A memoárban Smith például arról beszél, hogy kétszer gondolkodott életében az öngyilkosságon, az első alkalom az volt, amikor az anyja elmenekült az abuzív apja mellől, és otthagyta őt. A színész elmeséli, hogy többször látta, hogy az apja ököllel megüti vagy elveri az anyját a philadelphiai otthonukban. Az utolsó alkalomnál 13 éves volt, akkor az asszony nem bírta tovább, és visszaköltözött a saját anyjához (Smith nagymamájához). Ez a nagymama, Gigi volt az, akinek a hatására a kamasz Smith végül nem tett magával semmit, mert mindig az jutott eszébe, hogy Gigi szerint az öngyilkosság bűn.

Smith még ennél is tovább megy, és bevallja, hogy azt is fontolgatta, hogy megöli az apját, mert meg akarta bosszulni az anyját.

Később Smith a saját gyerektartását is kifizette az apjának. 1997-ben, húsz évvel a szétköltözésük után a szülei végre elváltak, az apát pedig meglepetésként érte, hogy visszamenőleg 140 ezer dollár tartásdíjjal tartozott (ezek szerint az anyja végül maga mellé vette a kis Smith-t). Mivel az apjának nem volt ennyi pénze, Smith pedig nem akarta, hogy emiatt a férfi börtönbe kerüljön, átutalta az apja számlájára a pénzt. Amikor az anyja megtudta, mi történt, nagyon dühös volt a fiára, és kiállított neki egy 140 ezer dolláros csekket.

A továbbiakban a színész arról is ír, hogy mennyire féltékeny volt Tupac Shakurra, az 1996-ban gyilkosság áldozatává vált rapperre, akit az egyik legnagyobb hatású rappernek tartanak. Smith felesége, Jada Pinkett Smith és Tupac Shakur együtt nőttek fel, ugyanabba a baltimore-i iskolába jártak - a “legendás barátságukat” viszont a bizonytalan Smith nehezen kezelte. Saját bevallása szerint féltékeny volt mindarra, amit Tupac megtestesít, és ő nem, gyávának érezte magát, és arra vágyott, hogy Jada úgy tekintsen rá is, ahogy Tupacra. Emiatt Smith soha nem tudott összebarátkozni Tupackal, ezt a viselkedését viszont ma már éretlennek tartja.