Feszültségteli, megkönnyezős és sokszor fullasztó A Szolgálólány meséjének negyedik évada, legalábbis az a része, amely Magyarországon jelenleg elérhető. Az HBO GO-n eddig hat epizódot tettek közzé, az új részeket pedig minden héten csütörtökön osztják meg a felületen. A sorozat már jó ideje külön életet él Margaret Atwood regényétől, de a disztópikus patriarchális társadalom szabályai következetesen élnek tovább, a gileádi világ ugyanolyan könyörtelen maradt, mint ahogy azt az író elképzelte. (Atwood egyébként éppen a napokban nyilatkozott arról, hogyan élte meg, hogy el kellett engednie a saját vízióját és utat kellett adnia a tévések elképzeléseinek.)
A sorozat harmadik évada úgy ért véget, hogy a sokadszorra is lázadni próbáló és mindent kockáztató June (Elisabeth Moss) elképesztő tettet hajtott végre. A márták segítségével mozgalmat indított, hogy az éj leple alatt kiszabadítsanak annyi gyereket Gileádból, amennyit csak bírnak. Az akció sikeresnek bizonyult, a repülő felszállt, a sok rémült kisgyerek pedig biztonságosan landolt Kanadában, ahol aztán, akit tudtak, hazavittek a vér szerinti rokonaihoz.
June-ból igazi hős lett, csak éppen magát szokás szerint beáldozta.
Az új évad fő kérdése talán nem is az, hogy meg lehet-e menekülni Gileádból, hanem hogy helyrehozhatók-e még egyáltalán a károk, amelyeket a rendszer az emberekben okozott. Az ilyen jellegű, könyörületet nem ismerő hatalmi struktúrákban ugyanis soha nem lehet jó döntést hozni. Mindig minden bizonytalan, és a helyes döntéseknek is súlyos ára van, valaki mindig sérül, valaki mindig veszít. Az egyik döbbenetes jelenség az új epizódokban az, hogy kiderül: az ellopott gyerekek már nem érzik a saját családjuknak a valódi rokonaikat, az ő otthonuk már Gileád. June-nak egy ponton saját magának is szembesülnie kell azzal, hogy
hiába küzd minden erejével azért, hogy visszaszerezze a lányát, Hannah-t, bizonyos értelemben már elveszítette őt, egyszerűen azért, mert túl sok idő telt el.
Ahogy az már a korábbi évadokból is kiderült, June nem az a típus, aki könnyen feladja. Fordulatok azonban most is vannak bőven, a gyerekek és a szolgálólányok eltűnéséért felelősségre vont Lydia (Ann Dowd) pedig alig várja, hogy újra a keze ügyébe kerüljön June, és testileg, lelkileg megkínozhassa mindazért, amit tett. A sorozat készítői most is hullámokban zúdítják ránk a folytatást, a feszült, a meghitt, a borzalmas és az örömteli jelenetek váltakoznak. Időnként úgy érezzük, mindjárt megfulladunk, ezt nem lehet tovább kibírni, utána mégis fellélegzünk, felcsillan a remény, hogy ezt az egészet mégiscsak túl lehet élni valahogy. Persze veszteségek most is vannak bőven, és
June-nak minden egyes döntéséért meg kell fizetnie, hiszen egyfajta vezetőként sokkal több felelősséget és kockázatot vállal, mint társai.
Az új évadban most is több szálon futnak az események, a tét pedig már nemcsak az, hogy a belső ellenállásnak milyen lehetőségei vannak, hanem az is, hogy a háborúnak mi lesz a vége. Mert June akciója természetesen nemcsak a gyerekek életére van hatással, komoly diplomáciai következményei is vannak, a feszültség pedig egyre jobban kiéleződik a nagyhatalmak közt, miközben Chicago próbál küzdeni az önállóságáért. A Kanadában játszódó szálon közben ott harcolnak azok, akiknek sikerült kimenekülniük Gileádból, és akik mindent megtennének, hogy megmentsék az ott ragadt szeretteiket, köztük June-t. Moirának (Samira Wiley) és Luke-nak (O-T Fagbenle) azonban a traumájuk mellett sok-sok szorongással és lelkifurdalással is meg kell küzdeniük. A kanadai szálon szintén izgalmas még, hogy mi lesz Fred (Joseph Fiennes) és Serena (Yvonne Strahovski) sorsa, ők ugyanis már börtönben senyvednek. Az ő szerepük azonban ebben az évadban nem annyira izgalmas, hiszen gyakorlatilag kiiktatták őket, azt pedig nem látjuk, hogy igazán megbűnhődnének a tetteikért, vagy szembenéznének mindazzal, amit elkövettek.
A hangsúly tehát ezúttal is azon van, hogy June-nak sikerül-e megmenekülnie. A fő társa a harcokban Janine (Madeline Brewer), aki a tűzön-vízen át küzdő, olykor mégis megkérdőjelezhető döntéseket hozó lázadó szolgálólány legfőbb lelki és harcostársa lesz. A Szolgálólány meséjének negyedik évadában tehát nemcsak egyszerűen folytatódik, hanem a végletekig kiéleződik a küzdelem. Egyszer fent vagyunk, egyszer lent, sodródunk az eseményekkel és a már többszörösen sérült és traumatizált főhősünk erkölcsi és érzelmi ingadozásával. Az évadban két központi probléma körvonalazódik. Az egyik, hogy June-nak rá kell ébrednie, hogy nincs Mayday, nincsen szervezett ellenállás, felmentősereg, nincsen „jó” oldal, csak ő maga van és a többi megalázott, bántalmazott nő társa. A másik pedig, hogy Gileádból valószínűleg sosem lehet kiszabadulni, még akkor sem, ha sikerül elhagyni a területét, és talán még akkor sem, ha az egész úgy ahogy van, megsemmisül.
