Salman’s Sea of Stories, ez a címe Salman Rushdie legújabb írásainak, amelyeket ezúttal a Substack oldalán tesz közzé. Utóbbi egy olyan felület, amelyen egyre több író osztja meg az új szövegeit mostanában (és ahol az írásokkal közvetlenül pénzt lehet keresni).
Bemutatkozásában az oldalon Rushdie felidéz egy történetet, amelyet az apja sokat mesélt: „Salman 1947. június 19-én született, és pontosan nyolc héttel később a britek elmenekültek”. Az író úgy fogalmazott, első hallásra még talán egész viccesen hangzik, századjára viszont már nem annyira. Ennek ellenére mindig jól fogadta a hallgatóság, az apjának pedig ez volt a kedvenc vicce.
Aztán visszaemlékezik egy másik történetre is, mint írja, a hegy aljánál, ahol laktak, Bombay Breach Candy negyedében, volt egy magánuszoda: a The Breach Candy Swimming Bath Trust. A hálószobája ablakából le tudott nézni rá. Viszont a szabályzata szerint csak fehérek mehettek be. Ez nem igazán jött be a frissen függetlenné váló Indiában, de a hely nem akart változtatni. Aztán egy hangyányit mégis engedtek, azt mondták, ha egy fehér tag szeretne magával hozni egy színesbőrűt, akkor utóbbi is bejöhet. Neki volt egy fehér barátja az iskolában, aki meghívta a klubba úszni. Ami akkor kitört belőle, az valószínűleg élete egyik első politikai megnyilatkozása volt. Azt mondta, köszönöm, de nem.
Azóta az élete nagy részét azzal töltötte, hogy történetekben úszott (és el is mondott néhányat). Amit pedig megtanult, hogy a történetek újabb történeteket szülnek.
Jóval később, amikor az apja már rég nem mondogatta a viccét, neki eszébe jutott, hogy mi lenne akkor, ha nem lenne nyolchetes szünet a történetben. Mi lenne, ha valaki pontosan abban a percben születne meg, mint a saját országa? Az milyen sztori lehetne?
A Breach Candy-pillanat pedig megadta a választ erre a kérdésre. Az nem egy olyan történet lenne, amelynek elbeszélésére a britek adtak engedélyt. Az elutasítaná a gyarmati múltat és a szabadságról szólna.
Mint írja, ebből a két történetből aztán megszületett a sajátja. Ez lett Az éjfél gyermekei.
Egy másik könyvében, amely a Harún és a mesék tengere címet kapta, a főhős kisfiút egy dzsinn elviszi a történetek tengerébe, amely ezer meg ezer egymásba folyó történetfolyamból áll össze, és ahol a történetek – mivel folyékony formában vannak – össze tudnak kapcsolódni más történetekkel, hogy újabbakat alkossanak.
Rushdie úgy fogalmaz, azt szeretné, ha a Substack-oldala is ilyen lenne. Mindenféle történetet szeretne elmesélni, olyanokat, amelyek megindították, lenyűgözték, untatták vagy épp fellázították, és olyanokat, amelyeket egyszerűen csak kitalált.
Az indiai születésű brit író úgy tervezi, sok mindent ingyen elérhetővé tesz majd, de lesznek olyan szövegek is, amelyekért fizetni kell. A feliratkozók fiktív és személyes történeteket is olvashatnak majd, olykor pedig párbeszédet is lehet majd folytatni Rushdie-val a szövegekről. Az író célja, hogy közelebbi kapcsolatot tudjon kialakítani a saját olvasóival.
A Salman’s Sea of Stories itt érhető el.
További cikkeink Salman Rushdie-ról:
5 Rushdie-könyv, amit el kell olvasnod
Utazó ügynökként kel életre Don Quijote Rushdie új regényében
Salman Rushdie: Olyan korban élünk, amelyben az igazság támadás alatt áll (interjú)
Rushdie a Szerző haláláról akart ìrni, világvége lett belőle
