Ki volt Valerie Solanas, a radikális feminista, aki lelőtte Andy Warholt?

1988 áprilisában Valerie Solanast  ötvenkét éves korában holtan találták szállodai szobájában, San Franciscóban, egyedül, pénz nélkül, körülötte utolsó írásainak gépelt papírjaival. A regényben Sara Stridsberg újra felkeresi a szállodai szobát, ahol Solanas meghalt; a tárgyalótermet, ahol elítélték Andy Warhol megölési kísérlete miatt; a georgiai pusztaságot, ahol gyermekkorát töltötte, és ahol apja többször megerőszakolta; és az elmegyógyintézeteket, ahova időnként bezárták. A szerző elképzelt beszélgetéseken és monológokon, visszaemlékezéseken keresztül rekonstruálja ennek az érdekes és rejtélyes nőnek az életét, megfogalmazva a gondolatait, félelmeit, belső magányát, szeretetvágyát.

Sara Stridsberg
Álmok sivataga
Ford.: Teplán Ágnes, Metropolis Média, 2021, 350 oldal
-

Az Álmok sivataga szívszorító irodalmi fantázia, amely 2011-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját. Továbbá a 2000-es évek elő évtizedének legjobb svéd regényének választották a Dagens Nyheter című újság szavazásán, amelyen száz svéd kritikus, szerző, újságíró és kiadó vett részt.

Sara Stridsberg: Álmok sivataga (részlet)

Dorothy a folyópartra terített plédről kiált, ahol tűz a nap, kókad a fakó, barna fű. Mögötte a fák között oszlopot formáz a fény. Hessegeti a legyeket és a szitakötőket, mielőtt megpróbálnak fejest ugrani a piknikben. Amerika nemrég dobta le az atombombát Nagaszakira, és most újra akkor van. Az elfeledett kirándulások ideje, a nyitott fedelű autókkal, csirkés szendvicsekkel a hátsó ülésen. Louis nyitott ingben és rövidnadrágban elterül egy takarón. A mélykék, kristálytiszta éjszakák ideje ez, Ventor és más hasonló sivatagi porfészkek áram nélkül maradnak hónapokig, és még lehet inni a folyóból. Louis furikázik a textilgyárakhoz, hogy javítsák meg a vezetékeket, és már egy örökkévalóság óta nem hívod őt apunak.

Futkározol az ezüst juharfák alatt, és újra a túlságosan is vékony és gyerekes fehér ruhában vagy, aminek az alsószoknyarészébe arany és ezüst szerencseszálak vannak bevarrva, és csak azért hordod, mert Dorothy nagyon szereti. A lábad megizzadt a tornacipőben, és a szádban fémes ízt érzel, vért és valami idegen, fojtogató dolgot.

Szaladsz a nagy csöndben, minden hang elnémul körülötted, csak ez a vakító fény van, mintha a fákról hullana, és a szerencsétlenséget hozó ruha libegése, amely túl szűk a mellednél és a válladnál.

Az erdő megtelik halott állatokkal, és a füstös, tompa fény nem mozdul, csak várakozik a fák között. És amikor most erre gondolsz, minden fa koronája fölött Dorothy arca jelenik meg. Szex- és cukorszagot áraszt a ruhája, amikor utánad nyúl az izzadt karjával, és káromkodik a kifakult napernyő fölött, mert állandóan elfújja a szél. A keze és a felkarja májfoltos. A nap olyan erősen tűz a fák koronáin át, és a tekintete meg akár egy fekete tó, legszívesebben belefulladnál. Megsimogatja a ruhádat. Csillagok, mosoly és hó. És a legyeket elhessegeti az arcodból.

Dorothy?

Dorothy?

Te vagy az, Dorothy?

 

Dorothy (távolabb a hotelablaknál): Úgy csinálom, ahogy szeretnéd, virágom.

Valerie: Csak föl ne vedd azt a ronda gyöngyöt!

Dorothy: A fehér gyöngyömet. A kedvencemet.

Valerie: De ne legyen rajtad a temetésen, az én temetésemen!

Dorothy: Ahogy akarod. Se hamis gyöngyök, se dekoltázs, se bunda, se smink.

Valerie: Dorothy?

Dorothy: Igen, Vallie-m.

Valerie e: Annyira félek a haláltól. Nagyon félek egyedül meghalni.

Dorothy: Csak az ég drágám… csak az ég tud szeretni a lelkedért, és nem az arany hajadért…

Valerie: Nekem nincs is arany hajam.

Dorothy: Tudom, de nem számít. Csak egy metafora. Egy kis hasonlat.

Valerie: Nincs is arany hajam.

Dorothy: Már nem számít, Vallie. Nincs jelentősége, minek hívod. Te vagy az én aranyhajú kislányom.

Valerie: Viszont azt hiszem, megőszültem. És megritkult a hajam. Hullik. Csúf kupacokban gyűlik a lepedőn, amikor felébredek.

Dorothy: Ne félj, kicsikém!

Valerie: Most olyan könnyű vagyok, akár egy felhő. Nincs kezem, és vágyom utána.

Valerie

A napernyőn keresztül is éget a nap. A folyó barna, fémes szagot árasztó vize lomha, mozdulatlan. Dorothy és Louis még mindig lent vannak a folyóparton. Söröznek, és a hőségtől elcsigázottan hevernek egy takarón. Tranzisztoros rádió, olvadó sajtok, sörös csókok, piknik.

Egyedül lesétálsz a folyópartra. Lépkedsz a sötét, agyagos sárban, az iszapban. Nyírfák hajolnak a rothadó virágpor pettyezte víz felé. Ott van az elvarázsolt fény, amire mindig emlékezni fogsz. Iszapos víziállatok, madarak távoli rikoltása és súlyos felhőfoszlányok az égen. A fák sötétje, akár egy zöldfényű vágy, és nem tudni, mi az, amire vágysz, csak azt tudod, hogy egy állat mocorog a hasadban, ki akar jutni, és hogy a fény oszlopot formázva hatol át a forró, zöldsötéten. Annyit lehet tudni, hogy van valahol egy dal, egy legenda, de nem itt; egy kert tele cserépdarabokkal, egy pusztaság, a mezőkön vadászó hópárduc-csapat.

Azt kívánod, hogy bárcsak tiéd lenne az a dal, tiéd lenne az az idegen nyelv, és a legenda, amely a folyóban létezik és lélegzik.

Csúszik a lábad a rossz szagú barna iszapon, és nem tudod, hogy éred utol ezt az összes vágyat, és azt sem, mit kezdesz majd vele, ha eléred. Csak azt tudod, hogy van egy dal, egy legenda. De nem itt, és most csupán a zöldsötétség van. A fák lombjai forognak körülötted, fényfoltok táncolnak mindenütt, elbódítanak, elszédítenek, lefekszel a folyó partjára, és elalszol. Azt álmodod, hogy magasan a hóborította hegyek fölött repülsz, és odalent az emberek tapsolnak neked.

Louis ott van a fák koronái alatt, amikor felébredsz, és már nincs meleg. A nap villámfényként vág a szemedbe, a combod hátsó fele hozzá van ragadva a fénylő hátsó üléshez, és hínár- meg iszapnyomokkal van tele. És az a valószínűtlenül erős fény átveszi a sötétség szerepét, amikor jóval később elmeséled Cosmónak a történteket:

a sötétség akkor szállt le, amikor hétéves lettem. Piknikeztünk a folyóparton. Ott volt Dorothy, meg Louis. Erősen tűzött a nap, és nem tudtam, mit kezdjek magammal. Louis ott feküdt szorosan mellettem, mire felébredtem, és Dorothyt már nem láttam. A fák koronái hullatták a fényt a kezére, én a hátamon feküdtem, és Louis ott volt. A ruhám hófehér volt. A kezével a fehér ruhám alatt matatott.  Aztán sosem hordtam többé fehér ruhát. Csak engedtem, és csak engedtem. Azután sötétség. A fákról hullott a fény a kezére

 

Manhattani Büntetőbíróság, New York, 1968. június 3., az őrizetbe vételt követő bírósági meghallgatás, éjszaka

 

Azt mondják, odakint esik az eső, de a legkevésbé sem érdekel, mert odabent, a bíróság épületében egyáltalán nincs is időjárás, csak kő, meg fa, meg sötét öltönyök, és az édes kis William Schmalix a fehér kesztyűjében. Az összes kérdés rosszul van feltéve, és odakint, a Madison Square Parkban már ki tudja, hányszor térdeltél le, és hány idegen nadrágjába nyúltál. Cosmo sárga pulóverét viseled, amitől teljes nyugalom van benned.

Manhattani Büntetőbíróság: David Getzoff bíró idézi Valerie Solanast a New York állam kontra Valerie Solanas ügyben.

Valerie: Borzasztóan köszönöm. Nem gyakran történik velem, hogy lelövök valakit, és abban a megtiszteltetésben van részem, hogy idejöhetek.

Manhattani Büntetőbíróság: Minden, amit mond, később felhasználható lesz ön ellen.

Valerie: Azt nem is kétlem.

Manhattani Büntetőbíróság: A vádlott személyes körülményei. Valerie Jean Solanas. Kora: harminckettő. Lakhelye: nincs. Családi állapota: egyedülálló. Foglalkozás: nem világos, a gyanúsított azt állítja magáról, hogy író. Nincs korábbi adat róla a bűnügyi nyilvántartásban. Született Ventorban, Georgia államban, 1936. április 9-én.

Valerie: Hé, hé, hé, Uram, mit tud Ön a szerelemről?

Manhattani Büntetőbíróság: Önt emberöléssel vagy annak kísérletével vádolják. A pontos vád még nem ismert.

Valerie: Aha.

Manhattani Büntetőbíróság: Tudja, milyen nap van ma?

Valerie: Azt tudom, hogy többet kellett volna gyakorolnom, Miszter.

Manhattani Büntetőbíróság: Tudja, hogy Ön most hol van?

Valerie: Vagyok. Mivel sehol nem szeretnék lenni.

Manhattani Büntetőbíróság: Van ügyvédje?

Valerie: Nincs, de nincs ellenemre kívül maradni a történeten.

Manhattani Büntetőbíróság: Szüksége van ügyvédre?

Valerie: Egy csókra van szükségem.

Manhattani Büntetőbíróság: Azt kérdeztem, szüksége van ügyvédre?

Valerie: Azt sajnálom, hogy elvétettem. Ha egy ügyvéd ezt meg nem történtté tudná tenni, akkor szívesen fogadnék egyet.

Manhattani Büntetőbíróság: Emlékszik, miért lőtte le Andy Warholt?

Valerie: Sajnos általában többre emlékszem, mint amennyire kellene. Ha a rövidebb változatot vesszük, akkor annyi történt, hogy valaki túlságosan is kontrollálta az életemet, ami elvileg csak az enyém. És ehhez egy kicsit nehéz volt hozzászoknom.

Manhattani Büntetőbíróság: Miért lőtte le Andy Warholt?

Valerie: El lehet olvasni a kiáltványomat, ha szeretne aktív tagja lenni a SCUM segédcsapatoknak. A kiáltvány mindent elmond, ki vagyok én.

Manhattani Büntetőbíróság: Saját magát jelentette fel az Ötödik sugárúton egy közlekedési rendőrnél. Miért tette?

Valerie: Azért, mert egy kis társaságra vágytam. Mert rossz volt nekem. És olyan szimpatikusnak tűnt ez a William Schmalix. És tehetségesnek. Sosem láttam még ilyen alacsony rendőrt azelőtt, és mégis sikerült letartóztatnia.

Manhattani Büntetőbíróság: Utoljára kérdezem az ügyvédről. Szüksége lesz egy kirendelt ügyvédre. A védői díjat az állam nem fizeti. Módjában áll ügyvédet fogadni?

Valerie: Én saját magamat akarom védeni. Szemben sok minden mással, ez az én szakértő kezemben fog maradni.

 

Ventor, Georgia állam, 1945 nyara

A háború után a férfiak visszatértek a gyárakba

 

Dorothy: Kilencéves, és Amerika szépe.

Valerie: Te vagy a szép, Dorothy.

Dorothy: Louis szerint szép vagyok. És továbbra is szép akarok maradni, amíg meg nem halok. Nem hagyom, hogy leépüljek, nem fogok úgy kinézni, mint egy romhalmaz. Louis is csak addig marad velem, amíg sugárzom. Valerie, ne felejts el ragyogni, ez mindig jusson eszedbe!

Valerie: Te sugárzol.

Dorothy: Meg kellett dolgoznom érte. A szépség nem ingyen van, a szép szemek nincsenek ingyen. Mit szeretnél a szülinapodra?

Valerie: Téged szeretnélek.

Dorothy (kitárja a karját): Boldog szülinapot!

Valerie: Azt kívánom, bárcsak ne élnénk együtt Louis-szal.

Dorothy (két karja tehetetlenül lóg az oldalán): Valerie, ő az apád.

Valerie: Lehet, hogy az. De nem szeretem őt.

Dorothy: Nélküle senki vagyok.

Valerie: Rendben.

Dorothy: Amerika nélküled semmi.

Hazaindultok a piknikről Louis autóján, de ő maga nincs ott, csak te meg Dorothy. Magas hangján dalolászik, kicsit rekedtesen az édes bortól meg a cigarettától, miközben magatok mögött hagyjátok az utat. Nyárfák, telefonpóznák és kékesfekete árnyékok, ő meg csak fékezhetetlenül énekel, mint valami vízesés, miközben figyeli a tekinteted a visszapillantó tükörből. Döglött állatok, rókák, kutyák és kígyók maradványai látszódnak az út szélén; és a sivatagi ház verandáján vár titeket Louis. Aztán meg arra vár, hogy Dorothy elhúzzon a bárba dolgozni. A reménytelenségtől csupa nagy, véres könnycsepp a hátsó ülés. És ott vannak a megkerülhetetlen tények, úgymint Louis, Dorothy és Valerie Solanas. Louis nélkül Dorothynak vége, és Dorothy nélkül Valerie-nek van vége. Így aztán Dorothy tovább énekelget vezetés közben, pedig tud ő mindent a világon, csak éppen nem akar tudomást venni az egészről. És csak fütyül, dúdol, meg a mélyreható nézésével méreget a visszapillantóban, és azt kívánja, bárcsak mindent lehetne egyszerre, anélkül, hogy bármit is elveszítene.

Dorothy

Dorothy

A sötétség hosszú ideig tart, és mire hazaértek, valaki elvitte a kígyóbőr-gyűjteményed. Talán egy sivatagi kutya volt. Amikor Dorothy elviharzik a bárba a leopárdmintás ruhájában, a kézitáskájával, Louis fekszik a függőágyban, issza a sörét. Rovaroktól fekete az éjszaka. Csillagtalan izzók nélküli sötétség. Utoljára kihozza a húslevest a kertbe, és kiált neked a házból, sörrel a kezében. Lassan végigsétálsz a homokon, amely még mindig forró a naptól, és a hőség fölperzsel minden gondolatot.

És amikor odakint koromsötét van, az ember akár meg is halhatna.

Azután elszív egy cigarettát, és nézi a füstöt, amely összekeveredik az éjszakával. Mire a sötétség szertefoszlik, és a tyúkok is felkelnek, összepakolja a holmiját, és eltűnik a horizonton. Amikor Dorothy végre megérkezik, fáradtan az éjszaka után, elszív egy cigarettát a verandán, hallgatja a fényen átrepülő madarak csicsergését. Aztán lassan átsétál a szobákon, és már tudja, pedig nem akarja tudni. Kiabál meg sír, átnézi az üres fiókjait, és már nincsenek ott a ruhái. Se a pénz a süteményesdobozban a mosogató alatt, csak a jegygyűrű hever magányosan a napon. Hirosimában a menekülő emberek árnyékai örökre a házfalakba égtek. Ezeket később elmeséled Cosmónak:

semmi különös nem történt csak annyi hogy Louis mindig megerőszakolt a függőágyban amikor Dorothy bement a városba a fák koronái úsztak körös-körül az éjszakai égen a függőágy sikoltott ellenállt újra meg kellett olajozni és mindig vártunk az új izzókra a kertben és Louis kicsit többet gyúrhatott volna a felső karjára mert lötyögött a hája amikor rajtam volt és a mellkasa az arcom fölé nehezedett fojtogatón a könnyektől és a vágy káoszától elgyötörten a rózsaszín vadrózsamintás szövetben amelyet Dorothy hímzett éjszakánként és számoltam a rózsákat a csillagokat az égen és a hús napégette fű volt és sötétség szépen lassan beleszúrt beleégett a szemembe és mélyen az álmaiba a sivatagi kutyák amelyek űzik a szelet és a csillagokat az égen már rég halottak voltak és kiadtam bérbe a kis puncimat ingyen utána mindig sírt és megpróbálta kiszedegetni a rágógumiragacsot a hajamból nem tudom miért de minden alkalommal rágógumi ragadt a hajamba miközben számolgattam a vadrózsákat amelyek vérrózsák voltak és halálrózsák és a rágó mindig kiesett a számból a sötétben és a hajamnak mentolszaga volt utána és az ő inge is foltos volt a rágógumitól és a csillagok továbbra is holtan feküdtek az éjszakai égbolton és a fölöttünk úszó felhőfoszlányok beleragadtak a fákba Louis levágta ollóval a mentolos tincseimet és utána megállás nélkül szívta a cigarettáit én meg az ő csikkjeit és hallgattuk a gyíkokat ahogy körülöttünk zizegtek és már nem volt miért sírni hiszen Amerika tovább fog baszni engem és minden apa mindig baszni akar a lányával és a legtöbb meg is teszi és csak kevesen mondanak le erről és nem világos hogy miért csak az hogy az egész világ egyetlen nagy visszavágyódás lesz

Hírlevél feliratkozás
KÖNYVES ADVENT
...
Könyves Advent

Ezeket a fantasy és sci-fi könyveket tedd a fa alá karácsonykor 

...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Hírek
...
Írd meg Európát!

Írd meg Európát, és nyerj egy Kindle-t tele könyvekkel!

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

...
Hírek

Csányi Vilmos: A vírus jó példa arra, milyenek a hiedelmek

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

...
Hírek

A Tandori Dezső és Ágnes hagyaték az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára került

...
Szórakozás

Frank, az óriásnyúl 20 éve szólította meg Donnie Darkót

Nyulak, könyvek, harcos kertvárosi anyukák, időutazás és Kiwi! - ez volt a Donnie Darko, ami egyszerre lett generációs kultfilm és szürreális kertvárosi pszichothriller.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...
Babarczy Eszter

Babarczy Eszter: Egy hűtőberendezés (150.000 Ft)

...
Ruff Orsolya

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A harlemi reneszánsz szívében két nő önáltatással küzd a diszkrimináció ellen

Nella Larsen hősnőinek szereptévesztésében egy korszak kiútkeresése tükröződik. Mozgóképes feldolgozása A látszat ára magyar címmel a Netflix műsorán látható. 

...
Szórakozás

Az éden is veszedelmes, ha fojtogató önzésre épült

Philip Glass egy trilógiával tisztelgett a francia művészzseni és polihisztor Jean Cocteau előtt, ennek záró darabja a Les Enfants Terribles (Veszedelmes éden), ami november 13-tól látható az Operához tartozó Eiffel Műhelyházban.

...
Szórakozás

Rockzenére hangolt káosz és minimalizmus a Magyar Nemzeti Balett legújabb előadásában

Először látható Magyarországon a kortárs tánc igazi klasszikusának számító Chroma című előadás. Wayne McGregor koreográfus  darabja egy több síkon futtatott kommunikációs kísérlet: szélsőséges gondolatok, érzések megfogalmazása és párbeszéde a test határainak feszegetésével.

...
Szórakozás

25 éves a Romeo+Juliet: az MTV-esztétika, amely érdekessé tette a klasszikusokat

Az MTV-esztétika találkozása a reneszánsszal, a vizuális nyelv ütközése a tradícióval, gengszterek, tetoválások és drag queen a grandiózus adaptációban. 

...
Szórakozás

Wes Anderson új filmjében leborul a New Yorker előtt

A Francia Kiadás egyszerre vizuális tombolda, fergeteges gegparádé, valamint főhajtás a francia film és az amerikai újságírás előtt. Wes Andersont bevallottan nagy kedvence, a New Yorker ihlette meg, a magazin legendás újságírói közül pedig néhányuk karakterét be is építette a filmbe.

...
Szórakozás

Megint dráma van a Szépművészetiben- Textúra 2021

Tavaly ősszel a második hullám elsodorta a kortárs irodalom, a színház és a képzőművészet egyik legizgalmasabb összművészeti találkozóját, a 2020-as Textúrát. Bár vígaszdíjul megnézhettük a streamelt verziót online, de lássuk be, ennek a programnak épp a felfedezős, múzeumban bolyongós, kincskeresős hangulatát szeretjük igazán, úgyhogy most itt a lehetőség, hogy bepótoljuk. 

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

...
Kritika

A Termőtestek gombái a horror valódi természetét leplezik le

Sepsi László új regényében a drogpiacért folytatott küzdelem mögött olyan erők mozdulnak meg, amik túlmutatnak ez embercentrikus valóságunkon. Sepsi nyomasztó víziójában a horror nagyon is aktuális kérdéseket feszeget. A Termőtestek a hét könyve.

Olvass!
...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kísérjük el Horthy Miklóst Szellő nevű lován a Gellért Szállóhoz!

A Hosszúlépés Budapesten című könyv négy, fotelből és valóságban is lesétálható séta segítségével mutatja be a Fővárost. 

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

...
Beleolvasó

Marianne Fillenzt barátja, Karl Popper is arra biztatta, hogy válassza a kutatást

A Tények és tanúk-sorozat új kötetében Marianne Fillenznek, az idegrendszer híres kutatójának memoárját olvashatjuk, valamint baráti levelezését Karl R. Popper filozófussal. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát
...
Szórakozás

Lady Gaga golyóval tesz pontot a Gucci család botrányos történetének a végére

„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.

Polc

Bartók Imre szürreális szövegtripre viszi a gyanútlan olvasót

...

A kisfiúk, akik páncélt öltöttek, hogy túléljék a gyerekkorukat

...

A hírszerzés világa csodálatos, csak emberek mennek benne tönkre

...

Colson Whitehead új regénye megmutatja, milyen régre nyúlik vissza a Black Lives Matter-mozgalom

...
Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: a díjnyertes Mourlevat gyerekregénye lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: novemberben Jean-Claude Mourlevat Putifár tanár úr visszavág című kötete lett a hónap könyve.