambiciózus fiatal lány néhány év után úgy érezhette, hogy élete bizonyos értelemben már véget ért itt: habár próbálta a kétkezi munka és a vidéki élet értékeit megbecsülni, a konyhai kisegítés és az állatok utáni takarítás nem tartogatott intellektuális kihívást számára. A tehetetlenség is úrrá lett rajta: nem nézhette tétlenül a magyarországi zsidóság deportálását. Így lett egyike annak a tizenhét magyar zsidó származású fiatalnak, akiket az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képzett ki, hogy valamilyen módon megakadályozza a magyar zsidók akkor már küszöbön álló deportálását. Ejtőernyővel Jugoszláviában dobták le a fiatalokat, ahol vélhetőleg azonnal felnyomták őket, és ahogy átlépték a magyar határt, Szenest és két társát azonnal letartóztatták, bebörtönözték és megkínozták, de ő ennek ellenére nem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit és nem kért kegyelmet. Golyó általi halálra ítélték és az ítéletet végre is hajtották. Két másik társát, akit vele együtt fogtak el, nem végezték ki – talán azért kapott súlyosabb elbírálást, mert társai ellene vallottak, vagy azért, mert nála rádiós adóvevő is volt? Vannak kérdések, amelyekre sajnos nem térnek ki a visszaemlékezések, és így a feledés homályába vesznek.
Annyi azonban biztos, hogy Szenes Hannát Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek, verseiből dalok születtek, amelyeket tábortüzeknél a kibucokban énekelnek. Ezek közül is a leghíresebb egyetlen héberül írt négysorosa, a Boldog gyufa, ami magyar fordításban így hangzik:
Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot,
Boldog a láng, mely szíveknek mélyén lobogott,
Boldog a szív, mely dicsőn múlt ki a világból,
Boldog a gyufa, mely elégve szítja a lángot.
„Ami ma bűn, lehet, hogy holnap érdem” – mondja a fogvatartó tisztnek a több hónapja fogságban tengődő Hanna, miközben édesanyja egy másik cellában várja az események kimenetelét, amikor „kérdőjelként lebeg az élet”. Ez utóbbi idézet többször elhangzik a Widder Kristóf rendezte Hanna című darabban, az ismétlések pedig balladai hangulatot adnak az előadásnak. További erőssége, hogy egyszerű szimbolikával, barna ipari csomagolópapírral – kabáttal helyettesített anyával, a szabadtéren rendelkezésre álló fákkal, kövekkel, bokorral „dolgozik”. A két színész több szerepet váltogat, a cselekmény mégis követhető, a történet és a szimbolika is működik.
A Hannát és édesanyját alakító Bíró Eszter Fonogram-, Gundel Művészeti- és Érték-díjas, sokoldalú előadó- és alkotóművész volt az előadás megálmodója. Szerepelt többek között a Mozart! és a Az operaház fantomja című musicalekben, sokan a Csoda Krakkóban című film női főszereplőjeként ismerhették meg, és ő volt a Budapest Klezmer Band énekese 2002-2008 között.
Bíró Eszter természetesen mozog Szenes Hanna, az elvarázsolt kamaszlány, majd az ellenálló szerepében is, a darab zenei és szövegvilágában egyaránt. A Hanna körül felbukkanó összes férfiszereplőt egy személyben eljátszó Widder Kristóf az egyórás előadásban természetes egyértelműséggel alakul át Hanna öccsévé, tanárává, udvarlójává, harcostársává vagy kivégzőtisztjévé. A zenei aláfestést és betéteket ketten, a rendelkezésükre álló eszközökkel oldják meg.
Ha nem feszítené a nézőt az ismert történelmi kontextus és az elkerülhetetlen tények, időnként az lehetne a benyomása, hogy két tehetséges ember performanszát nézi.
Ez a könnyedség – ahogyan az időnként kifejezetten szatirikus kiszólások is, melyek a kamasz Hanna verseire utalnak – jót tesz az előadásnak és egyáltalán nem veszi el annak drámai élét.
Szenes Hannával 1944. november 7-én sortűz végzett, akkor 23 éves volt. Tárgyalása befejezése előtt a Margit körúti fogházban kivégezték. Édesanyját szabadon engedték, aki élete végéig gondozta lánya emlékét. Ennek is köszönhető, hogy világszerte ismerik életútját és költészetét. Hazájában, Magyarországon mégis szinte ismeretlen. Kém volt, költő, szabadságharcos vagy nemzeti hős? Hanna versei, naplója, édesanyja és bajtársai visszaemlékezései mögött egy olyan lány történetét fedezhetjük fel, akinek volt bátorsága elhagyni Budapestet egy jobb élet reményében, majd volt bátorsága (őrültsége?) visszatérni, hogy mentse, ami menthetetlen. Egy vakmerő lány történetét meséli el a Hanna című színdarab, hitelesen támaszkodva Szenes Hanna naplójára és a róla szóló visszaemlékezésekre.
Az előadást Szentendrén mutatták be augusztus 17-én, szeptember 29-én és 30-án pedig a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban is játsszák majd.
