Gyermekkori traumák és identitáskeresés egy hanyatló kommunista rendszerben

Gyermekkori traumák és identitáskeresés egy hanyatló kommunista rendszerben

Kisinyovban vagyunk, Moldovában, a kommunizmus végén. A kis Lasztocskát Tamara Pavlovna kiveszi az árvaházból. Az elsőre kedves gesztus mögött félelmetes valóság rejlik: munkaerőre van szüksége a mindennapi üveggyűjtéshez. A kislány szíve szerint moldávul beszélne, de kénytelen gyakorolni az orosz nyelvet, mert nevelőanyja megbünteti, valahányszor eltéveszti a szavakat. Idővel megtanulja, hogyan kell üveget mosni, koldulni, és elutasítani a férfiak közeledését. A külvárosi ház lakóközössége válik új családjává, itt emberséges bánásmódot, szeretetet is kap. Olvass bele!

Könyves Magazin |

Az Üvegkert tragikus és szívbemarkoló, ugyanakkor meghitt történet a gyermekkori traumákról és az identitáskeresésről egy multikulturális, kétnyelvű környezetben. Egyúttal levél is, amit a felnőtt Lasztocska ír elképzelt szüleinek. A könyv azt példázza, hogy az elhagyatottság érzése, a szeretet hiánya és az anyai nemtörődömség okozta sebek nem gyógyulnak be, örökké kísértenek felnőttként is. És azt, hogy az összes fájdalom mélyén, mindig ott rejlik a szépség.

Statiana Țîbuleac
Üvegkert
Ford. Joó Attila, Metropolis Media Kiadó, 2021, 264 oldal
-

Tatiana Țîbuleac szép és megrázó regénye a szocialista korszakban kezdődik, főhőse és elbeszélője egy árvaházból kivéve üveggyűjtésből tengődik egy orosz nő által működtetett „hálózat” részeként… A nagy átalakulásokkal teli történelmi háttér előtt játszódó dráma a gyermeki sebezhetőségről, a szeretet hiányáról fest fájdalmas, szívbe markoló képet. A történet egyrészt egy személyes életút lenyomata, másrészt, ezzel párhuzamosan egy rabságát levetkőző, öntudatra ébredő ország története alulnézetből.

Statiana Țîbuleac: Üvegkert (részlet)

Fordította: Joó Attila

8

Lehet, hogy oroszul kellene írnom. Oroszul másképp rendeződnek a szavak. Románul tisztábban emlékszem. Mindent el akarok mondani. Angyal vagy ördög – melyiket válasszuk, amikor mindkettő ugyanarra vadászik? Egy borotvához is hozzásimultam volna, ha megsimogat, és odahajít nekem egy darab kenyeret. A keskeny, mocskos ajtó mögött egy egész világ tárulkozott ki számomra. Gondolkodás nélkül léptem be ebbe a világba, egy olyan gyermek félelmével, aki addig csak maradékokon élt. Mióta Kisinyovba érkeztem, olyan életet férceltem össze magamnak, amelynek egy nap volt a közepén – Tamara Pavlovna. Ragyogott, égetett, mindent hamuvá változtatott. Olyan volt, mint egy csodálatos madár – az én Tamara Pavlovnám! Pusztító, de könyörületes. Ravasz, de igazságos. Úgy félt mindenki a szájától és az eszétől, mint a tűztől, mégis visszatértek hozzájuk, amikor már nem volt más választásuk. Néha, amikor éjjel értünk haza, ő pedig éppen a haját bontotta ki lefekvés előtt, úgy éreztem, rögvest tollakká változik a haja, a nyelvéből pedig varázskörte lesz.

Az első napon egy sarokra mutatott.

– Ülj le, és tanulj! – És a továbbiakban így lett. Állandóan dolgozott. Üvegeket kapott vagy gyűjtögetett, becsapta az iszákosokat, és hízelgett a másik világnak. Szorzott, kerekített, kopejkákból építette fel azt a birodalmat, amelyet végül nekem szánt. Amikor valami fontos dolga volt, röviden megkérdezte tőlem, hogy értem-e. És hogy szükség esetén tudnék-e ugyanúgy cselekedni, mint ő. Egyetlenegyszer mondtam azt, hogy нет [1], és ez nem tetszett neki. Ő tanította meg nekem az ábécét, a köztársaságokat és a pénzt. Főleg a pénzt, mert „a számok és a rubelek nagyon nem ugyanaz”. Számolni egy hülye is tud, pénzt összegyűjteni viszont nem. A könnyű pénz – ez az ikon dobogott a mellében. Ez jelentette mindennapi hitét.

Mivel másik nem adódott, vajon ez tévedésnek bizonyult?

A legfontosabb mégis az volt, hogy beszéljek oroszul. Hogy mindennap megtanuljak hét szót. Nem tízet, de nem is ötöt, és jól meg kellett jegyeznem őket. Amikor hibáztam, márpedig állandóan hibáztam, begörbítette a mutatóujját, és homlokon koppintott vele. Szempilla nélküli szemét dühösen az égre emelte, én pedig legszívesebben kiosztottam volna egy alapos verést saját magamnak.

9

Lehet, hogy érdekel titeket, hogy van egy lányunokátok. Nyomorék, és elég csúnya. Mindenki azt hiszi, hogy a betegség miatt lett ilyen. De én tudom: nem a betegség miatt. Az apja randa. Viszont okos, tehát ne törődj ezzel, mondta mindenki, és ez meggyőzött. Amúgy sem voltam soha szép. Miért kellene elvárni valakitől, hogy szép legyen, ha minden más megvan? Hogyan szárnyalhatja túl egy ember – akármilyen szép is – a napot? De ez nem segített. Az okosok is döfnek, csak éppen szebben tudnak bocsánatot kérni. Viszont ezt már nem mesélem el nektek, mert ti tudjátok ezt a legjobban.

– Az ész és a szív két különböző dolog, Lasztocska – mondta Tamara Pavlovna szinte a legvégéig. Bolondnak tartottam. Hogy az ész feljebb van, és nagyobb. Nem egy húsgalacsin egy borda alatt, hanem egy égbolt!

Tamarának neveztem el. Vannak napfényes napjaink is. Amikor nem sérül meg, úgy érzem, megbocsátottam nektek. A szemébe nézek, ő ezt érzi, és rám mosolyog. Vannak azonban másfajta napok is, amikor úgy érzem, megértelek titeket. Olyankor azt akarom, hogy szűnjön meg létezni. Hogy tűnjön el, és ne szenvedjen többé. Hogy ne lássam többé, amint darabjaira hullik a karomban.

Lobstein, mondta az orvos, és rögtön leesett. Románul szebben hangzik, gondoltam magamban.

– A lob és az Einstein kombinációja – hallottam a süket dumáját. Félve mondta ezt. Azt hitte, elmúlik majd. Remélte, hogy elmúlik. Mert azt tanulta a szüleitől, hogy az életben minden elmúlik. Később pedig, amikor világossá vált, hogy nem múlik el, nem láttam többé. Az ész és a szív két különböző dolog.

10

Tele volt az udvar, és az a tömeg miattam jött össze.

– Идут, идут! [2] – kiáltotta Pavlik (aki nem szokott játszani, csak üldögélt) az utca végéről. A mi Pavlikunk usánkát [3] viselt, és csak a bal szeme volt meg, és leginkább egy kalózkutyushoz hasonlított, amikor a hóban szaladgált. A jobb szemét gyerekek ütötték ki egy csővel. Milyen furcsa, csodálkozott mindenki akkoriban, hogy a szem kijött ugyan az üregéből, de nem esett le. És nem pénzről volt szó. Viszont mire odaért a mentő, mire az anyja kiordibálta magát a gyerekekkel – Кто? Уроды! [4]–, a szem gyökere kiszáradt. Ezt mondták az orvosok: kiszáradt a gyökér, és szomorúan elhallgattak. Amúgy is nagy volt a bánat, mit mondhattak volna még?

Előkerült a Polkovnyik is. Magas volt, és jóságos, nyaka fedetlen a hidegben, és azonnal átnyújtott nekem egy mandarint. A tenyeremre tette, rászorította ujjaimat a kezével, és a fülembe súgta:

– Te nem tudod, mi mindenünk van itt, neeeeem tudod, várd csak meg a tavaszt!

A Polkovnyiknak rózsaillata volt, én meg csodálkoztam ezen. Rózsák télen?! Honnan tudhattam volna, hogy mennyire szereti a rózsalekvárt, és egész nap azt eszi kiskanállal, egyenesen a befőttesüvegből?

És előkerült Jekatyerina Andrejevna is. Egy bundába burkolózó mese, egy aranyalma!

Azonnal tudtam, hogy soha, de soha nem találkozom majd szebb teremtménnyel az egész világegyetemben!

– Ezt nem így kell hordani – nevetett Katyusa a sapkám láttán, és megérintette az orcám. Erre én a melléhez nyomtam az arcomat. A második és a harmadik gomb között kissé szétnyílt a ruhája, és fehér, fiatalos illat tört elő onnan, mint valami cukorfelhőcske. Az ünnepeknek van ilyen illata, gondoltam.

És kijött Zahar Antonovics is. Azokkal az elmaradhatatlan kitüntetésekkel, állandóan azokkal a kitüntetésekkel, Zahar Antonovics! Mintha éppen véget ért volna egy háború, és elkezdődne egy másik. A mi drága, szeretett öregurunk! Tele volt a zsebe cukorkával, szájából pedig csak úgy ömlöttek a történetek. Megfagyni a saját házadban – nem ez volt az utolsó csata, amire várt, de ez jutott neki.

És megjelent Suuurocska is. Mindenki szerette Surocskát, és ő is szeretett mindenkit. Mindegyik udvarban szükség volt valakire, akit az egész háznép szeretett. Nekünk Surocska jutott.

– Szépecske – mondogatták.

– Говорит по-русски? [5] – kérdezték.

– Mintha nem is a nevelőintézetből jönne – csodálkoztak.

Havazni kezdett, a Polkovnyik mandarinja úgy melengette a kezem, mintha lángolna. Ha ez lett volna az utolsó napom, nem is kellett volna több.

Egy hónap alatt elmúlik: az éhség, az égések, a sötétségtől való félelem, és nem hiányzik már Olja sem.

Egy hónap alatt elillan a bőrből az árvaszag, és azzá válhatsz, akivé akarsz.

11

Van Kisinyovban egy utca – a leghosszabb és legfárasztóbb utca a világon. Azon az utcán az épületek, a fák, a jelzőlámpák, de még a szemeteskukák is, sőt a kátyúk is ismernek orosz szavakat. Tamara Pavlovna egyetlenegyszer mondta ezt nekem: ahelyett, hogy úgy beszélnék oroszul, mint egy ütődött, inkább beszéljek moldávul. Русский язык не вто-ро-го сорта [6]. Begörbítette a mutatóujját, és hétszer a homlokomra koppintott. Miért hétszer, honnan jön ez a hétszer? Egyszer-egyszer minden szóért, háromszor pedig a второго-ért, szótagonként.

Ha egy izzó szeggel írta volna őket a homlokomra, akkor sem fájt volna annyira.

A legtöbb esetben az utca úgy ért véget, hogy kaptam egyet a számra. Voltak viszont olyan napok is, amikor nem hibáztam, olyankor pedig bementünk a sarkon lévő cukrászdába. Messziről kezdte. Letette az üvegekkel teli szatyrokat, megigazította a haját, ha tél volt, kigombolta a télikabátját, nyáron pedig zsebkendőjével megtörölgette a nyakát és hónalját.

– Чего хочешь? [7] – hallottam végül, és erre kitört a vihar a szívemben. Mit akarok? Mit akarhatok még? Minden alkalommal nyírfalevet kértem. Akkor a tenyerembe tett húsz kopejkát, és hátulról lökdösött, hogy én magam vegyem meg.

– Agyin szok birjuzovij – mondtam első alkalommal, mire az eladónő elnevette magát. Tamara Pavlovna is nevetett. Én is mosolyogtam, de csak sok évvel később tudtam meg, hogy aznap, amikor minden nehéznek és távolinak tűnt, „türkizkék szörpöt” kértem. Egyetlen betű, és a nyírfából szín lett. Nem hiszem, hogy valaha is elkövettem ennél szebb hibát.

Tamara Pavlovna sosem vett magának semmit, bár nagyon csillogott a szeme a tortaszeletek, a három réteg tört dióval töltött sütemények és a vajból készült, vörös gombácskákkal teli kosárkák láttán. Különösen szerette – ez később be is bizonyosodott – a tavirózsa alakú, csokitöltelékes porhanyós kekszet. Ez volt a legolcsóbb a sok finomság közül, de még ilyet sem vett soha. Egyszer, amikor egy vagyont kerestünk egy átveréssel, bátorkodtam megkérdezni tőle, miért nem vesz legalább egy darabka finomságot.

– Én megettem a kenyerem javát, Lasztocska. Aszott szájban megkeseredik az édesség.

És mintha nem is csak ő válaszolt volna, hanem egy egész házra való ember, akik ugyanabban a testben lakoznak: a fukar, a szánakozó, a kapzsi, és az is, aki már nem csupán magának él.

[1] nem (orosz)

[2] Jönnek, jönnek! (orosz)

[3] füles sapka (orosz)

[4] Kicsoda? Ti szörnyetegek! (orosz)

[5] Beszél oroszul? (orosz)

[6] Az orosz nem másodrangú nyelv. (orosz)

[7] Mit akarsz? (orosz)

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Mi töri szilánkosra egy kislány életét a kommunista Moldova végnapjaiban?

Az árvaság, a magány, a hála, a gyermekkori traumák és jéggé fagyó, majd egymás mellett mégiscsak felolvadó szívek a legfontosabb témái Tatiana Ţîbuleac második regényének, mely 2019-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

...
Könyves Advent

Test kincugi: egy meghitt vallomás a mellrák elleni küzdelemről

A kincugi a törött kerámiatárgyak javításának művészi módja a japán kultúrában: folyékony arannyal vagy platinával ragasztják össze a törés helyét, hogy egy esztétikailag új műalkotás jöjjön létre. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Kötelező olvasmány elvált szülőknek

Petra Hůlová Apatolvaj című regénye, miközben megpróbál választ találni a kérdésre: mit is jelent pontosan a boldogsághoz való jog, a gyerekek szemszögéből ad megalkuvás nélküli képet a szülők válása utáni közös felügyeleti jogról. Mutatunk belőle egy részletet.

2021 legjobb könyvei
...
Nagy

2021 legjobb könyvei: 10-1.

...
Nagy

2021 legjobb könyvei: 20-11.

...
Nagy

2021 legjobb könyvei: 30-21.

...
Podcast

Tarantino jobban tette volna, ha novellafüzért ír “regény” helyett?

Varró Attilával, a Volt egyszer egy Hollywood szaklektorával beszélgettünk Tarantinóról, az íróról, a könyv és a film kapcsolatáról, az 50-60-as évek Hollywoodjáról, és arról is, milyen kihívásokkal szembesül a szaklektor, ha a kaszkadőrők főnökéről van szó?

Szerzőink

...
Bányász Attila

Az elveszett lelkek földje, ahol fiúknak születnek a lányok

...
Sándor Anna

Boldizsár Ildikó: A népmesék nem biztonságot adtak, hanem erőt, hogy megváltoztassam az életem

...
Ruff Orsolya

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

A Tudor-trilógia harmadik részében Hilary Mantel egészen mélyre visz a kicsinyes intrikák és nagyhatalmi alkuk világába, így aztán testközelből szemlélhetjük végig egy komplett történelmi korszakot meghatározó férfi felemelkedését és bukását.

...
Nagy

10 érdekesség, amit talán nem tudtál Virginia Woolf életéről

140 éve született Virginia Woolf, a 20. századi modern irodalom egyik legfontosabb írója, a Mrs. Dalloway, az OrlandoA világítótorony és a Felvonások között szerzője. Születésének évfordulója alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről.

...
Nagy

Ezek a non-fiction könyvek érkeznek 2022 első felében! (II. rész)

2022 első félévének kínálatából válogattunk - és mivel annyi izgalmas téma és cím érkezik, tényirodalmi ajánlónkat két részre bontottuk. Íme, a második adag!

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Az elveszett lelkek földje, ahol fiúknak születnek a lányok

Jennifer Clement könyve, az Elveszett lányok országa látlelet egy olyan társadalomról, amelyben a nő gyakran nem több használati tárgynál. Birtokba vehető. Kihasználható. Eldobható. Clement regényéből Imádság az elraboltakért címmel készült adaptáció, ami a Netflixen látható.

...
Szórakozás

Anne Frankra és a holokauszt gyerekáldozataira emlékezik a Párhuzamos történetek

Az Auschwitzba deportált 230 ezer gyerek és kamasz közül mindössze 700-an élték túl a tábort. A holokauszt gyerekáldozataira és túlélőire emlékezik az Anne Frank – Párhuzamos történetek című dokumentumfilm.

...
Szórakozás

Egy Rembrandt még ma is képes felbolygatni a világot

Milyen érzés egy Rembrandtokkal teli házban felnőni, miért vesz valaki öt éven keresztül heti egy festményt – és jut így tíz Rembrandthoz –, és hogyan lehet kiszúrni egy még katalogizálatlan mesterművet? Az én Rembrandtom azokat az embereket mutatja be, akik szenvedélyesen kötődnek egy-egy Rembrandt-képhez. 

A hét könyve
Kritika
Gerlóczynál a család elhallgatásokkal teli fikció
...
Kritika

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

A Tudor-trilógia harmadik részében Hilary Mantel egészen mélyre visz a kicsinyes intrikák és nagyhatalmi alkuk világába, így aztán testközelből szemlélhetjük végig egy komplett történelmi korszakot meghatározó férfi felemelkedését és bukását.

...

Tarantino jobban tette volna, ha novellafüzért ír “regény” helyett?

...

Minél kevésbé kompetens valaki egy témában, annál hajlamosabb túlbecsülni a saját tudását

...

Boldizsár Ildikó: Hétmilliárd individuum csap össze ahelyett, hogy közösséget alkotna

...

Alex Schulman: Minden írásomban megbocsátok az anyámnak

Gyerekirodalom
...
Szórakozás

Sorozat lesz Percy Jackson és az olimposzi hősök kalandjaiból

A Disney+ sorozatot forgat a a Percy Jackson és az olimposziak című regényszériából. A hírt az író, Rick Riordan jelentette be.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: téli meseregény lett január könyve

A Szívünk rajta havonta mutatja be azokat a gyerek- és ifjúsági könyveket, melyeket a program független zsűrije a legkiemelkedőbbnek talál. Január kiemelt könyve A Zúzmaraszív folytatása lett.

...
Kritika

Mikszáth Kálmán csúcsra járatta a legendagyártást a Szent Péter esernyőjében

175 éve született Mikszáth Kálmán író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő. Egyik leghíresebb műve a Szent Péter esernyője, amelyet kötelező vagy ajánlott olvasmánynak rendszeresen feladnak a magyartanárok is. Az évforduló alkalmából újraolvastuk.

Olvass!
...
Beleolvasó

A München a világháború előtti utolsó pillanatba vezet, amikor még hittek a békében

1938: Németország bekebelezte Ausztriát. Most a Szudétavidék következik. Hitler háborúra készül, míg az angolok, Chamberlain miniszterelnök vezetésével, a békéért dolgoznak. A helyzet pattanásig feszült, és úgy tűnik, semmi sem tudja visszatartani Európát egy újabb háborútól. Olvass bele a könyvbe!

...
Beleolvasó

Grecsó hősét villámcsapásszerűen éri a felismerés, hogy már nem szeretik

Grecsó Krisztián Valami népi című új kötetének történetei azokról az otthontalan helyzetekről szólnak, amikor azt érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön. Mutatunk egy részt belőle!

...
Beleolvasó

Erdős Virág megmutatja, hogyan hat a biciklis futárkodás a költészetre

Erdős Virág az első karanténidőszakban biciklis futárként dolgozott, új verseskötete ennek a tapasztalatnak a lenyomata. Olvass bele!