Kollektív narcizmus, magányjárvány, fake life-jelenség, micro-cheating Rényi Ádám legújabb kötetében

Kollektív narcizmus, magányjárvány, fake life-jelenség, micro-cheating Rényi Ádám legújabb kötetében

Hogyan maradhatunk életben, ha maga a halál keres fel minket otthonunkban? Mit tehetünk, ha egy reggel egy Kossuth-díjas színművész testében ébredünk? Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek? Mi történik, ha egy idős hölgy élete alkonyán talál rá gyerekkori barátnőjére? Mivel vegyünk rá egy megbízhatatlan kivitelezőt, hogy fejezze be végre a soha el nem készülő lakásfelújítást? A nagysikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben. Olvass bele A bezzeggyerek című kötetbe!

Könyves Magazin |

Milyen ember veteti le a hozzá bekopogtató halállal a cipőjét, és kínálja meg kávéval-süteménnyel? Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek? Hová lehet utazni a Märklin-vasúttal? Mi a legjobb módja annak, hogy az állandóan eltűnő, a munkával csak hitegető mesterember végre befejezze a lakásfelújítást? Milyen titkos élete lehet egy nagyvilági dámának? Hogyan reagál az idegtépően körülményes bürokrácia egy bombabejelentésre? Mi a csuda az a kurzusművészeti kurzus, a politikai nézet szerinti társkereső, és hogyan kerülhet valaki szingligettóba, ha nem hajlandó gyereket vállalni, és ezért kitelepítik? Rényi Ádám kötetében az összes kérdésre választ kapunk. Ő ugyanis mindent kimond helyettünk, megtörve hétköznapi elhallgatásaink hazug csöndjét. Teszi ezt rengeteg humorral, aztán még egy kis humorral, és persze sok-sok érzelemmel.

Rényi Ádám
A bezzeggyerek
21. Század Kiadó, 2022, 208 oldal
-

A modern korok embereinek legrémisztőbb képessége nem az, hogy képes a boldogságra, hanem az, hogy el tudja azt játszani. Kitalált életek színészei vagyunk. Rényi Ádám legújabb novelláskötetében megmutatja a 21. századi ember különös kaméleonéletét, amelyben ösztönösen torzul a személyiség, izolálódik, és színjátékra kényszerül. A szerző különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy a hétköznapi ember esendőségét rajzolja meg rengeteg humorral, hanem abban is, hogy az elesett embert mondataival azonnal felemeli. Szereplői iránt érzett empátiája ismét humoros kötetet eredményezett, csak mintha most mélyebb, érzelmesebb lenne a könyv.

Rényi Ádám: A bezzeggyerek (részlet)

Anya

– Így is hálás lehetsz nekem, ha én nem vagyok, ott rohadsz meg a lelencházban – mondta anyám, amikor kétezer forintot kértem tőle, de ő nem adott. Osztálykirándulásra kellett volna, Szilvásváradra készült az egész évfolyam, ezúttal is nélkülem. 

– Ne rinyáljál, te lány, írok igazolást! – ripakodott rám, pedig nem rinyáltam, valójában meg sem szólaltam. Persze nem is remélhettem, hogy el tudok menni az osztállyal, mert ha valami pénzbe került, anyám egyből behúzta a kéziféket. Úgy gondolta, ha ír egy szülői igazolást, azzal rendben is vagyunk. Utólag az iskolában el kellett mondanom, hogy beteg lettem, ilyenkor gyomorrontásra vagy megfázásra hivatkoztam Klári néninél, aki úgy tett, mintha elhinné, majd átvette anyám olvashatatlanul aláfirkált papirosát, és nem ejtettünk több szót róla. 

Haragot éreztem, hogy nem lehetek ott a többiekkel, mert amikor hazajöttek, mindig kiderült, hogy új barátságok születtek, közös élményekkel gazdagodtak, én meg mindebből kimaradtam, és egyre inkább elszigetelődtem az osztályban.

Mégsem tudtam haragudni anyámra.

Zavart persze, hogy még csak együtt sem érez velem a mindenből kimaradás fájdalmában, de megértettem, hogy egy kórháztakarítói fizetésből csak arra jut, amire muszáj, és az osztálykirándulás az nem muszáj. 

Anyámmal az élet nem volt éppen örömteli. Hétköznaponként délután járt dolgozni; amikor az iskolából hazaértem, már sosem találtam otthon, mire pedig éjszaka megérkezett a kórházból, én már aludtam. Hétvégén legtöbbször az udvaron olvastam, néha pedig labdáztam a szomszéd néni unokájával. Anyám minden szombaton főzött egy tyúkhúslevest, a húst meg a zöldséget nem tette bele a levesestányéromba, mert az volt a második, azt lapostányérból kellett enni. Ebéd után anyám lefőzött egy kávét, elszívott egy cigarettát, és lefeküdt aludni. Vasárnaponként pedig némi extráért felmosta a lépcsőházat meg kitakarított egy idős bácsinál a házban, így csak este láttam, vagy akkor sem. Amikor találkoztunk, akkor se nagyon beszélgettünk, ő túl fáradt volt, az én világom pedig egyre távolabb került az övétől. Jó tanulónak számítottam – mivel barátom alig akadt, a tanuláson kívül nem is nagyon tudtam volna mást kezdeni az időmmel.

Sok könyvet olvastam, az iskolai könyvtár ingyen volt, ezért anyámat sem zavarta különösebben.

A gondolataim egyre inkább a könyvek körül forogtak, és napról napra nőtt a kíváncsiság bennem a saját történetemmel kapcsolatban. Miután elolvastam a Twist Olivért, sokat ábrándoztam a szülőanyámról, elképzeltem, hogy egy nap megtudom, hogy ki volt ő, miért adott intézetbe, és abban is reménykedtem, hogy feltűnik egy Brownlow úr az én ismeretlen múltamból is, netán valami örökség is, és végre magam mögött hagyhatom a reménytelenséget. 

Ám ilyenkor gyakran rám tört a lelkiismeret-furdalás, hiszen anyámnak valójában köszönettel tartoztam ezért a rossz életért is, mert lehetett volna még ennél is rosszabb. Legalább nem éltem továbbra is állami gondozottként. Mindennap emlékeztetett rá, hogy hálás lehetek neki azért, hogy míg a szülőanyám nem törődött velem, és csak otthagyott, addig ő eljött értem, hazavitt, és azt a keveset, ami neki van, megosztja velem. 

Nagy ritkán, amikor beszélgetni támadt kedve, újra és újra elmesélte, hogy a szülőanyám kétévesen intézetbe adott, és nem keresett többé. Állítólag írt leveleket, de mivel olvasni nem tudtam, sokra nem mentem velük. Már majdnem öt voltam, amikor jött ő, és magához vett. Emlékszem arra a napra, amikor először jött el az intézetbe és belépett a szobánkba, azt éreztem, hogy ő az én anyukám, és hazavisz végre. És ő tényleg hazavitt, és igyekezett jó anyám lenni. Ennyi telt tőle, nem sok, mégsem mondhatom, hogy semennyi. Még saját szobám is volt, igaz, ő is ott aludt, de azt az egy szobát, amink volt, az én szobámnak neveztük. 

Sosem tudtam pontosan, hány éves, a kórházi takarítónők gyorsan öregszenek, a hiányzó fogai sem fiatalítottak rajta éppen.

Mégis éreztem, hogy túl korán halt meg.

Egy éjszaka nem jött haza a kórházból, mert annyira köhögött, hogy meghallotta egy orvos, és benn tartotta. Amikor néhány napra rá hazaengedték, szürke volt az arca, és láttam rajta, hogy nagyon fáradt. Dolgozni nem tudott többé, de leszázalékolták, így nem maradtunk jövedelem nélkül. Először a zöldség tűnt el a tyúkhúslevesből, aztán újra volt zöldség, de tyúkhús nem. 

Hogy otthon volt, többet beszélgettünk. Egyre gyakrabban hozta szóba a szülőanyámat is, akit azelőtt mindig csak szidott, hogy önmagát dicsérhesse. 

– Nem tehetett mást, nehéz helyzetben volt, egyedül maradt, férfi nélkül. Őt is meg lehet érteni – ismételgette. Emberi volt, és empatikus, olyan, amilyen korábban soha. Különös, hogy éppen élete utolsó hónapjaiban tudtam igazán megszeretni őt. Amikor már nem követelte, hogy hálás legyek neki. Akkor amikor nem valamiért cserébe kellett adnom a szeretetemet. És közben egyre nagyobb szeretettel gondoltam arra a szegény fiatal nőre, aki kényszerűségében nehéz döntést hozott. 

Fogtam a kezét, amikor elment a testéből az élet. Akkor már hetek óta újra kórházban volt, és öt napja nem is tudott magáról. Egyszerre éreztem ürességet és egyfajta megbékélést is a sorssal. Képtelen voltam sírni. Kilenc nappal korábban töltöttem be a tizennyolcat, anyám botladozva, kevés figyelemmel, mégis elkísért a felnőttkorba.

Újra anya nélkül maradtam, de már nem kellett visszamennem az intézetbe. 

Felnőttként immár ahhoz is jogom volt, hogy betekintsek azokba az iratokba, amelyek a múltamat jelentették. Anyám temetése után nem sokkal felkerestem a gyámhivatalt. Egy ötvenes nő fogadott, hellyel kínált, és megkérdezte, miben segíthet. Elmondtam neki, hogy örökbe fogadtak, és mivel nemrég egyedül maradtam és elmúltam tizennyolc, szeretném megtudni, hogy ki volt az, aki a világra hozott. Megadtam az adataimat, hogy ki tudja keresni az aktámat. Az asszony a türelmemet kérte, de nem számítottam rá, hogy negyven hosszú percet kell majd várnom rá, mire visszatér az irattárból.

– Ne haragudjon, nem akartam az idejét rabolni, de sem a gépben, sem az irattárban nem találtam meg az örökbeadási határozatot – magyarázta kissé zavartan a nő. – Először arra gyanakodtam, hogy adminisztrációs hiba történt, de beszéltem a nevelőintézetes kollégákkal is, és most már világos a helyzet. Krisztina, önt az édesanyja, nehéz körülményei miatt, állami gondozásba adta, amikor kétéves volt. De a helyzete valamennyit javult, így három évvel később ismét magához vehette. 

Ahogy becsuktam magam mögött a nehéz ajtót, és elindultam lefelé a lépcsőn, mintha átszakadt volna bennem valami, ami régóta fojtogatott.

Ott, a gyámhivatal klórszagú folyosóján végre elsirattam mindkét anyámat; azt, aki sohasem létezett, és azt, aki egész életében hatalmas terhet cipelt miattam. 

Hírek
...
Gyerekirodalom

Kiss Judit Ágnes meséjében egy mentett kutya és egy kóbor cica emelkedik felül az ellentéteken

...
Zöld

Alig mozognak a magyarok, pedig tovább szeretnének élni

...
Hírek

Benedek Elek születésnapjára Király kis Miklós is emlékérmére kerül

...
Beleolvasó

Az Arizona mulató bemutatására még Örkény sem találta a szavakat

...
Hírek

Ezeréves keresztény kéziratot kapott vissza Görögország Amerikától

...
Hírek

Hét csapás sújtja jelenleg a könyvszakmát

...
Hírek

Négynapos munkahetet vezet be a Libri-Bookline

...
Hírek

A könyvtárak adnak menedéket Angliában a megélhetési válsággal küszködőknek

...
Hírek

Sally Rooney idén is felkerült a TIME legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listájára

...
Hírek

Judith Schalansky új könyvét csak száz év múlva lehet elolvasni

...
Beleolvasó

Pető Andrea az utókorral ellentétben nem a férjek fontosságában méri a nők életét - Rajk Júliáét sem

...
Hírek

Hogyan látja egy brit történész a Habsburgokat?

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

A csapatunk pont annyira erős, mint a leggyengébb csapattagunk, hangsúlyozta a népszerű ismeretterjesztő író, Malcolm Gladwell, a Brain Bar sztárvendége. De mi köze van a sikernek a focihoz és a kosárlabdához? És mindennek az online oktatáshoz? Gladwell a változó világról és a Z generációról beszélt - meghallgattuk.

...
Nagy

Szvetlana Alekszijevics: Az emberek akkor tudnak igazán élesen fogalmazni, amikor érzik az elmúlás közeledtét

Tóth Krisztina nyitotta meg a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amelynek díszvendége idén Szvetlana Alekszijevics. A Nobel-díjas belarusz író a pódiumbeszélgetésen a nők történeteiről, az emlékezés természetéről és a hátrahagyott kéziratairól mesélt, de azt is elárulta,  miért nem tud jelenleg kellő harciassággal írni.

...
Nagy

Mircea Cărtărescu: A diktatúra mindig rossz ötlet

Az évek óta Nobel-díj esélyesként emlegetett román íróval, Mircea Cartarescuval beszélgettünk szabadságról és diktátorokról, a naplójáról és az álmairól, fantasztikusról és valóságosról az irodalomban és az emberi léttapasztalatban. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük
...
Podcast

Pető Andrea: Ha a háborús nemi erőszak áldozatait mártíroknak nevezzük, azzal nem nagyon segítünk

Záró epizódjához érkezett a Delonghival közös Túl a plafonon podcastunk. Utolsó vendégünk Pető Andrea történész, a 20. századi társadalomtörténet és a társadalmi nemek történetének nemzetközileg ismert kutatója. 

...
Nagy

Szvetlana Alekszijevics: Miért nem tudunk szembeszállni a diktatúrával?

Felfoghatatlan volt számomra, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát – mondta interjúnkban a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics, akivel a háborúról, a női narratíva fontosságáról, és egy felfüggesztett filmprojektről is beszélgettünk.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Pető Andrea: Ha a háborús nemi erőszak áldozatait mártíroknak nevezzük, azzal nem nagyon segítünk

...
Simon Eszter

Szvetlana Alekszijevics: Az emberek akkor tudnak igazán élesen fogalmazni, amikor érzik az elmúlás közeledtét

...
Sándor Anna

Malcolm Gladwell: Nem tudsz változást hozni egy társadalomban, ha a tanárt fizeted a legrosszabbul

Jó szívvel ajánljuk
Gyerekirodalom
Kiről mintázta Molnár Ferenc Nemecseket?
...
Gyerekirodalom

Mi a népmesék titka, és hogyan lehet újragondolni ezeket a történeteket? [Bookline Kids]

Zalka Csenge Virág A Százegy ajtajú palota című mesekönyve megőrzi a népmesei elemeket, de sikeresen ötvözi azokat a mai gyerekek számára izgalmas témákkal.

...

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

...

Galgóczi Erzsébet nyíltan leszbikusként lett a Kádár-korszak népszerű szerzője [N/ők is írtak]

...

Sandman: jót tett a sorozatnak, hogy Gaiman sokszor nem kötött kompromisszumot

SZÓRAKOZÁS
...
Podcast

Númenor az emberi civilizáció csúcsa Tolkiennél, és ezt a sorozat jól elkapja (A hatalom gyűrűi - kibeszélő 3.)

Megnéztük A hatalom gyűrűi harmadik és negyedik részét, és ismét összeültünk Barna Bálint és Füzessy Tamás Tolkien-szakértőkkel, hogy megvitassunk, mit láttunk. Podcast.

...
Szórakozás

Bereményi Géza kalapja alatt elfér a 20. század

A Bereményi kalapja nemcsak egy alkotó ember, hanem egy korszak és egy kreatív életpálya krónikája is, amelyben a személyesből kiindulva merülünk el a kollektívban. A Papp Gábor Zsigmond által rendezett filmből kiderül, hogy számít-e egyáltalán a név, mire jó „a valósághűség látszata”, hogyan lehet csajozni egy sanzonnal, miközben végigkövetjük azt is, hogyan születik meg a szemünk láttára egy dal a konyhaasztal mellett.

...
Szórakozás

Egy botrány természetrajza: jól összerakott történet, mélységek nélkül

Ritkán fordul elő, hogy a befogadó azt érezi: egy történet megfilmesített változata jobban ül, mint a könyv, amiből készült. Az Egy botrány természetrajza (Anathomy of a Scandal) című Netflix-sorozattal alighanem ez a helyzet.

Polc

Negyven év után egy padláson bukkantak rá Czene Béla festményeire

...

Az igazi író élet-halál vitára készteti az igazi olvasókat

...

Stanley Tucci a főzés-ízlelés-evés hármasán szűri át az életet

...

A Szív utca szerzőjének új könyvében a megszállott szenvedélyé a főszerep

...