- Az Aegon Irodalmi Díj elnyerése hatalmas megtiszteltetés. A rendkívüli, izolált helyzet hatására a személyesen ünneplés ugyan elmaradt, de telefonon, emailben rengeteg emberrel megoszthatta örömét.
- A napló című vers soraira reflektálva a szerző elmondta, az eddig megjelent összes kötete nagyon személyes hangvételű. Igazából ebben látja a versírás célját, alanyi költészetet űz: olyan én-verseket ír, amelyekben a szubjektív valóság körvonalazódik. A költészet úgymond helyettesíti számára a naplóírást is.
- „Én polgár vagyok, anyagom rugalmas, / ütésnek, használatnak ellenáll.” – mondta Az arisztokraták című művében.
Valóban ő a magyar irodalom egyik utolsó igazi polgára.
Ez az erős polgári tudat gyerekkora óta, családilag meghatározott, mégis az egyetemi évek alatt kezdett el igazán azonosulni vele. Az egyetemen népszerű volt a még akkori szocialista rezsimmel szemben is radikális baloldaliság. Számára ez első pillanattól kezdve nagyon idegen volt, ezért egyfajta ellenreakcióként inkább visszalépett az öröklött, családi háttérbe. Ahogy most is, akkor is a polgári erényeket próbálta hangsúlyozni: az embernek mindig legyen meg a saját véleménye, akár mások ellenében is. Ezen a hitvallásán, identitásán az sem változtat, hogy a polgár szó jelentésére a társadalmi változásokkal újabbnál újabb rétegek rakódnak: egykor ő is túl polgárinak számított, most pedig mégsem eléggé az.
- Úgyhogy továbbgondoltam című verse megvalósulatlan vágyainak állít emléket. Sokáig építész akart lenni, az épületek szeretete, a legegyszerűbb házak által felkeltett kíváncsiság máig jellemző rá. Jóllehet a fizika felvételi meghiúsította elképzelését, mégis az építkezés műfordítói munkájának egy máig meghatározó momentuma. Dante Isteni színjátékát már szerkezete miatt is nagyon sokan egy katedrálishoz hasonlítják. Ő pedig az eredetiből téglaként bontotta le monumentális művét, majd ezekből építette fel a magyar szöveget.
- A Jól láthatóan lógok itt bemutatóján, a tavalyi Margó Irodalmi Fesztiválon úgy fogalmazott: a kötet egy “sokéves Shakespeare- és Dante-rabszolgaság után született”. Ő Dante-fordítása alatt is egyfajta karanténban volt: nyolc évig dolgozott az Isteni színjátékon, közben pedig két Shakespeare-darab magyar változatával is elkészült. Így majd egy évtizedig folyamatosan rótta a verssorokat:
csak a fordítás után tudott ismét saját műveket alkotni, addig nap mint nap úgy érezte, lecsapolták belőle a versírási kedvet.
Műfordításai körül mindig viták alakulnak ki: provokatívak abban a tekintetben, hogy szembemennek az irodalmi hagyományokkal, konvenciókkal. Versei talán kevésbé hatnak radikálisnak, de ezt inkább az összehasonlítási alap hiánya miatt lehet.
- Önismereti sláger című versében a hét főbűnt vagy jellemhibát, mutatja be. A vers által akaratlanul is felidéződik Dante alakja, aki a kevélységet tartotta a legnagyobb vétségnek, amelyből rengeteg bűn eredeztethető. Ez az önteltség az, ami az értelmiséget leginkább fenyegeti, Dantéhoz hasonlóan pedig a szerző is ebben látja végzetét.
- Az Adyhoz 2019 egy felkérésre készült költemény, a híres költő halálának 100. évfordulójára íródott. Adyval soha nem tudott azonosulni, de ellentétből mégis hatott rá. Az egyenetlen teljesítményű, mindig a jövőbe tekintő költő munkásságát átszőtte a dekadens életérzés. Napjainkban nagyon máshogy látjuk a világot: inkább visszafele tekintünk, és így az Ady által akkor lefestett hanyatló világ képe is újraértelmeződik.
- Volt értékrendje című költeményében vallja: “alig van szebb szó szerintem / mint az őszinteség”. Az őszinteség nagyon meghatározó téma számára: nagyban összefügg a homoszexualitásával, amellyel kapcsolatban, különösen fiatalkorában, nem lehetett őszinte. Ez nem múlt el nyomtalanul, sokszor még ma is megtorpan, mielőtt nyíltan beszélne. A hazugság pedig hazugságot szül: nagyon gyorsan kiépül az a jól ismert háló.
Ettől a teljesen méltatlan tehertől kell megtisztítani magunkat, akár magán a költészeten keresztül.
- A Jól láthatóan lógok itt kötet címadó versében a két felhő között lógva maradt, semmibe kalimpáló szerző képe elevenedik meg. A betegség bizonytalan időszakára is reflektál a költemény, amit szerencsére már háta mögött hagyhatott. A mostani helyzetben pedig ez a mű is újraértelmeződik: a karanténban mindannyian lógva maradtunk.
