„Márpedig az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik. Akik nem akarnak gyereket vállalni, azok az önfelszámolás útjára lépnek. Nehéz azokkal vitatkozni, akik ezt nem értik, és talán nem is érdemes, de nekünk meg kell kísérelni a lehetetlennek látszót: megállítani és visszafordítani a magyar nemzetet a demográfiai lejtőn” – mondta tegnap Kövér László Tisza István szobrának felavatásakor a szon.hu-nak adott interjújában.
Könyvek hírek mellé
Rengeteg rövid hírt olvasunk, a könyvek viszont segítenek más-más nézőpontból értelmezni a hírek mögötti világot. A post-truth korszakában mi a könyvekhez fordulunk, hogy jobban értsük a körülöttünk lévő világot. Ha még több könyv érdekel a hírekhez kapcsolódva, kattints ide>>
Hogy az ehhez hasonló kijelentések hova vezethetnek, azt a legerősebben Margaret Atwood disztópiája, A Szolgálólány meséje mondta el nekünk. A történet a jövő Amerikájában, Gileád Köztársaságban játszódik, ahol egy totalitárius rendszer működik, amelyben szigorú, ultrakonzervatív törvények uralkodnak. A nők többsége meddő (a "steril férfinak" még csak a fogalma sem létezik, tilos kimondani ezeket a szavakat), akik viszont nem azok, azokat átnevelő táborokba gyűjtik, és arra nevelik, hogy egy feladatuk legyen: az uralkodóosztály gyerekeit megszülni.
„Atwood könyve a jövőben játszódik, a Bibliát politikai és ideológiai célokra használó Gileád Köztársaságban, ami látszólag Kanadával határos, ám a valóságban „nem ismer határokat”: ahogy Lydia néni, a Szolgálólányokat kitermelő átnevelőtábor egyik mozgatórugója fogalmazott, „Gileád benned van”. Hétköznapi szexizmusunkat add meg nekünk ma, és segíts, hogy megszabadulhassunk mindenkitől, aki nem tagozódik be önként a szép új világba. Abba a világba, amely igen sajátos eszközökkel küzd a túlélésért, amit a terméketlenséget generáló vírusok, a levegőbe és a vízbe kerülő vegyi anyagok, és az egyre erősebb sugárzás hátráltat, vagyis Atwood egyik kedvenc kortárs témája, az utolsó óra-probléma.”
A Szolgálólány meséjében Atwood a valóságot írta meg - Könyves magazin
A megváltozott médiafogyasztási szokásoknak, a nosztalgiára való hajlamnak, és a mindenkori politika kultúrára gyakorolt hatásának köszönhetően mostanában rengeteg szó esik arról, mennyire fontos/félreérthető/vallásgyalázó/férfigyűlölő könyv A Szolgálólány meséje, de arról, hogy Margaret Atwood harminc éve megjelent, sokadik virágkorát élő klasszikusa mennyire jó regény, már alig valami.
Atwood könyvét megjelenése óta rengetegszer emlegetik, ha a nők elnyomásáról van szó, a regényből készült sorozat óta pedig számos olyan tüntetés volt a világon, amelyen szolgálólánynak öltözött nők tiltakoztak különböző törvények ellen. Ha ma egy politikus olyan véleményt fogalmaz meg, amelyben a nők szerepét a szülésre redukálja, vagy amely szerint a gyerekvállalás egyedül a nőkön múlik, nehéz már nem gondolni Gileádra.
A Szolgálólány már nem mese - Könyves magazin
Bármilyen egyértelműnek tűnik, annyira kockázatos is volt, amikor Margaret Atwood úgy döntött, hogy könyvben is folytatja A Szolgálólány meséjét. Utóbbi az elmúlt években abszolút meghatározta a könyvpiacot és a politikai közbeszédet is, amit csak erősített, amikor a Hulu leforgatta az azonos című sorozatot, amiből már lement a harmadik évad is.
Hogy hogyan függ össze a nők és a hatalom kérdése, azt Atwood maga fogalmazta meg A Szolgálólány meséjének bevezetőjében:
„Termékeny nők nélkül az emberek kihalnak. Ezért volt sokáig a csoportos erőszak és a nők, lányok és gyerekek meggyilkolása a népirtásoknak vagy egy népesség leigázásának és kizsákmányolásának a velejárója. Öld meg a csecsemőiket, és helyettesítsd őket a tieiddel, mint a macskák; kényszerítsd a nőket, hogy szüljenek gyermekeket, akiknek a felnevelését nem engedhetik meg maguknak, vagy akiket elveszel tőlük a saját céljaidra, lopd el a gyermekeket – ez széles körben elterjedt, ősöreg motívum. A bolygón minden egyes elnyomó rezsimnek az az alappillére, hogy ki uralja a nőket és a gyermekeket.”
