Térey Jánosról közölt archív fotót a Telex, amit nem mutatunk meg (kattintson ide, akit érdekel). A költőt a Hegedűs Gyula utcai iskola melletti lakásában fotózta le Karácsony Iván: a fiatal Térey az íróasztala mellől fordul ki a kép kedvéért. Az asztalon egy írógép, mellette a falon egy térkép, sok könyv és egy régi, robosztus televízió. Téreyn kockás ing, rövid nadrág és bőrszandál. A kép nemcsak egy fiatal költő élethelyzetét beszéli el, mert a fotós elárulta, mi köze Térey első, Szétszóratás című verseskötetéhez, ami 1991-ben jelent meg.
Karácsony 1990-ben ismerkedett meg Téreyvel, miután elmentek az akkor 20 éves Térey estjére. A költői estek ennyi idő alatt azért változtak, akkor ilyen volt:
"Egy sötét klubszerű helyszínen voltunk, pár fiatal huszonéves és én, a 36 éves felnőtt."
A cikk szerzője bevallja, hogy a versek nem annyira jöttek be neki, viszont megfogta, hogy Térey költő akar lenni (ez egyébként önéletrajzából is nagyon erősen kiolvasható).
Itt jön a nem várt fordulat: Karácsony elment a Cserépfalvi Kiadóhoz, kifizette a nyomdaköltséget, valamint előre megvásárolt 100 kötetet: "Így megjelent Janó első kötete, egy szerény, iskolai ellenőrző könyv méretű kötet, a Szétszóratás. Ez a kis kötet azonban óriási lendületet adott Jánosnak."
A Szétszóratás újrabemutatóját 2011-ben tartották az Írók Boltjában, Dunajcsik Mátyás, Margócsy István és Sárközy Bence beszélgetett.
Az újrakiadáskor Margócsy István irodalomtörténész ezt a fülszöveget írta:
"Azt hiszem, keresve sem találhatott volna a ifjú Térey húsz évvel ezelőtt ennél találóbb címet induló verseskötetének – amit akkor ott, ő művelt, mai szemmel nézve maga volt a szétszóratás – egy érdemdús, akkor még javában élő és ható, impozáns teljesítményekben gazdag költői hagyomány szétszórása, szétírása, darabokra törése. Sajátos vállalás volt ez: egy most (akkor) kezdő fiatal ember, nemzedékének még alig ismert, de nagyon hamar meg- és elismert tagja arra szánja el magát (vagy inkább: arra vetemedik), vakmerő és felkészült elszántsággal, nemesen érzett és viselt önérzettel, természetes arroganciával és emelkedett elhivatottsággal, hogy önmaga (és nemzedéke) képviseletében felszámolja a költészetnek épp abban az időben kiteljesedő és érvényesülő változatait, leszámoljon (még) hirdetett költészeti ideológiákkal, s – hangozzék bármilyen nagyratörően is – a maga képére formálja az alakuló költészetet.
A kötet első versének kihívó gesztusa, mellyel a költő – saját szavaival szólván – újjáavat és érvénytelenít, valódi, s a magyar irodalom történetében csak ritkán, de akkor radikálisan bekövetkező perújrafelvételt hirdet, azaz perbe hívja az aktuális irodalmiságot.
A per megindult, s ha lassan is, ha bizonytalankodásokkal terhesen is, nemzedék is követte Téreynek magányos út-törését; s Térey, a kibontakozó új nemzedék mozgásának felhajtó erejét is kihasználva, úttörőből vezető lett, aki első, kísérletező kezdeményeinek ígéretét mára fontos nagy alkotásokkal tetőzte be; oly műveket írván – mint a Paulus –, melyekben nemzedéke is önmaga beteljesülését élhette meg."
